Tényleg olyan jó az okosdrog? Kipróbáltam, és túl jó

Az olcsó új dizájnerdrogok félelmetesek, a drága régi kábítószerek unalmasak, a gyógyszerek és az egészség viszont divatban vannak, rohanó világunkban amúgy is kinek lenne ideje csak úgy szórakozásból beledrogozni a vakvilágba? Talán ezért is jöttek annyira divatba az úgynevezett okosdrogok.

Az okosdrog nem tesz találó megjegyzéseket, rejtvényeket sem fejt meg helyetted, de még a rendőrök átverésére sem képes. Az okosdrogok okosságát úgy kell érteni, hogy ezek olyan szerek, amik elvileg okosabbá, de minimum sokkal koncentráltabbá teszik a felhasználókat, miközben nem mérgezik meg a szervezetüket és függővé sem teszik őket.

Vagyis odáig jutottunk, hogy a kábítószerek aktuálisan legmenőbb csoportja kiábrándítóan praktikus célokat szolgál. Őrült szex, víziók vagy mosolygós táncőrület helyett azzal kecsegtetnek, hogy olyan leszel, mint egy japán-svájci-német öszvér: ha beveszed őket, munkabíróbbá válsz, szorgalmasabbá, jobban tudsz majd összpontosítani, nem leszel álmos, de legfőképpen kijön belőled minden, ami elvileg benned lenne, mármint a fejedben, nem a bélrendszeredben. Ezért hívják őket tanuló- vagy munkadrogoknak is.

Hivalkodás nélkül mondhatom, hogy nálam kevés alkalmasabb ember létezik a Földön okosdrog-teszteléshez. Évek óta napi 5-6 órákat alszom, amikor pedig ébren vagyok és dolgozom, sokféle, többé-kevésbé kreatív szöveget kell előállítanom, jellemzően igen rövid határidőkkel, néha egészen irreális terjedelemben. Ez az életmód magával hozta, hogy az évek során lényegében egy rakás legális, szürke és illegális módszert kipróbáltam a figyelmem ébrentartására, hogy mostanra levonjam a következtetést: a napi 8 óra alvásnál nincs jobb munkadrog, sőt az az egyetlen, ami tényleg működik.

  • AZ ENERGIAITAL könnyen hozzáférhető és igen finom, cserébe maximum némi szívdobogást okoz. Se okosabb, se gyorsabb, se koncentráltabb nem lettem tőle soha, sőt fogyasztás után általában pont olyan fáradtnak éreztem magam, mint előtte, legföljebb nem tudtam elaludni.
  • A KÁVÉTÓL, amit csak egy éve kezdtem rendszeresen inni, szívrohamszerű szívdobogást kapok 3/4 órára, ami végül is megadja az aktivitás illúzióját. A valód hatása 4-ből háromszor annyi, hogy a görcsös szívszorulás közben a kezem is remeg és úgy kell pisilnem, mint életemben soha. Négyből egyszer nem vizelnem kell, hanem majdnem összeszarom magam.
  • A vajas SZUPERKÁVÉTÓL ugyanez a szívroham 3/4 helyett 3-4 órán át gyötör, ami már annyira hosszú idő, hogy akár írásba is érdemes fogni közben. A gépelés kapkodóbb, az ember látszatra gyorsul, de maga az írás folyamata igazából nem pörög fel lényegesen.
  • A SZPÍD az első pillanatokban szédítően jónak tűnik, hogy hamar ráébredj, mennyire megszívtad. Tényleg olyan gyorsan fogsz írni, mint életedben soha, csak éppen emeletes baromságokat, amiket ráadásul kifejezetten szégyellni fogsz, ha kijózanodtál. De szpídben a legrosszabb az, hogy a figyelmed fókuszálása helyett szélsőségesen szétszórttá tesz, ráadásul kiesik a másnapod is, amikor olyan leszel, mint egy zombi. A közben elpusztult agysejtekről nem is beszélve.
  • A HERBÁL EXTASY és hasonló neveken forgalmazott stimulálószerek pörgetnek ugyan, de a bennük lévő efedrin miatt mindezt majdnem szpídszerű tünetek kíséretében teszik. Az efedrintől nekem ráadásul konkrétan fájt a szívem, ami lehet, hogy csak hiszti, de attól még pont olyan kellemetlen érzés, mintha okkal fájna.
  • Bizonyos értelemben eddig a normálisan hiperaktív kisgyerekek lenyugtatására szolgáló, speciális amfetamint tartalmazó, ADDERALL nevű amerikai gyógyszer bizonyult a leghatásosabb illegális munkadrognak, nem véletlenül ez az amerikai újságírók szokásos választása is. (Ez volt az a tabletta, amit a Született feleségek első szériájában bevett az egyik anya, hogy utána reggelig varrja a jelmezeket a gyereke iskolai színielőadásához.) Ettől ugyanis már tényleg jobban koncentrál az ember és a sebesség nem feltétlenül megy a minőség rovására, a hatás ráadásul 10-11 órán át, egyenletesen jelentkezik. De az érzékenyebb szervezetűek még ennél is úgy érezhetik magukat, mintha betéptek volna, másnap pedig kicsit olyan, mintha valami kimerítő buli után lennénk.

