A harminc év alatt, amíg a magyar fociválogatott a közelébe sem jutott nemzetközi világversenynek, egészen elszoktunk attól, hogy mi minden egyebet lehet egy ilyen nagy torna köré felhúzni. Például egy csomó szörnyűséget: hülye reklámokat, pöffeszkedő politikusokat, nevetséges ajándéktárgyakat. De lehet jó és szórakoztató dolgokat is alkotni, elég csak a jobbnál jobb angol szurkolói dalokra gondolni. Most ezzel a lehetőséggel az is élhetett Magyarországon, aki nem tagja Bernd Storck 23 fős EB-keretének.

Muhi András Pires pedig élt vele, és leforgatott egy jó szurkolói filmet.

A kicsit furcsa című Magyar csapat – „…még 50 perc…” azért szurkolói film, mert nem a magyar futball szociopolitikai és nemzetgazdasági környezetét tárja fel. Nemhogy Orbán Viktor nem bukkan fel benne egyetlen pillanatra, de még Csányi Sándor MLSZ-elnök sem. A 2012 októberi magyar-török világbajnoki selejtezőtől a 2015 novemberi magyar-norvég EB-pótselejtezőig viszont szépen végigkíséri a magyar válogatott történetét. Azt látjuk, ami ebben a három évben a pályán, az öltözőben és az edzésen történt. Ami azon kívül, azt nem.

A film nagy erőssége, amiért tényleg tanácsos megnéznie annak, akit érdekel ez a magyar válogatott, vagy csak úgy általában a foci, az éppen ez: hogy oda viszi be a szurkolót, ahova egyébként esélye sem lenne bejutni. A készítők szinte szabad kezet kaptak az MLSZ-től, így kis túlzással ha csak azt vágták volna össze, amit az öltözőben a padlóra letett kamera felvesz, már abból is egész jó film jött volna ki. Én például nem tudtam, hogy a szünetben sokan Red Bullt isznak.

A forgatás három éve alatt elfogyasztott négy szövetségi kapitány közül sajnos pont Pintér Attila királysága alatt nem forgathattak, így nem láthatjuk, ahogy Pinyő tolódni tanít 11 összezavarodott fiatalembert. Cserébe így igazán drámai a váltás a hollandok elleni 8:1 után ellen lelépő Egervári Sándor és a Pintér bukása után érkező Dárdai Pál között.

Egervári minden szempontból a múlt embere, a kedves, idős bácsi, aki a hollandok elleni meccs szünetében 4:0-nál arról beszél, hogy nyolcat azért nem szeretne kapni. A Németországban focistaként és edzőként is sikeres Dárdai első jelenetétől kezdve egyértelmű, hogy ő viszont már egy másik világ, egészen más hozzállással és más módszerekkel.

Biztosan nem véletlen, hogy a filmben az a három ember káromkodja a legtöbbet, akik így vagy úgy a legjobban kiemelkednek az általános magyar futballközegből: Dárdai, Nyilasi és Dzsudzsák.

És nemcsak csúnyán beszélnek, hanem rajtuk látszódnak a legjobban az érzelmek, és ők a legfeszültebbek is. Nyilasi annyira, hogy a magyar-görögöt csak úgy bírta nézni, hogy elszaladt a tévé elől, amikor nem nálunk volt a labda.

Ha van főhőse a filmnek, az viszont mindenképpen Dzsudzsák, akinek úgy egyébként az életben biztosan vannak hibái, de a válogatottban pont úgy viselkedik, ahogy az annak legtehetségesebb tagjától és kapitányától elvárható. Lelkesít, támogat, vezet, ahogy kell. Sajnos a film 75 perce ahhoz kevés, hogy a selejtezőkön a keretben megfordult több tucat játékos mindegyikével megismerkedjünk, de arra azért elég, hogy a két nagy öregnek, Gerának és Király Gábornak legyen néhány villanása. Amikből az derül ki, hogy ők is tudják, mi a feladatuk a pályán kívül: nyugtatni, nevelni, és ha Dárdai megkérdezi, hogy valaki észrevett-e a pályán belülről olyasmit, amit ő a kispadról nem, akkor jelentkezzenek és elmagyarázzák, hogy az ellenfél hogy próbál áttörni a jobbszélen.

Különösen Király tűnik szimpatikusnak, az egész film legjobb jelenete is az övé. Míg a norvégok elleni mindent eldöntő meccs után a fiatalok az öltözőben tombolnak a berendelt szintetizátorossal, ő egy kis ünneplés utén csak ücsörög legendás mackóalsójában, és egyáltalán nem úgy néz ki, mint egy sportember. Ha van igazság, ezen a franciaországi EB-n, aminek minden bizonnyal ő lesz a legöregebb játékosa, az a nadrág akkora kultusztárgy lesz, mint 2002-ben Camacho átizzadt inge.

Szívesen megnéztem volna több olyan jelenetet, amiben a válogatott tagjai nem sportruházatban vannak, hanem elmennek vacsorázni vagy teljesíteni valami bugyuta szponzori kívánalmat, de ez csak apró kifogás. A Magyar csapat – „…még 50 perc…” azért jó szurkolói film, mert közelebb hozza a magyar válogatottat a nézőhöz, aki a film után egy kicsit jobban fog majd tudni drukkolni a júniusi meccsen a csapatnak. Ismerősnek könnyebb.

A filmet egy nappal az Európa-bajnokság nyitómeccse előtt, június 9-én 21:20-kor a TV2 vetíti.