A Britannia és a mainstream magyar sportsajtó külföldi focival foglalkozó részlegének viszonya, khm, nem éppen baráti – és akkor finomak voltunk, valamint bájosan nőiesek -, de az, hogy esetenként kendőzetlen őszinteséggel robbantjuk a kritikát az ún. a szakma arcába, nem jelenti egyben azt is, hogy ne érdekelne bennünket, hogyan készül a produktum, amit hétvégenként rendületlenül bámulunk. Gondoltunk hát egy merészet, és megkerestük a DigiSportot (innen is csók- valamint virágözön zúdulását kérvényezzük a rettentően segítőkész Baumstark Tibire), hogy vajh, lenne-e lehetőség belepillantani, hogyan főznek ki egy hétfői összefoglalót a boszorkánykonyhában. A randi villámgyorsan összejött, Mark29 és mc_deere pedig nyakába kapta a fővárost, hogy a Váci úti stúdióból izgulja végig az előző hétvége meccseinek zanzáját. Hajtás után helyszíni riport a kulisszák mögül.

Délután öt órára érünk a tetthelyre – hiába, a civil élet nagy úr, enné meg a fene -, de a minket azonnal és készségesen fogadó Lózs István szerkesztő szerint megnyugodhatunk, még nem maradtunk le mindenről. A munka nagyjából dél óta folyamatos a stúdióban, a kommentátorok alámondták az összefoglalókat, jelenleg pedig épp a vágás zajlik, és itt el is jön az első meglepődés pillanata, mert ezek szerint cirka 120 perccel az amúgy élő adás kezdete előtt még nem minden kulcsrakész, sőt. A kollégák által csak Tyutyunak becézett – ennek okán eztán mi is így fogunk tenni a posztban, annál is inkább, mivel pontosan tudjuk, hogy István ezt semennyire sem fogja zokon venni, sőt – Lózs azonnal egy vágószobába invitál minket, majd sűrű elnézések közepette belemerül a laptopjába, hogy az utolsó simításokat is elvégezze az adásmeneten. Mint mondja, a szombat- és a vasárnap éjszakája is azzal telik, hogy a BBC Match of the Day című összefoglalóját szemlézi, ez ugyanis kiváló lakmuszpapír arra vonatkozóan, hogy melyik meccsről mely jeleneteket érdemes kiemelni, mi az, amiről muszáj beszélgetni a stúdióban, vagy melyek azok a statisztikai adatok, amelyek leginkább érdekelhetik a nézőket.

Ettől függetlenül az adás nem teljes koppintás, sőt, mivel húsz ember szinte folyamatos munkája van benne, pont annyira egyedi, hogy bőven meg lehessen különböztetni az angliai megfelelőitől. A csapatról messziről üvölt, hogy a legtöbb tagja imádja az angol focit – Tyutyu éppen pár hete látogatott Londonba, hogy az Arsenal és a Tottenham meccsét is élőben nézze meg, de a többi képernyős is látható igyekezettel teszi a dolgát, erről bővebben később -, ennek megfelelő a műsor készítése során rendre előbukkanó aprólékosság is. Az odáig rendben van, hogy Lózs másodperces pontossággal tervezi meg a demókat és bejátszókat az összefoglalók közötti beszélgetések alá (és persze minden meccsről fejből vágja, hogy mit érdemes kiemelni, az melyik korábban megkapott összefoglalóban van benne, és hány lassítás van a végén), de eközben fél óra alatt cirka négyszer beszél telefonon az éppen a helyszínre igyekvő műsorvezetővel, Monoki Lehellel is, hogy egyeztesse az apró nüanszokat.

Mint Tyutyutól megtudtuk, ez a munkamódszer náluk általános, a műsor konstans hétvégi agyalás végére áll össze, eközben szinte minden szereplő folyamatos érintkezésben van a többiekkel. Ezt emeljük ki, ne, mégis inkább egy másik jelenetet, erről legyen infografika, ott ússzon be egy játékos oldalról, ezt majd kérdezzük meg a meghívott szakértőktől, semmi nem spontán, hanem folytonos eseménykövetés eredményeképpen jön létre. Eközben persze le kell játszani a szokásos meccseket is, most például azon megy a vita, hogy vajon megérdemelten lesz-e a Leicester meccse az utolsó a sorban, ami ugye kitüntetett hely, és általában a legnagyobb csapatok éppen aktuális rangadói közül illeti meg valamelyiket. Bár nem halljuk a beszélgetés másik felét, a beszélgetésből úgy tűnik, Lehel szenvedélyesen érvel amellett, hogy a Chelsea és a City csörtéje zárja az összefoglalót, de Lózs végül beviszi a döntő csapást, és a hirig eldől: mivel a BBC is be merte tenni a végére a kiscsapatot, a Digi sem fog lacafacázni.

