Nagy várakozás előzte meg a NASA mai sajtótájékoztatóját, és ugyan nem a kis zöld lények felfedezését jelentették be, de azért a több, mint ezer új bolygó közzététele sem utolsó. A Kepler-űrtávcső négy évet lefedő adatainak átfésülésével Timothy Morton (Princeton University, USA) és munkatársai 1284 bolygóról mutatták ki statisztikai módszerekkel, hogy több, mint 99% a valószínűsége annak, hogy valódi exobolygóval van dolgunk.

Ezzel egy lépésben majd' másfélszeresére növelték az ismert Naprendszeren kívüli bolygók számát.

De sokat kellett küzdeni érte: a Kepler ugyanis csak a csillagok fényváltozását látja, ahogy a bolygó elhalad előtte, magát a bolygót nem képes megmutatni. Csakhogy kis, rövid fényességcsökkenést más jelenségek is tudnak produkálni, amelyek hamis pozitív bolygójelöltekként jelennek meg a mintában. Korábban, amíg a csillagászok csak egyesével fedezték fel az exobolygókat, mindegyik jelöltnek utána lehetett menni óriástávcsövekkel, és például a Doppler-effektus alapján meghatározni a tömegüket. Csakhogy a Kepler által ránk zúdított, többezer jelöltet fizikai képtelenség egyesével leellenőrizni.

És ez nem csak barokkos túlzás: fizikailag nincs annyi óriástávcsöve az emberiségnek, hogy belátható időn belül mindegyik bolygójelöltet megmérjük velük.

Így marad a statisztika. A Kepler több, mint ötezer bolygójelöltjéből korábban már közel ezret sikerült végigszámolni és megerősíteni, ehhez jön hozzá az újabb eddigi legnagyobb adag. És még mindig maradt 1327, ami esélyes, de nem éri el a 99%-ot, valamint 707, ami inkább csak imposztor lehet.

Ilyen hírek nyomán mindig felmerül a kérdés, hogy pontosan mi is az értelme több száz vagy ezer fényévekre lévő bolygókat keresni, ha nem tudunk odamenni. Azt ugyan nem tudunk, de így, hogy ténylegesen látjuk is a más csillagok körüli naprendszereket, már a sajátunkat is el tudjuk helyezni közöttük. És a Kepler például megmutatta, hogy

a legtöbb bolygó odakint teljesen idegen, olyan, amit valójában sohasem láttunk közelről: nagyobb, mint a Föld, de kisebb, mint a Neptunusz.

És ennek folyománya, hogy a lakható zónába eső bolygók többsége is nagyobb mint a Föld. Vagyis az esetleges élet is egészen másmilyen lehet, mint itt a Földön. Az új vizsgálat kilenc új kis méretű (kisebb, mint 2 földátmérő), a Vénusz és Mars viszonyai közé eső bolygót erősített meg, ezzel 21-re emelve a számukat. Ugyan a lakhatósági zóna egy gyakran túlmisztifikált kifejezés, mégis ezek között a bolygók között lehetnek a legjobb jelöltek, amelyeken például folyékony víz lehet jelen a felszínen. A legtöbb a Napnál kisebb, hűvösebb csillagok körül kering, de már ismerünk a Naphoz hasonló, sőt forróbb csillagok körüli égitesteket is.

És hogy innen hogyan tovább? A Kepler eredetileg egy statisztikai misszió volt, és nem egyedileg érdekes bolygókra vadászott, hanem az összesre az ég egyetlen foltjában. Emiatt a most bejelentett bolygók többsége egyelőre túl messze van ahhoz, hogy részletesebb vizsgálatoknak tudjuk alávetni. De a Kepler új, K2 küldetése, és a jövőre pályára álló TESS űrtávcső már a közeli, fényes csillagokra koncentrál. A körülöttük felfedezett exobolygók lesznek az elsők, amelyeket a James Webb űrtávcső majd szemügyre vesz, amikor szintén pályára áll. Néhány év múlva azoknak a bolygóknak már a légköréről vagy a holdjairól (vagy akár a holdjaik légköréről) is tudunk majd információkat szerezni. Szédítő belegondolni, hogy hova jutott a csillagászat húsz év alatt, az első valódi exobolygó felfedezése óta.

A NASA sajtóanyaga itt, az eredményeket részletező, eredeti szakcikk pedig itt olvasható.