"Néha olyan magas, hogy belefájdul a fejem. Máskor meg annyira mély, hogy meghallani is nehéz. De ott van, még nappal is. Néha monoton és hosszan szól, máskor rövid lüktetésként. Mint a hullámok, ahogy közelednek vagy távolodnak" - írja le egy pilisszentlászlói 43 éves nő a különös zajt, amit 2007 óta minden éjjel hall. A Duna túlpartján, Göd határában élő 50 éves férfi a dízelmotor mormogásához hasonlítja, ő 2015, a fülgyulladása óta hallja.

Az angyalföldi Forgács utcában élő 40 éves férfi hirtelen felerősödő mély búgásról ír, ami úgy hangzik, "mintha valami elhaladna felettem vagy alattam". Ő a morajészlelők fóliasisakos frakciójához tartozik, mert az észlelés helyén tapasztalható különös jelenségek közé sorolja "az időjárásváltozásokat, amiket a HAARP magyarországi működése okoz", és arra gyanakszik, hogy "valami sokkal nagyobb léptékű áll a háttérben".

Ők hárman

morajhallók,

akik tapasztalataikat a Moraj-világtérkép és adatbázisban, a kanadai gimnáziumi matektanár Glen MacPharson webes projektjén osztották meg. Glen 2012-ben indította a projektjét, miután maga is meghallotta

a morajt.

Amit szerkesztőségünkből is hall valaki. Gábor a Henger utcában lakott, amikor először meghallotta a mély mormogást, amit ő távoli földrengés, távoli munkagép, távoli vasút - a lényeg, hogy távoli - morajlásához hasonlított, és amit csak a lakás egyik helyiségében hallott. "Természetesen nyomoztam a zaj forrása után, de semmit sem találtam. A legmeggyőzőbb bizonyíték az volt, hogy rajtam kívül más nem hallotta" - mondta. Ettől persze előbb lepörgött a szeme előtt az élete - "Agydaganat? Hererák?" - de amikor kiderült, hogy nem egészségügyi probléma okozza, kutakodni kezdett.

link Forrás

Így talált rá a taosi morajra, a morajhallók szent gráljára, a világ tán leghíresebb - vagy a bristoli morajhoz hasonlóan híres - morajára. Gábor érdeklődő ember, ezért amikor egy Los Alamos-i látogatásán lehetősége nyílt rá, elzarándokolt Taosba, az új-mexikói porfészekbe, hogy aztán egy napon át ne halljon semmilyen morajt.

"Nem vagyok fóliasisakos" - utasította el felvetésemet, hogy amúgy az elektromos eszközök "zaját" hallja-e - amit én amúgy igen, legalábbis nem tudnak úgy bekapcsolni régi, katódsugaras tévét a hatvan lakásos társasházban, ahol élek, hogy ne hallanám meg az idegtépő sivítását. Így ő sajnos a zajforrás után kutatva nem áramtalanította otthonát. Pedig sok morajhalló - vagy -károsult, esete válogatja - számolt be arról a különös jelenségről, hogy a teljes áramtalanítás után a moraj

felerősödik.

Például maga MacPherson is, akit bátran nevezhetünk a világ elsőszámú morajkutatójának, még ha ilyen irányú végzettsége nincs is. Ő 2012-ben hallotta először a morajt, amit először fel- és leszálló hidroplánok zajának vélt. "Nem tudom, hogy pár hét vagy egy hónap után, de idővel nyilvánvalóvá vált, hogy nem a gépek okozzák. Így a következő este megvártam, hogy rákezdjen - eléggé rendszeresnek tűnt, minden nap este tíz és fél tizenegy között kezdődött -, és kimentem a házból. A moraj megszűnt" - mesélte a New Republic újságírójának, Colin Dickey-nek, aki hónapokat töltött MacPhersonnal, hogy kiderítse, mi is ez a moraj.

