Bár az egész Brexit-kampány a konzervatív párt megosztottságáról szólt, a kormánypárt a szavazás éjszakájára rendezni látszott sorait. David Cameron miniszterelnököt, aki szenvedélyesen kampányolt a maradás mellett, pártja távozáspárti politikusai is levélben kérték arra, hogy ne mondjon le.

Cameron végül mégis lemondott, de nem azonnali hatállyal. Mint fogalmazott, nem érezné helyesnek, hogy ő legyen a kapitány, aki új irányba vezeti az országot. "Ez nem egy olyan döntés, amit könnyen hoztam meg. De hiszem, hogy a nemzet érdeke az, hogy egy stabil időszakot követően új vezetése legyen" - mondta.

Az ellenzéki Munkáspárt vezetői viszont a népszavazás másnapján komolyan egymásnak estek. A volt EU-biztos és jelenlegi árnyékkormánytag, Peter Mandelson például Jeremy Corbynt, a párt elnökét bírálta, amiért "vegyes jeleket" küldött a munkáspárti szavazóknak.

Corbyn maga alapvetően EU-szkeptikus, de pártja letiltotta arról, hogy a kilépés mellett kampányoljon. Corbyn ezért jellemzően hallgatott, vagy ha megszólalt, akkor nem állt ki egyértelműen egyik oldal mellett sem.

"Az az érzésem, hogy a Munkáspárt térkép, iránytű és erős vezetés nélkül sodródik. A munkáspárti szavazók legnagyobb problémája az volt ebben a kampányban, hogy fogalmuk se lehetett róla, hogy mit gondol a párt" - mondta Mandelson.

A népszavazás eredményei alapján a kilépéspártiak győzelmét végül a hagyományosan munkáspárti körzetek hozták, ahol a munkásrétegek inkább a kilépést támogatták.