Közben éppen az utolsó demók összevágása zajlik, Tutyu éppen egy villámkezű vágó munkáját irányítja. Ide jöjjön még egy lassítás, oda egy közeli, ez így hány másodperc? Oké, akkor beleférünk, és már megy is be az adásmenetbe, plusz a közös hálózatra, amit a vezérlőből is elérnek a rendezők. Ezen a ponton jön egy újabb meglepetés, a képernyőn látható képsorok ugyanis nincsenek előre egymás mögé rendezve és időzítve, hanem a rendező dönti el az adás alatt, élőben, hogy mikor érdemes ellőni őket a stúdiós beszélgetés alá.

Ahogyan közeleg a hét óra, úgy lesz mindenki egyre egyértelműbben, de alig érezhetően feszült. Ettől függetlenül a hangulat már-már érthetetlenül baráti, aki csak arra jár, hangosan üdvözöl bennünket, szevasztok, örülünk nektek, érezzétek jól magatokat. Kisebb meglepetésre szinte mindenki képben van a bloggal is, de az igazán nagy truváj nem ez, hanem Bede Feri. A műsor játékvezetői szempontból érdekes jeleneteit elemző szakértő egy igazi jelenség, rendkívül szimpatikus esetlensége élőben egyenesen elvarázsol, miközben nem tudod nem tisztelni benne a minden részletre kiterjedő felkészültséget. Amikor kevéssel hat óra után ő is belép a vágószobába, azonnal előrántja egy műanyagszatyorból azt a kis A/4-es lapot, amire egész hétvégén jegyzetelte a necces jeleneteket – nem vicc, minden meccset élőben néz, amikor tehát azt mondja az összefoglalóban Lehelnek, hogy milyen élvezetesen közvetítette a Sunderland-Norwich meccset, az azért van, mert pontosan tudja, végigülte -, legalább huszonötöt. Tyutyu viccesen megjegyzi, hogy mindig ez van, Feri szeret szerepelni, ha tehetné, minden meccsről 4-5-6 jelenetet magyarázná el részletesen, mire Bede azzal kontráz, hogy ő csak korrekt, és ha egy tévedés érdekes valamilyen rangadón, akkor egy ugyanolyan helyzet miért ne lenne az két középcsapat meccsén? Nehéz vele vitatkozni, de nem is ez a lényeg, hanem, hogy amit a képernyőn látunk, az nem improvizáció: Bede és az éppen aktuális szerkesztő – hiszen Lózs mellett az összefoglalót Ferkai Marcell, a magazint pedig Bakonyvári Gergő szerkeszti váltótársként – az adás előtt a vágószobában az összes jelenetet pontról pontra végigveszi, még arra is ügyelve, hogy mely esetekben kapjon a jelenet indulása előtt néhány másodpercet a képernyőn maga a szakértő.

A lázas munka közben persze nem felejtünk el beszélgetni sem, Tutyu pedig minden kukacoskodásunkra lelkesen válaszolt. Természetesen szóba kerültek a szakértők, akiket részben castingon választottak ki - az egykori kapus Gelei József például Rabóczki Balázst ütötte ki a nyeregből - részben más csatornáknál mutatott teljesítményük alapján invitálták meg a műsorba, mint például Bánki Dodit, vagy Sallói Istvánt. Ezen a fronton egyébként a frissítés is elképzelhető, Lózsnak konkrét elképzelése van arról, kit szeretne bevonni a csapatba új arcként, de ez egyelőre nem publikus - főképp azért, mert a kiszemelt időt kért, ugyanis jelenleg nem követi szorosan az angol bajnokságot, alap nélkül pedig nem lenne pofája beülni a műsorba. Dicséretes, és sajnos ritka az ilyesfajta önkritika itthon, becsüljük meg.