Maga MacPherson azóta az éjszaka óta ezzel foglalkozik. "Logikusnak tűnt, hogy ha bent hallani, kint meg nem, akkor a zajforrás a házban van" - mesélte. Ezért sorra lekapcsolta az elektromos berendezéseket, végül az egész házat áramtalanította, de erre a moraj

hangosabb lett.

MacPherson egy hónappal az érzékszervi megfigyelések kezdete után kutatásba, vagyis guglizásba kezdett. Így bukkant rá a morajtémát leuraló fóliasisakos összeesküvők mellett egy húsvér, a szó leghagyományosabb értelmében vett tudós, az Oklahomai Egyetem Földtudományi Tanszékén oktató David Deming minden elvárásnak megfelelő, független külső szakértők által ellenőrzött tanulmányára, amiben Demingnek - maga is morajkárosult - pár nagyon fontos kérdést sikerült tisztáznia. Először is azt, hogy

a moraj létezik,

nem a morajkárosultak fantazmagóriája, és nem is szimplán fülcsengés. Megállapításai szerint a morajt az emberiség

2-10 százaléka hallja.

És bár a moraj forrását nem sikerült azonosítania, felállított egy elég valószerű hipotézist:

a moraj hosszú hullámú (Very Low Frequency, VLF) sugárzás lehet, amit az emberek egy része zajként értelmez. Deming azóta felhagyott a morajkutatással, mert megőrjíti, hogy minden, a témával foglalkozó honlapot elárasztanak az alufóliasisakos idióták. De így is maradandó érdemeket szerzett a morajkutatásban, mert elméletben kidolgozott egy kísérleti módszert annak bizonyítására, hogy a moraj valóban hosszú hullámú rádiósugárzás - olyan, mint amilyennel például az amerikai haditengerészet kommunikál a száz méteres mélységben más frekvenciát befogni képtelen tengeralattjáróival.

A módszer elég félelmetes, mert VLF egyik sajátossága, hogy a legkisebb réseken is átjut, vagyis

egy olyan, a VLF sugárzást szűrő acélból készült dobozt kell gyártani, ami teljesen szigetelt is.

Gyakorlatilag egy légmentesen záró acélkoporsót kell gyártani, hogy aztán abba belefektessenek egy morajáldozatot. Ha a dobozban is hallja a morajt, akkor az mégsem VLF. Ha nem, akkor viszont nagyon valószínű, hogy az.

Deming, talán a kiábrándultsága miatt, a gyakorlatban sosem végezte el a kísérletet, de még csak le se gyártotta a megfigyelőeszközt. Nem úgy MacPherson, aki crowdfundinggal begyűjtött pár száz dollárt a doboz alapanyagául szolgáló alacsony széntartalmú fekete acélra, majd röpke három év alatt legyártotta

a 180x60 centis acélkoporsót.

"Ha nem VLF-re gyanakodnék, hanem, ahogy azt sokan sugallják, mikrohullámú sugárzásra, akkor nem került volna három évembe az egész" - mondta. A mikrohullámú sugárzást ugyanis akár

az alufóliasisak

is kiszűrné.

A koporsót, amibe most már csak bele kéne másznia egy morajkárosultnak - MacPherson nem aggódik a tökéletes szigetelés miatt, szerinte van elég levegő a koporsóban ahhoz, hogy pár órán át életben lehessen maradni benne - a háza melletti fészerbe rakta. És most ott áll. Hónapok óta.

Hogy eddig miért nem mászott bele? MacPherson először azzal hárított, hogy a moraj szabad téren nem hallható. Majd azzal, hogy a koporsó nem fér át a háza ajtaján. Hetek, hónapok teltek el azóta, hogy Dickey először kapcsolatba lépett vele. Az utolsó hetekben MacPherson már inkább mindig másra terelte a szót, amikor az újságíró a kísérletről kérdezte.

Itt tartunk most. Van egy dobozunk, amivel megállapíthatnánk, hogy mi a moraj. Csak senki nem mászik bele.

A moraj meg csak zúg tovább.