Négynapos kiállítást tart mától az állami egyentankönyvgyártó, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet az újgenerációs, „kívül-belül megújult tankönyveinek vizuális világa" címmel. Rögtön egy sajtótájékoztatóval kezdődik, aztán Palkovics László államtitkár tartja a köszöntőt.

Talán a négy nap nem is lesz elég az állami könyvek vizuális világának méltatására. A magunk részéről egy olvasónk, az egyébként grafikus végzettségű Emese levelével szólnánk hozzá a témához. Emese az elsős ábécéskönyvet elemezte kicsit, belelapoztunk mi is, de megteheti bárki, fent van a neten. 

Íme Emese benyomásai: 

„Minden kisgyermek izgatott várakozással tekint a nagy nap elé, amikor először léphet be a Nemzeti Együttműködés Rendszere iskolájának ajtaján.

Vagyis... hoppá!  Hiába a csilingelő hívogatás, hiába az iskola várakozóan ásítozó kapuja, a hívogató felirat, a NER két fiúgyermeke – úgy tűnik határozott léptekkel – inkább gyorsan elhaladni igyekszik az iskola mellett. 

Az illusztrációk az OFI ábécéskönyvében jelentek meg. Temesi Péter illusztrációi

Egyikük, a koravén, iskolatáskás férfigyerek bizonyára jól ismeri már az iskolát. Tudja, hogy hiba lenne berohanni a kapun és felszaladni a lépcsőn, mert bizony azonmód fel is kenődne a falra.

A másik kisfiút, aki a képen valószínűleg az első iskolai napjukra készülő NER-társ gyermekeket képviseli, sajnos szintén nem nyűgözi le a Hoffmann Rózsa és Czunyiné lelki gazdagságát, illetve kicsit a Pintér Sándor-féle börtönhangulatot is megidéző, minimalista stílusban felújított épület. Óriás maciját lazán maga elé tartva sietősen próbál elslisszanni.”

Emesének abban feltétlenül igaza van, hogy nemcsak az első napján bátran, szülő nélkül az iskolába induló mackós fiú kerülgeti az iskolát, hanem valami komolyabb erő tarthat vissza mindenkit attól, hogy belépjen az épületbe. Talán tényleg a falban végző lépcső.

De ha valaki meg is próbál bejutni, talán azért, hogy kiszabadítsa az ablakon keresztül segítségért kiabáló kislányt, annak az útját állják. 

Pedig van bent élet, ezer csoda várja a gyerekeket, ha bejutnak. 

„Ideje bekukkantani az osztályterembe is!

Ez is nagyot változott a Gyurcsányék óta.

A terem felszerelésére semmi panaszunk nem lehet.  Kréta, szivacs, betűtábla, minden a helyén. Ki meri állítani, hogy a KLIK már krétára se ad pénzt?

Az átépítés óta azonban van néhány furcsaság. Nem csoda, ha így év elején elkésik valaki, mert nehéz ám megtalálni az osztálytermet, mióta belülről van felírva az ajtóra, hogy  "Első osztály"! Szegény gyerek annyira zavarban van, hogy háttal előre, összegabalyodott kézzel-lábbal  áll ott az ajtóban.

Kicsit balesetveszélyesnek tűnik a kifelé nyíló ablak, előtte a szekrénnyel. Ez már valami új módi, talán az Unió mesterkedése miatt lett ilyen.

Sajnos mióta elsőben újra lehet buktatni, kicsit romlott az osztály életkori összetétele. Az utolsó padokban ülő gyerekek erősen túlkorosnak tűnnek, és bár a 16 évet biztos nem érték még el, mert akkor már ki lennének rúgva, a kisdobos egyenruhás, bokazoknis-lakkcipős időszakból itt ragadt tanító néni jól láthatóan nem tudja fegyelmezni őket.”

Az, hogy a kisfiú ennyire furcsán csavarodik rá az ajtóra, otthonról hozott rossz szokás. Nézzék csak, ahogyan a konyhaasztalnál ücsörögnek a mai gyerekek. Igaz, levitáció közben ez sem egyszerű. 

A képen Emese szerint megismerkedhetünk egyik hősünk családi körülményeivel is.

„A könyv bátran felvállalja az egyszülős családmodell ábrázolását, és ellenáll a kísértésnek, hogy az átlag magyar családot amolyan Pasa-parki  Rogán-szomszédnak ábrázolja. Öltözetét tekintve Édesanya jól láthatóan nem tart lépést a Rogán Cecil - Sarka Kata- Palácsik Tímea képviselte trenddel. A konyha színvilága egyedi ízlésformálónak nevezhető, a felszereléséhez is lehetne éppen egy-két szava egy jó lakberendezőnek.

De ne legyünk telhetetlenek. Szerencsére jut vaj a kenyérre,  ananász is jár a reggelihez, és bár az egyenkönyv mellé almát gyömöszölő nagyfiú arcán már nyomot hagytak a megnövekedett tantervi követelmények, a kép vidám és érzelmi biztonságot nyújtó családi légkörről tanúskodik."

Emese itt talán egy kicsit szigorú. Mert igaz ugyan, hogy az apa nem jelenik meg a konyhában

De tényleg az van, amiről Zelk Zoltán ír, hogy ő mosdik. A tisztálkodásban mutat példát.

Nem tudom, hogy ki járt mostanában gyerekszobában. Nagyon úgy néz ki, hogy ha megmostad a fogadat apukáddal, akkor nincs több piszkálgatás. 

A pókhálót értem, a dióskosáron mászkálón csótányt is, de a harapófogó miért van az asztalon. Annyira kemény a csoki, hogy azzal próbált letörni a fiú egy darabot, de még azzal sem sikerül?

Vannak aztán persze olyan kép is, amikor a szülők a gyerekekkel vesznek részt közös programon. Ez a szerkesztő szerint annyira jól sikerült, hogy érdemes kétszer is betenni a könyvbe:

Aztán persze vannak gyerek nélküli programok is. Sajnos a kirándulást elrontotta a rossz idő. Lehet, ezért az anyuka a felelős, akinek nem is jutott hely az esernyő alatt, de ekkor lapáttal nem is nagyon fért volna el. 

Az ábécéskönyv pedig kiváló lehetőség arra, hogy az életre nevelje a gyerekeket. Itt két dolog történhet:

1. A határon nem jöhetnek be a házimanójukkal nyaraló családok és sérült őzek. 
   
2. Ideje megtanulni már elsősként, mit jelent a hatósági ügyintézés. Mentőautó igyekezne betegeket ellátni, családok sétálnának a tehenükkel, de a sorompót nem emelik fel a nekivetkőzött, az övüket is levevő, jegesvödörbe hűtött üvegből iszogató határőrök, akik kockázással múlatják az időt. 

Miután a határon se ki, se be nem lehet jutni, a könyv is segítséget nyújt ahhoz, hogy megismerjünk más kultúrákat. Ez például az elsősök egyen ábécéskönyvében az arab világ:

A tankönyv uniós támogatással jött létre: