A kormány szeretne végre egy olyan központi emlékhelyet, ami Magyarország összes első világháborús hősi halottjának állít kortalan emléket Budapesten.

Van persze számos helyen emlékmű vagy emlékhely, de „ezek elsősorban nem a kollektív nemzettudat, hanem jóval kisebb csoportok számára bírnak mondanivalóval, kisközösségek tagjainak, vagy éppen az adott települések hősi halottainak állítanak emléket”.

Ezért ötletpályázatot írtak ki, a munkák pedig be is érkeztek a felhívásra. Lesz egy olyan munka, amit a bíráló bizottság választ ki. És lesz egy másik, ami közönségszavazáson győzhet. Sajnos a pályázat kiírói már jóelőre kijelentették, hogy a közönségszavazás végeredménye „a tervezett mű megvalósítására és a javasolt helyszín melletti döntésre nem kötelezi a Kiírót”.

A pályázatokat végignézve érhető az óvatosság.

Mert mi lenne például, ha a győzne a nép akarata, és ennek a munkának látnának neki.

Miközben a pályázónak az a szándéka, hogy „Azt az érzést szeretném elérni, hogy távolról megdöbbentő legyen", tökéletesen megvalósulna.

Az egyértelmű, hogy a városban található nagy üres terekre valamilyen emlékművet kéne már rakni.

Óbudán, a Flórián téren például ez lenne:

Közelebbről látszik igazán

De van, aki bátran szembemegy a fakivágásokon sápítózokkal, és egyenesen ide tervezte az emlékművét. Talán még a sörsátrat is arrébb kéne pakolni:

És nem is akármi lenne itt:

A Városliget és környéke nagyon vonzó a tervezőknél.

Mivel lehetne emlékezni az első világháborúra, ha nem lövészárokkal a Hősök terén?

Ekkora lenne a rozsaárok, az áldozatok neveivel:

Van, aki egy nagy gömböt tenne a Hősök terére, mert ha kitiltják onnan az autókat, úgyis elfér.

És persze nem maradhat ki az 56-os emlékmű környezete sem, ívet alkotva az első világháborútól a forradalomig:

Van ötlet a Király dombra is.

Vannak nagyívűbb tervek is, akár a Városligetbe, akár a Vérmezőre vagy a Hegyalja közre:

És ez tényleg az az alkalom, amikor igazán nagyot lehet álmodni, és végre el lehetne tünteni az átkozott emlékű Citadellát. „A kupola alatti világ tulajdonképpen a kis mikrokozmoszt, a háború előtt működő, fénnyel teli birodalmunkat kívánja megjeleníteni.”

Van más is, aki a Gellért hegy tetején képzeli el az emlékművet:

De miért ne lehetne ez az Erzsébet téren? A helyszín azért is lenne tökéletes, „hiszen 1915. szeptember 12-én itt avatták fel Sidló Ferenc lovasszobrát, amely monumentalitásában a Hindenburg szoborral vetekedett.”

Íme egy, a környezetbe szinte észrevétlenül belesimuló megoldás

Valamiért a Vérmező az, ahová a legtöbben szeretnének emlékművet állítani.

Van ez, ami már előzetesen drámai hatást ígér:

Azért fent vidámabb lenne a helyzet:

Van, aki egy hatalmas Nagy-Magyarországot tervezett a Déli mellé.

Bekukkantva ezt látnánk:

Van azért átgondoltabb ötlet is a Vérmezőre:

Elsőre annyira nem lehet átlátni, mi is lenne a Vár déli oldalának tövében, de bármi az, a rajz alapján tökéletes.

Ebben a kategóriában ez is erős, három helyre (Népliget, vagy Orczy-kert vagy Tabán) is ideálisnak tervezték:

Ez nem az összes pályázat, és bőven benne van, hogy nem választottuk ki azt, amiből aztán a hivatalos emlékmű lesz, mert vannak kevésbé formabontó ötletek is, márpedig a kiírásban van célzás arra, hogy előnyt élveznek "a hagyományos ábrázolási formai elemek", amin „a kiíró az elesett hősök emlékével való azonosulást elősegítő közvetlen asszociációt lehetővé tevő ábrázolási formát érti”.

Mindenesetre segítse szavazatával a kedvencét. A legtöbb közönségszavazatot kapott pályamű hasonló elismerésben részesül, mint a Bíráló Bizottság által kiválasztottak, vagyis akár 8 milliót is lehet nyerni. És ha a központi bizottság nem is, talán valamelyik kerület vagy város örökbe fogadja az ötletet. Legfeljebb nem aCitadellát tarolják le miatta.