A csatorna amúgy sem idegenkedik attól, hogy megváljon az olyan arcoktól, akik nem teljesítenek. Korábban például az az Arany Tamás volt a játékvezető-szakijuk, aki legendásan jóban volt a hazai közeg minden szereplőjével - ez a fajta bratyi aztán oda vezetett, hogy amíg aktív volt, a játékosok szinte minden évben őt választották meg a legjobb hazai sípmesternek -, de talán éppen ezért soha nem mert keményen és egyértelműen fogalmazni. Amikor Kassai Viktor egyik csúnyán elvezetett BL-meccse után is csak mismásolt, a Diginél egymásra néztek és azt mondták, kösz, ennek így nincsen értelme. Hasonlóan járt Détári Döme is, aki elvben a csatorna egyik húzóembere kellett volna legyen az induláskor, de vagy lehetetlen volt elérni időpont-egyeztetés ürügyén, vagy csípőből letagadta a megbeszélteket, így mindenki megelégedésére inkább okosan elengedte őt a csatorna.

Azt maga Tyutyu sem tagadta, hogy valószínűleg lenne még miben javulniuk, de arra a kérdésre, hogy miért nem vonnak be bloggereket, vagy újságírókat az előrelépés érdekében, nagyon egyértelműen felelt. Szerinte egyszerűen van egy olyan része a közönségnek, aki nem fogadná el ezeket a szereplőket, mert sosem szagoltak öltözői levegőt, nem ismerik a csapatokat működtető mechanizmusokat, és visszás lenne, ha világklasszis focistákat kritizálnának úgy, hogy életükben nem rúgtak egy egyeneset a labdába. Ez persze valamilyen szinten a jelenlegi szakértőkkel is gond, kevesen vannak, akik futballoztak komoly helyen külöföldön, és emellett képernyőképesek is. Ehhez jön még hozzá az is, hogy attól, mert valaki komoly külföldi bajnokságban játszik, még nem feltétlenül van képben a liga egészével - Gera Zoltánt például többször megpróbálták megszólaltatni a műsorban akkor, amikor még a Premier League-ben játszott, de feltűnően kevéssé volt képben általános kérdésekkel kapcsolatosan.

Az irány ezzel együtt egyértelmű: színes, szagos, érdekes infotainment műsort szeretnének csinálni. Az irányadó példa a BBC Match of the Day című programja, de Lehel sokszor és hevesen kardoskodik néhány SkySportsra jellemző statisztika és infografika átvételéért is. Ez párszor megtörténik, párszor nem, Tyutyu szerint ugyanis egyrészt gáz az ennyire nyilvánvaló nyúlás, másrészt a nézőket itthon még szoktatni kell ehhez. Lehel egyébként a lehetséges fejlesztések között megemlítette az okosasztalt is, de szerinte óvatosan kell bánni vele, mert ha nem sikerül értelmesen és szervesen beépíteni a műsorba, akkor könnyen úgy járhatnak, mint a Sport TV és az M4. Ahol - és ezt már mi tesszük hozzá - mindössze annyira volt elég a modern technika, hogy az úgynevezett meghívott szakértők még sutábbnak és felkészületlennek tűnjenek külföldi kollégáikhoz képest.

Ezen a ponton jutottunk el a nézettséghez, amit elsőre felfoghatatlan módon szinte alig mérnek a csatornánál. Oké, a Digi esetében nem a klasszikus értelemben vett kereskedelmi TV-ről van szó - a reklám is sokkal kevesebb, nem véletlenül -, hiszen a fő cél az anyacég promótálása, de akkor is furcsa volt hallanni, hogy a szerkesztő sem tud arról szinte semmit, hogyan alakul a magazin és az összefoglaló nézettsége mondjuk egy hétvégi meccséhez képest. Ebből kifolyólag maguknak a műsoroknak sem üzletileg van jelentősége - senki nem szól rá az alkotókra, mert a sikert nem a nézettségen mérik le -, és a kialakulása sem valami ördögien megfontolt stratégiai terv részeként kezdődött. Tyutyu elmondása szerint egyszerűen arról volt szó, hogy az olasz bajnokság közvetítési jogainak elvesztése miatt ott álltak egy csomó műsoridővel, ők meg gondolták, miért ne legyen akkor ebben egy bruttó 140 perces összefoglaló. És lett.

