Pár napja semmi érdekes nem történt velem, de tegnap este az egyik ismerősöm meghívott erre az eseményre:

És azt gondoltam, tuti full kamu az egész! De mivel 15 percre lakom a Teve utcától, azt gondoltam, benézek, legfeljebb befekszem 6 percig egy csokicsöves fekvőszoliba vagy beugrom a Petneházy utcai Aldiba.

De nem! Tényleg létezett! Berki Krisztián ruhái valóban ott voltak a Teve Szoliban.

A biztonság kedvéért azért megkérdeztem:

Én: Hű! Ezek tényleg Berki Krisztián ruhái?
A szoliban dolgozó lány: Igen. Vagyis csak voltak.

A hátsó szobában, ahol más, átlagos napokon géllakkok kötnek meg UV-fény alatt, most Berki Krisztián ruhái sorakoztak.

Rettenetesen izgatott lettem ettől! Hirtelen elfelejtettem, hogy valójában egyáltalán nem is vagyok Berki Krisztián rajongója, se utálója, de ismerem, mert mindenki ismeri, még borítóképnek is kitettem egy nap a Facebookon, amikor az Éden Hotel egyik szereplője valami hülyeséget mondott neki.

Még azt is elfelejtettem, hogy Berki Krisztiánt talán fenntartásokkal kellene kezelnem, mert van egy-két tisztázatlan ügye azzal kapcsolatban, hogy sok pénze van. Csak arra tudtam gondolni, hogy Berki Krisztián egy híres ember, és ÉN, egy senki felvehetem valamelyik ruháját.

Arra gondoltam, az lesz majd a cím, hogy "Hogyan lehetsz olyan stílusos, mint Berki Krisztián?" és az első mondat az lesz majd: "Sehogy! De a ruháit azért megveheted" és majd tényleg meg fogom kérdezni, hogy "Hogyan lehet valaki olyan stílusos, mint te?"

De nem kérdeztem tőle ilyen ironikus bunkóságot, most mit tettessem, hogy utálom?

Imádom!

Tessék, itt a cipője:

Már délben ott voltam, de Berki Krisztián érkezésére fél 4-ig várni kellett. Dramaturgiai szempontból most nem mesélem el, hogy addig hazamentem meg előtte bementem a Petneházy utcai Aldiba, ha már úgyis ott voltam a Teve Szoliban, hanem azzal folytatom, hogy de nem gond, mert addig legalább kitalálhattam, milyen ruhadarabot fogok megvenni tőle.

Végül egy farmeringet/kabátot választottam, ami kétszer akkora, mint én, és emiatt valószínűleg sosem fogom felvenni. Itt egy szuper kép rólunk:

De igazából nem is azért vettem meg, hogy hordjam, hanem mert egy pillanatra úgy éreztem, ha magamra veszem berki Krisztián levetett farmeringét, azzal magamra veszem

• Berki Krisztián családcentrikusságát,
  
• Berki Krisztián életszeretetét,
  
• és Berki Krisztián motivációját.

Ott ült a szoliban egy csomó rajongó is, megkérdeztem, milyen érzés nekik, hogy rajtuk, vagyis egyelőre a kezükben van Berki krisztián ruhája? Egy fiú azt mondta, hát, ez itt például nem is jó rám, de megvettem.

Mert mégiscsak Berki Krisztiáné!

Pontosan ettől estem én is extázisba! Talán ettől esett extázisba az alábbi Coubon látható Yolo János is, aki Berki Krisztiánnal akart találkozni.

link Forrás

A szürreális élménytől egy kicsit elvesztettem a fonalat az írásban, úgyhogy inkább csak leírom, miről beszélgettünk nagyjából.

Én: Miért adod el a ruháidat?
Berki Krisztián: Én ezt a csajoktól láttam, hogy így kell csinálni. Eredetileg én beszéltem rá a Pamelát, hogy annyi ruhája van, adja el. [megjegyzés: Hódi Pamelának is volt már garázsvására a Teve Szoliban] Aztán azt mondta, én miért nem adom el a sajátjaimat, nekem is annyi ruhám van. Van egy csomó fiú, akik szeretnének úgy felöltözni, mint ahogy én néha szoktam, nekik meglegyen erre a lehetőségük. Kitaláltuk, hogy normális áron próbáljuk eladni, hogy mindenkinek elérhető legyen. A felét felajánljuk jótékony célra, a másik felével meg nem tudom, a Hódi valamit csinál.

[Aki nem ismerné, ő itt Hódi Pamela, Berki Krisztián lányának anyja:]

link Forrás

Én: Miért vagy ilyen sikeres?
Berki: Azért, mert az átlagember azt gondolja, hogy sikeres vagyok, az nekem nem feltétlenül siker. Amúgy önazonos vagyok, ez a kulcsa az egésznek. Ha éppen rosszban vagyok a Hódival, azt vállalom, ha szeretem a gyerekemet, azt is vállalom. Egész addig, amíg az emberek nem vállalják magukat, nem lesznek frankók.

Én: Akkor neked mi a sikeres?
Berki: Szerintem egy ember számára az lehet a hosszútávú siker, hogy a családjával ki tud alakítani egy bensőséges kapcsolatot. Nagyon szeretném idős koromban én is azt látni, hogy a gyerekeim és az egyéb családtagok szeretnek a társaságomban lenni, látni őket, hogyan cseperednek fel, és hogy mindenki megtalálja a saját személyiségét.

A továbbiakat így foglalnám össze:

1. Berki Krisztián meggyőzött róla, hogy iszonyú fontos dolog nem foglalkozni a rosszindulatú emberekkel, és aki becsmérel valakit, az valójában saját magát becsmérli.

2. Fontos dolog az önazonosság, az őszinteség, és bevállalni, hogy nem jársz színházba, ha nem jársz színházba.

3. Nagyon örül neki, ha a rajongói mágikusnak érzik, ha hordhatják a ruháit. Örül, ha motiválhat másokat, ha kedvet csinálhat másoknak az élethez, ha önkritikára biztat másokat. Ez a cél.

Azt kell mondanom, teljes mértékben egyetértek Berki Krisztiánnal, ami az élet dolgait illeti.

Na csá!