Ezeket a cikkeket teljesen felesleges elolvasni magyarul

media
2016 április 24., 17:35

Sok a rejtély a magyar média világában. Ki veszi meg azt a sok rejtvényújságot? Mikor indul el végre a jubileumi tizedik közszolgálati tévécsatorna? VS.hu ánblokk???? De a legnagyobb rejtély, amiről az újságírók a legkevésbé szeretnének beszélni az, hogy miért olvassa el bárki a magyar nyelven születő cikkek háromnegyedét.

Az internetnek van néhány hibája, de arra speciel tényleg jó, hogy segítségével könnyen és gyorsan lehet információhoz jutni. Ezért különösen megdöbbentő, hogy még olyan honfitársaink is magyar nyelvű cikkek fogyasztásával töltik az idejüket, akik egyébként értenek más nyelven is. Igen, van néhány téma, leginkább maga Magyarország, amiről az olvasásra érdemes cikkek nagyobb része magyarul születik. De hogy ezen túl, az angol focitól a japán gazdaságig miért pont magyarul akarna valaki információt begyűjteni, bizony rejtély.

Nem tud minden magyar angolul, a tájékoztatás és tájékozódás globális nyelvén. Újságcikkek megértéséhez azonban nem is kell tökéletesen beszélni idegenül, az egyre jobban működő Google Translate segítségével pedig könnyű leküzdeni a felmerülő nehézségeket. Aki úgy gondolja, hogy információhoz szeretne jutni ebben a bonyolult világban, egyébként is jobban teszi, ha két-három év intenzív angolnyelv-tanulással eljut arra a szintre, amivel már meg lehet érteni a lényeget, mintha ezt a két-három évet magyar nyelvű cikkekre pazarolná.

Aki a magyar médiából él, persze örül a fogyasztóknak. Mi lenne velünk, ha az olvasóink bele sem lapoznának, rá sem kattintanának a munkánkra? Rosszul teszik, hogy minket választanak, de azért nagyon szépen köszönjük. Azt viszont kötelességünk közölni velük, hogy mely magyar nyelvű cikkekre felesleges időt pazarolniuk.

Belpolitika

Kezdjük az egyetlen olyan szakterülettel, amelyen tényleg érdemes magyar nyelvű cikkeket olvasni. Sőt, csak magyar nyelvű cikkeket érdemes olvasni. Létezik egy kisebbségi álláspont, amely szerint külföldiül is születnek érdekes anyagok Magyarországról, ám az az igazság, hogy nagyon-nagyon ritkán. Magyarország annyira jelentéktelen hely, hogy még a legrangosabb nemzetközi lapokba is általában olyanok írnak róla, akik képtelenek három magyar nevet sajtóhiba nélkül leírni, forrásaik pedig rendszeresen a nemzetközi sajtó megvezetésére tartott pártkatonák.

Néha-néha megjelenik valami izgalmas Magyarországról angolul, esetleg még németül is, de ezek keresgélése helyett jóval hatékonyabb elolvasni azokat a kiváló cikkeket, amiket értelmes magyar újságírók írnak arról, hogy mi folyik itt. Csak arra ügyeljünk, hogy a buta újságírók által írt rossz magyar cikkekre ne pazaroljunk időt.

Külpolitika

Az általános szabály, hogy a világ Magyarországon kívüli részéről teljesen felesleges bármit magyarul elolvasni. Magyar külpolitikai újságírás tulajdonképpen soha nem létezett, ma pedig még annál is rosszabb a helyzet. Kit érdekel, mit ír valaki Kínáról vagy Irakról, ha nemhogy a cikkével kapcsolatban nem járt ott, hanem úgy általában sem?