Jöhet végre az új drog!

Ilyen előzmények után fogtam a kezembe a netről rendelt Modafinilt, az új- vagy okosdrogok talán legnépszerűbbikét. Maga a szer önmagában nem újdonság, jópár éve a piacon lévő, Amerikában receptre kapható gyógyszerről van szó, amit eredetileg narkolepsziásoknak és más kórosan aluszékonyaknak írnak fel. Hiába bevizsgált és engedélyezett anyag - mármint odakint - , a hatásmechanizmusa ismeretlen, csak sejtik, hogy az agyban az idegvégződésekre hat. Ennek ellenére az utóbbi időben annyira népszerű lett, hogy a vizsgaidőszakos egyetemisták, leterhelt irodai rabszolgák és elaludni nem akaró katonák mellett a világ tudományos kutatóinak is ez az egyik napi tápláléka. Utóbbiaknak azért is, mert miután félig-meddig ismert gyógyszerből világdivattá vált, több nagy egyetemi labor újravizsgálta, és rövid távon ártalmatlannak találta.

A tesztet nem is kellett előkészítenem különösebben, a tablettákat ugyanis egy keddi napon kaptam meg kipróbálásra, szerdán pedig a tervek szerint eleve otthon írtam volna egész nap, ugyanis éppen egy határidős könyvprojekten dolgozom.

Egy darab 200 milligrammos tablettát vettem be, délelőtt fél tizenegy tájban.

Bejött! De hogyan?

Az elején arra voltam a legkiváncsibb, hogy ha igaz az, amit a rajongói mondnak a szerről - miszerint drogszerű hatások nélkül éri el azt, hogy az ember sokkal jobban tudjon összpontosítani - akkor meg fogom-e egyáltalán érezni, hogy hatni kezdett. Hiszen az a "jobb koncentrálás" azért eléggé megfoghatatlan hatásnak tűnik. Ehhez képest pár perc elteltével már nem is lehetett kérdés, hogy a tabletta lelkesen dolgozik. Hogy honnan tudom? Igazából fogalmam sincs, mert a drogok bejövetelére jellemző tüneteket egyáltalán nem, vagy minimálisan tapasztaltam. Nem zúgott a fejem, nem is kattogott, a kezem sem kezdett finoman remegni, nem ment föl a vérnyomásom, nem káprázott a szemem, nem kalimpált a szívem és ki sem melegedtem. Onnan jöttem rá egyáltalán, hogy van valami, hogy hirtelen olyan nagy kedvem támadt írni, ahogy annak minden nap történnie kéne. Sőt nemcsak, hogy kedvem lett hozzá, de késlekedés nélkül bele is vágtam, elhagyva a szokás kezdeti tökölődést.

Fizikailag a bevétel utáni első órában éreztem magam a lepörgősebbnek, a lendületem ezután egyenletesen kitartott, durván 8 óra hosszatt. Fizikailag azonban még ebben az első órában is lényegesen enyhébb tüneteket tapasztaltam annál, mint amit mondjuk egy patronos kávé megivása után szoktam érezni. (Hozzátartozik, hogy a szervezetem az átlagosnál hevesebben reagál a kávéra.) A modafinil munkaügyi hatása azonban nem a gyorsulásban mutatkozik meg. A lényeg az volt, hogy nemcsak megjött a kedvem a munkához, hanem amit elterveztem, azt hiánytalanul meg is csináltam. A modafinil hatása alatt nem csináltam - praktikusan nem írtam le - semmi olyant, amit egyébként ne írtam volna. Csak éppen ténylegesen be is gépeltem mindazt, amit kitaláltam, ellentétben a szokásos gyakorlatommal.