Ettől függetlenül azért kiválóan érzékelhető, hogy az ötlet bejött: a műsor rajngói rendületlenül kommentelnek a FB-on, rengeteg visszajelzés érkezik, és Lehel szerint még az is folyamatosan őket nézi, aki valamiért utálja a műsort. A Premier League kísérőműsorai a pazar hangulatnak és a rengeteg befektetett munkának köszönhetően eggyé váltak a csatornával, nem véletlen, hogy most mindenki a körmét rágva izgul azon, vajon sikerül-e megtartani a bajnokság közvetítési jogait.

Természetesen erre is rákérdeztünk - igaz, nagyon nem kellett erőltetni, lévén bárkinek említettük meg a jövővel kapcsolatos észrevételeinket, mindenki azzal kezdte, hogy először legyenek meg a jogok -, de sok újat nem tudtunk meg: a licensz jelenleg egy IMG nevű, saját csatornával nem rendelkező cégnél van, ők viszont rengeteget akarnak keresni rajta, így most épp mindenfelé házalnak a cuccal. A helyzet jelenleg úgy áll, hogy a Digi és az Eurosport a két esélyes, de a cég állítólag az M4-nél is puhatolózott már - a közszolgálati csatorna elvben indulásakor megígérte, hogy nem kezd licitálásba külföldi bajnokságok jogaiért, ám a hamarosan induló M5 a gyakorlatban új helyzetet teremthet -, de iparági pletykák szerint a kért ár olyan magas, amit senkinek nem akaródzik kifizetni. Ezzel együtt nem valószínű, hogy jövőre angol foci nélkül maradunk a TV-ben, lévén az IMG-nek sem érdeke, hogy a nyakán maradjanak a jogok, sokkal inkább benne van a pakliban, hogy az idő múlásával engednek majd az árból. Ebben bízik a Digi is, no meg abban, hogy az Eurosport magyar nyelvű stúdiója nem szívesen adná fel komplex sportcsatorna jellegét - bár ebben azért segíthet, hogy a következő szezontól már nem él a régiós korlátozás, és akár a csatorna egyes műsorsávján is lehet nyomni a Bundesliga-meccseket. Helye tehát bőven lenne a PL-nek az Eurosporton, stúdiós felvezetése viszont biztosan nem, ami jelentősen rontaná a felhasználói élményt. Egyelőre tehát semmi nem biztos, de Lózs szerint simán benne van a levegőben, hogy a lehető legkésőbb, július vége felé kerül csak pont az ügy végére.

Az élő műsort a vezérlőből nézhettük végig, ami eleve nem kis élményt jelentett. Tapintani lehetett az adrenalint, mindeki ezer fokon pörgött, Lózs pedig úgy tartotta a kezében az adást, mint egy klasszis karmester a csapatát. A kitalált, megvágott, az adásmenetbe gondosan beleillesztett demók lementek, Lehel szokás szerint generált egy kis vitát, és még azt is csak nehezen lehetett észrevenni, hogy Bánki Dodi egy betegség miatt ezúttal bőven nem volt a topon. A több, mint másfél órás összefoglalót aztán egy élő meccs is követte, ennek az elején még besomfordálhattunk a stúdióba beszélgetni egy kicsit a meghívott szakikkal, miközben a Spurs épp oktatta a Stoke-ot. A baráti hangulatról legyen elég annyi, hogy az önszorgalomból beeső Juhár Tomi úgy kezelt le velünk, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne.

Összességében nehéz nem pozitív hangnemben írni az eseményről. A műsor szerkesztése és megvalósítása egyaránt vérprofi, ráadásul eközben mindenki marha készségesen bánt velünk a színfalak mögött - miközben mind tudjuk, hogy a bloggerek általában a média lenézett, semmibe vett képviselőinek szerepét szokták alakítani egy-egy ilyen találkozás alkalmával. Itt viszont erről szó sem volt, egy abszolút szerethető, láthatóan nagy gonddal és alázattal összerakott produkció színfalai mögé nyerhettünk bepillantást. Hibák nyilvánvalóan vannak, de ne felejtsük el, hogy mi - és zömmel Ti, kommentelők is - a célcsoportnak csak egy nagyon kicsi, elképesztően kritikus szeletét jelentjük, és nem elvárható, hogy a teljes műsor koncepcióját ránk dolgozzák ki. Az mindenesetre üdítő, hogy az alkotók is érzik a megújulás és a részleges frissítés szükségességét, már csak az a kérdés, maradnak-e a közvetítési jogok a csatornánál. Mi mindenesetre nekik drukkolunk.