Az értelmesebb, külpolitikával foglalkozó magyar újságírók próbálnak cikkeikbe magyar áthallásokat csempészni, hogy legalább így felkeltsék a magyar olvasók figyelmét, de ez a cikkek színvonalán nem sokat emel. Ha egy magyar újságíró mondjuk a brazil kormányválságról ír cikket, a lehető legjobb esetben is csak arra képes, hogy tíz portugál-spanyol-angol cikkből összeollózzon egy tizenegyediket. De azt is gyengébben, mint az ugyanilyen copypaste-újságírást gyakorló angol nyelvű internetes híroldalak, ahol komolyabb erőforrásokkal többen, gyorsabban tudják ugyanezt előadni. Akkor meg miért olvasná bárki a magyar cikket?

Ez az általános szabály alól van két és fél kivétel. Először is a valamilyen módon Magyarországot is érintő külpolitikai események. Jó példa erre a menekültválság, pontosabban annak Magyarországot érintő szelete. Másodszor is a szomszédos, jelentős magyar kisebbségeknek otthont adó országok történéseinek egy része. Két és feledszer pedig a részben Magyarországból is álló Európai Unió egyes ügyei, bár nem egészen világos, hogy miért akarna bárki a világ tényleg legunalmasabb szervezetének mindennapjairól bármit megtudni.

Gazdaság

Ahogy a fenti két alfejezetből gyorsan kikövetkeztethető, magyarul csak a magyar gazdaságról szabad olvasni.

Bulvár

Ha van a magyar újságírásnak szakterülete, amelynek van értelme és haszna, az mindenképpen a magyar nyelvű bulvárújságírás. Fájó, de nem várhatjuk el a Daily Mailtől és a TMZ-től, hogy beszámoljanak Vajna Tímea és Berki Krisztián mindennapjairól. És itt még azt sem lehet mondani, hogy amit magyarul írnak a külföldi, nagypályás hírességekről, az érdektelen lenne. A bulvár célja nem feltétlenül a tájékoztatás, szórakoztatni pedig azok a cikkek is tudnak, amelyek magyarul írnak hülyeségeket Beyoncéról vagy Kate Middletonról. Külföldi bulvárt olvasni tulajdonképpen egy kicsit sznobizmus: szégyellje magát, aki nem tud a Blikk, a Bors és a többiek anyagain úgy hüledezni, ahogy egy tisztességes bulváranyagon kell. Kit érdekel, mi ezekben az igazság?

Sport

Lásd gazdaság. Nagy szerencséje a magyar sportújságíró társadalomnak, hogy a magyarok olyan sportágakban teljesítenek jól, amelyek a világon szinte senkit nem érdekelnek. Ha jó focistáink, kosarasaink, teniszezőink vagy futóink lennének, akkor a világsajtó olyan anyagokat szállítana róluk, amivel a magyar média nem tudna versenyezni. Az angolul és egyéb világnyelveken alkotó szakírók azonban kajak-kenuval és vízilabdával a legritkább esetben foglalkoznak, így ezekről néha érdemes magyar nyelvű újságcikkeket elolvasni.

Érthető okokból a mai magyar focival az ország határain kívül csak néhány nagyon elszánt, ám a Groupama Aréna VIP-szektorában nehezen bejutó blogger foglalkozik, így akit az NBI, vagy még annál is rosszabb dolgok érdekelnek, az bújja csak a magyar sportlapokat. Viszont már előre leszögezhetjük, hogy a magyar válogatott EB-szerepléséről a legjobb anyagok nem magyarul fognak születni, hiszen akkor, ha csak egy kicsit is, de majd figyel ránk a világ.

Technológia és tudomány

Ezt a két, összefonódó szakterületet el is lehetne intézni annyival, hogy :-(. Sőt: :-((((((((. Magyarország a tudomány és a technika világának perifériáján tengődik. Nagyon-nagyon ritkán alkotunk e két területen maradandót, és amikor véletlenül sikerül, nem magyar újságírók szokták a nagyközönség számára is érthetően elmagyarázni, hogy miért nagy dobás, ami a laboratóriumban történt.

