Második meccsén óriási küzdelemben ért el döntetlent a magyar válogatott. Nézzük, miről árulkodnak a számok.

Nagyvonalúan túllépve a játékvezetés vitatható momentumain az Opta adatai alapján próbálunk rájönni, miért nem tudtuk legyűrni a kőkemény izlandiakat.

Már az is beszédes adat, hogy 79 százalékban birtokolta a labdát a magyar válogatott, és 639 passzunkra odaát 262 volt a válasz. Érdemes azonban egységenként is boncolgatni a kérdést.

Védelem: mindegy, hova, csak el innen

A védekezésben sokkal eltökéltebb volt ellenfelünk, Ari Freyr Skúlason egymaga annyi szerelési kísérlettel bírt, mint a magyar hátvédek összesen (4), de Kári Arnason és Birkir Saevarsson is sokat harcolt, két, illetve három alkalommal próbálták elválasztani a magyar támadókat a labdától, utóbbi teljes sikerrel. Ragnar Sigurdsson a felszabadításokban emelkedett ki, összesen 13-szor vágta ki a labdát. Passzpontosság terén gyengén muzsikált az izlandi gárda, Sigurdsson volt a legeredményesebb közel 78 százalékkal, míg nálunk a „legpontatlanabb” Juhász Roland is 87 százalékos, remek értékkel zárt. Arnason és Skúlason majd’ minden második labdáját elszórta, ez is mutatja: a takarítás volt ellenfelünk célja, esetlegesen építkeztek.

Magyar oldalon megfontolt labdakihozatalról árulkodnak az adatok. Guzmics Richárd és Lang Ádám is kétszer szerelt eredményesen, a felszabadítások főleg Juhász Rolandot és Kádár Tamást jellemezték. Passzpontosságban Guzmics emelkedett ki 92 százalékkal, de Kádár és Lang 89 százalék körüli eredménye is figyelemreméltó. A támadásokból Kádár vette ki a részét, kétszer próbálkozott lövéssel. Egy-egy elleni párharcokban alulmaradtak hátvédeink izlandi társaikhoz képest, míg Sigurdsson mindet megnyerte – földön és levegőben egyaránt –, addig nálunk a legjobban muzsikáló Kádár is „csak” az ütközetei kétharmadából került ki győztesen – kivéve a fejpárbajokat, ahol minden esetben ő nyert. Lang volt ezen a téren a leggyengébb láncszem, őt tízből hat alkalommal megverték.

Hannes Thór Halldórson remek napot fogott ki, a lövések 80 százalékát hárította. Király Gábornak sokkal kevesebb dolga akadt, passzai pontosabbak voltak, mint az izlandi portásé, egyedül a tizenegyest eredményező szituációban volt bizonytalan.

Középpálya: lankadó harci kedv

Míg a hátvédek kőkeményen ütköztek a magyar támadókkal, a pálya közepén már sokkal inkább Gera Zoltánék akarata érvényesült. Aron Gunnarson és Gylfi Sigurdsson emelkedtek ki izlandi oldalon, előbbi háromszor csent labdát Storck legénységétől, párharcai 60 százalékából győztesen került ki, míg Sigurdsson négyszer próbált szerelni, és kétszer blokkolt a kapu előtt. Johan Berg Gudmundsson és Birkir Bjarnason könnyen átjátszható volt.

Nagy Ádám, Kleinheisler László és Gera is lényegesen szorgalmasabbak voltak ezen a területen:

míg a „legaktívabb” izlandi Gunnarsson 20 (!) alkalommal passzolt (igaz, csak 66 percet töltött a pályán), addig a mi legkevesebb átadást jegyző Kleinheislerünk 46 passzal kereste a társakat.

Gera és Nagy is hetvennél többször adta tovább a labdát, emellett támadó mozzanatokra már kevéssé maradt idejük – nem beszélve arról, hogy stílusuknak és alkatuknak sem kedvezett az ellenfél taktikája –, ezt Kleinheisler vállalta magára, aki három lövéssel is próbálkozott. Odaát Gudmundsson és Sigurdsson kísérleteztek lövésekkel, utóbbi sajnos büntetőt is értékesített.

Fittyet hánytak a pontszerzésre

Bár előzetesen arra számítottunk, hogy Izland bátrabb lesz a három pont reményében, csupán négyszer próbálkoztak lövéssel Kolbeinn Sigthorssonék, és rendkívül pontatlanul is játszottak elöl – a negatív rekorder Jón Dadi Bödvarsson lett 35 százalékos passzsikerrel. Beadásuk gyakorlatilag nem volt – Dzsudzsák ezzel szemben egymaga hétszer ívelt a társakhoz. Az izlandi védelem sikerét mutatja, hogy Stieber Zoltánt tökéletesen semlegesítették, egyszer sem jutott el lövésig. Csapatkapitányunkkal annál több gondjuk akadt: Dzsudzsák négyszer lőtt, ebből kettő kaput talált, párharcai háromnegyedét megnyerte. Talán Böde Dániel és Szalai Ádám jobban bírta volna a gyűrődést: nekik 24, illetve 5 perc is elég volt egy-egy lövéshez, és Böde egy az egy ellen is derekasan állta a sarat –az ő legendás „száz kilójával” szemben már nem voltak olyan vehemensek a fáradó izlandiak.

Amire számítani lehetett ugyan, ám mégis kissé meglepő volt az eddigi pontszerzések fényében: Izland alapvetően a támadások rombolására, és nem azok építésére koncentrált – ez majdnem be is jött nekik. Nagy kérdés, mire mennek majd Ausztria ellen, hiszen ott már nem játszhatnak döntetlenre, ha igazi továbbjutási esélyekre vágynak, Alabáéknak pedig csak győzelemmel van esélyük a túlélésre.