Trump akár még meg is nyerheti az amerikai elnökválasztást, és mégsem lesz katasztrófa

Scott Walker, az ipar- és egyetemi városai miatt hagyományosan inkább demokrata, azon belül is balosabb Wisconsin republikánus kormányzója négy év alatt kicsinálta a helyi demokrata pártot. Walker nagy trükkje a közalkalmazotti szakszervezet szétverése volt. Korábban ennek a szakszervezetnek automatikusan tagjai lettek a közalkalmazottak, hogy aztán fejenként évi átlag ezer dollárt vonjanak le tőlük automatikusan tagdíjként.

Walker négy évvel ezelőtt mind a két lábat kirúgta a közalkalmazotti szakszervezet alól: az alapszervezeteknek kétévente szavazniuk kellett a fennmaradásukról, a tagdíjat pedig maguktól kellett fizetniük a tagoknak. Mostanra 130 ezerrel kevesebb szervezett közalkalmazott van Wisconsinban, ami éves szinten 130 millió dolláros veszteség a helyi demokraták legnagyobb pénzforrásának, a közalkalmazotti szakszervezetnek.

„A választások idején rendre ügyeletet tartottunk, hogy ha egy szavazókörben hirtelen buszokkal kezdik szállítani a szavazókat, legyen, aki megakadályozza őket a szavazásban. A legutóbbi választáson egy idő után folyamatosan csekkolni kellett, hogy egyáltalán működnek-e a telefonok, mert egyetlen riasztás se volt” – mesélte Grover Norquist a Danubia Institute sajtóbeszélgetésén Budapesten. Norquist az Americans for Tax Reform nevű civil szervezet alapítója és elnöke, emellett elég jelentős játékos a Republikánus Pártban, például Newt Gingrichnek is segített az 1994-es választási manifesztó megírásában, így jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a republikánusok sok évtized után többséget szereztek a képviselőházban.

Walker történetének az országos politika szempontjából is nagy jelentősége van. „31 tagállamban a miénk a szenátus és a képviselőház is” – magyarázza, jelezve, hogy így más államokban is megvonhatják a demokratáktól a forrásokat, amelyek nélkül nehéz választást nyerni.

Láthatatlan tömegek

De Norquist szerint Trump és a republikánusok igazi adui azok a választói csoportok lehetnek, amelyek szinte láthatatlanok a demokraták számára. Például a gyermekeiket otthon iskoláztatók. „Harminc éve ez még illegális volt” – mondja, vagyis ma már felnőtt a választók egy olyan generációja, aki otthon tanulhatott.

Még jelentősebb azoknak a csoportja, akik szeretnének rejtetten fegyvert viselni. „Hillary Clinton úgy beszél róluk, mintha pár száz félbarbár idahói vadászról volna szó [...] pedig csak az ingaállam Floridában 1,5 millió aktív rejtett fegyverviselési engedély van. Pennsylvaniában, ami szintén ingaállam, 1,2 millió” – mondja. Ők pedig joggal érezhetik fenyegetésnek Clintont, aki harciasan ellenzi a rejtett fegyverviselést.

Norquist szerint jelentős tartalék lehet az úgynevezett gig-economyból, vagyis az Uberhez, AirBnB-hez hasonló alkalmazásokból élők is, mert ők szerződéses jogviszonyban vannak, nem alkalmazottak. Clinton pedig ezt a foglalkoztatási formát is felszámolná.

Ezekhez a tényezőkhöz ha hozzávesszük, hogy Clintonnak határozottan rossz a megítélése, és Bernie Sanders miatt még a pártja is megosztott, akkor azt találjuk, hogy Trump a választás igazi esélyese – véli Norquist.

Az excentrikus milliárdos megválasztását nem tartaná katasztrófának, részben azért, mert nagyon elégedett Trump adópolitikai elképzeléseivel, részben meg azért, mert az elnök az amerikai rendszerben önállóan nem is lehet képes a politika alakítására. Ahhoz a törvényhozás támogatására is szükség van, és szerinte mostanra a republikánus törvényhozók, akik a kilencvenes évek második fele előtt hatvan éven át jellemzően kisebbségben voltak, mostanra megtanulták, hogy hogyan tudják akár egy republikánus elnök ellenében is keresztülvinni akaratukat.

Kordában fogják tartani

Azért meg nem aggódik, hogy a republikánus frakció lényegesen átalakulna. Míg a Demokrata Pártban Sanders mozgalom építésén dolgozik, és a szenátusi, törvényhozási előválasztásokon is harcol a pártvezetés ellen, a republikánusoknál most nincs ilyen. Trump nem épít mozgalmat, nem támogat a regnáló képviselőkkel szemben indulókat az előválasztásokon. És ezeknek a képviselőkre most már a Tea Party sem jelent nagy veszélyt, mert annak mozgalommá szervezését meg Obama akadályozta meg azzal, hogy utasítására az adóhivatal nem adott csoportjaiknak nonprofit vagy civil szervezeti státust.

Bár a sajtó narratívája szerint most épp a republikánusok a megosztottak, a demokratáknál pedig már rég eldőlt az előválasztás, a valóságban novemberben egy egységes Republikánus Párt küzd majd egy megosztott Demokrata Párttal.

Norquist munkahipotézise arra épült, hogy Trump ellenfele Clinton lesz. Érdekelt volna, hogy hogyan befolyásolná prognózisát, ha Trumpnak a Clintonnál sokkal kedveltebb, az aktuális – megjegyzem, ennyivel a választások előtt kevéssé releváns – országos felmérések szerint Trumppal szemben is jobban teljesítő Sanders lenne az ellenfele. Sajnos mire feltehettem, már nagyon sietnie kellett, így csak annyit tudott mondani: „Amilyen gyilkos természetűek, Clintonék nem fogják hagyni, hogy Sandersből bármi legyen, még ha [a jövő heti kaliforniai előválasztás után] meg is szerezné a szavazatok többségét. Ezt a pártdelegáltak se hagynák, mert míg Clinton biztosítja a túlélésüket, Sanders az ellenfeleiket támogatja az előválasztásokon.”

(Címlapkép: Spencer Platt/Getty Images.)