Magyar nyelvű tudományos újságírás néhány, csak a szűkebb szakmát érdeklő lapon kívül nincs. A szélesebb közönséghez szóló lapoknál, híroldalaknál ilyen témával foglalkozó újságíróknak sokszor egy angol nyelvű szakcikk lefordítása is gondot okoz. Amikor pedig véletlenül nem, akkor olyan csúszással dolgoznak, hogy addigra már a magyar olvasó is kiszótározhatja a bonyolultabb szavakat az eredeti cikkből.

Az pedig végképp érthetetlen, hogy miért akarna valaki fél évvel az amerikai bemutató után magyarul is olvasni valami kütyüről. Pláne, hogy az ilyesmivel foglalkozó magyar újságírók szinte kivétel nélkül csak reklámódákat szoktak zengeni azokról a technikai eszközökről, amiket saját fizetésükből nehezen tudnának megszerezni.

Életmód

Tegyük fel, hogy az olvasónak a kempingezés a kedvenc szabadidős tevékenysége. Magyarországon és külföldön is hódol szenvedélyének, és igyekszik képben lenni a legújabb sátrakkal és hálózsakokkal kapcsolatban. Egészen biztosan a magyar sajtóban találja meg a legjobb és leghasznosabb cikkeket arról, hogy Magyarországon merre érdemes kempingelni. A külföldi kempingelésről és a sátortechnikai újításokról viszont felesleges magyar nyelven tájékozódni. Ez a szabályrendszer gyakorlatilag mindenre ráhúzható, amiről csak életmódmagazinokban szó szokott lenni, a sminktelésől a barkácsolásig. Aki vásárolni szeretne, az olvassa el angolul, mi a jó választás, aztán mérje fel, hogy lehet-e kapni Magyarországon.

Kultúra + Szórakozás

Függetlenül attól, hogy az ember mit gondol a magyar kulturális teljesítmények helyéről a világban, tény, hogy nyelvi és civilizációs elszigeteltségünknek köszönhetően ezekkel a teljesítményekkel leginkább mi foglalkozunk. Aki színikritikát szeretne olvasni a Katona József színház aktuális előadásáról, csak magyar cikket talál.

Nagyon ritkán előfordul, hogy egy Sorstalanság vagy egy Saul fia az ország határain túl is maroknyi embernél többet érdekel, és a külföldi sajtó figyelme egy magyar műalkotásra irányul. Azonban ahogy a magyar belpolitika esetében, itt is igaz, hogy egy külföldi szerző nem feltétlenül érti, hogy mi az istenről beszélünk. Ilyen különleges esetekben a felelős médiafogyasztó elolvassa a hazai és az idegen véleményt, egyiket sem tekinti szentírásnak, és lehetőségeihez mérten igyekszik önállóan is gondolkodni egy kicsit.

A magyar vélemény külföldi kulturális termékekről teljesen irreleváns, így lemez-, könyv- és miegyéb-kritikákat is felesleges magyarul olvasni. Kivételt néhány, Magyarországgal hasonló lelkiállapotú és történelmű ország kulturális termékei jelentenek, mivel elfogadható az érv, hogy egy magyar mást, és értelmesen mást lát meg mondjuk egy román táncművészeti alkotásban, mint egy amerikai.

Senki, soha, semmilyen körülmények között ne olvasson három sornál hosszabb magyar étteremkritikát. Ezeket olyan emberek írják, akik szeretnek a kiadó számlájára enni, viszont fogalmuk sincs arról, hogy a világban mit esznek, így írásaiknak körülbelül annyi értéke és értelme van, mint egy életében hatnál kevesebb könyvet elolvasó szerző irodalomkritikáinak.

Szórakozni természetesen magyar sajtótermékek segítségével is lehet, de nagyon fontos, hogy az életről és a világról szükséges információk többséget ne ezekből szerezzük be. Ja és

köszi, hogy elolvastad ;-)

Kommentek

Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.