Sikerült fókuszálni

Ehhez akárcsak távolról is hasonlító hatása egyedül az Adderallnak volt eddig rám. De az - hasonlóan bármilyen más amfetaminszármazékhoz - nemhogy szűkítette volna a fókuszomat, hanem néha teljesen szétszórttá tett, miközben a fülemben szinte megállás nélkül dobolt valaki. Igaz, hogy ha rákattantam, Aderrallal képes voltam három-négy órán át pisiszünet nélkül írni valamit teljes lendülettel, de ugyanúgy benne volt a pakliban, hogy hasonló elánnal kezdjek teljesen irreleváns dolgokat keresni a neten és egyre messzebb keveredni az eredeti témámtól. Nem mondom, hogy a modafinil bevétele után első másfél órában nem írtam egy rakás levelet a szerkesztőségi listákra, de mindig azonnal képes voltam visszazökkenni a könyvíráshoz, hogy a következő 6-7 órában egyszerre már tényleg csak egy dolgot csináljak, azt viszont rendkívül intenzíven.

Sokat írni jó érzés, de nyilván csak akkor, ha nem használhatatlan szöveget gyárt az ember valami kattogtató cucc hatása alatt. Utólag visszanézve írtam már feszesebb szövegeket a tesztnapon gyártottaknál, de a szer hála istennek nem tett kórosan fecsegővé sem. Az egy lendülettel leírt szövegem némi utólagos szerkesztéssel-reszelgetéssel abszolúte vállalható minőségűnek bizonyult. A mennyisége közben egészen imponáló volt: a nap végére durván 20 flekkel több szövegem volt a délelőttinél.

Lecsengés

Az ilyen típusú szerek szokásos hátülütője, hogy nemcsak közben, hanem jóval az elfogyasztásuk után sem hagynak aludni. Ahogy vártam, ez bizonyult a modafinil leggyengébb pontjának, de a helyzet kevésbé alakult vészesen, mint vártam. Rám úgy hatott, hogy a szokásosnál sokkal felszínesebben aludtam, így könnyebben fel is riadtam a külvilág ingereire, majd azok után nehezebben aludtam vissza. De alapvetően legalább el tudtam aludni. Ez lehet a szer csapdája, ha valaki rendszeresen szedi: mivel rosszabbul alszol tőle, fáradt leszel és másnap könnyebben nyúlsz megint utána. De ezt csak feltételezem, mert nem végeztem sorozattesztelést. Másnap mindenesetre kábé úgy vágyakoztam egy újabb tablettára, mintha máris függő lennék, viszont nem törtem be sehová, hogy anyagot szerezzek magamnak.

A szer forgalmazói és az orvosok is sokáig határozottan állították, hogy a modafinil nem addiktív szer. Most már olvasni olyan kutatásokról is, melyek szerint az agyban emeli a dopaminszintet, így a fogyasztói mégis képesek lehetnek rászokni. De az én tesztemnek nem is lehetett célja a szer hosszú távú hatásainak vizsgálata.

Utánlövés

Az első után még két tablettát tudtam szerezni tesztelésre. Egyszer átlagos körülmények között, egyszer pedig még az átlagosnál is jóval kevesebb alvás után próbáltam ki egy nehéz munkanapon.

A második alkalom nagyjából hasonló volt az elsőhöz, ahhoz képest mondjuk 70-80 százalékos intenzitással. Harmadjára az derült ki, hogy a tabletta persze nem csodaszer, de rám jól hat, mert a másnapos, kialvatlan, légyfingszerű állapotból annyiban képes volt kirángatni, hogy a fejemben nem fájdalomzselé kavargott, hanem egy - igaz igen lassan működő - agyvelő próbált gondolkodni. Ha ennél is eredményesebb lettem volna, meg is ijeszt a szer.

Nem minden papsajt

Az ilyen típusú anyagok természetesen nem minden fogyasztóra hatnak egyformán. A BBC riportere, aki szintén letesztelte a szert, például éberebbnek érezte ugyan magát, de fókuszáltság helyett éppen sokkal szétszórtabbá vált, erős fejfájása támadt, majd hajnalig képtelen volt elaludni. Lehet, hogy nekem szerencsém volt, de a tanulódrogok népszerűségét tekintve valószínűnek tűnik, hogy annyira mégsem lehetek atipikus fogyasztó.

A Modafinil Magyarországon a szürke zóna lakója. A szer nálunk nincs gyógyszerként törzskönyvezve, a hatóanyaga ugyanakkor nem szerepel semmiféle tiltólistán. A fogyasztói netes rendelésekkel szerzik be, ami természetesen hatalmas lutri, hiszen igazából honnan tudhatnánk, hogy mi is van a nekünk eladott pasztillákban.

Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.
;