Elhunyt Tréfás György operaénekes, a Csokonai Nemzeti Színház örökös tagja, Debrecen díszpolgára. A 85 éves korában elhunyt Tréfás Györgyöt Debrecen Megyei Jogú Város önkormányzata saját halottjának tekinti – közölte a városháza az MTI-vel.

Tréfás György 1931-ben született Budapesten, a zenei tanulmányait magánúton végezte Werner Alajos, Makai Mihály és Hetényi Kálmán növendékeként. 1952 és 1957 között a Honvéd Művészegyüttesben énekkari tag, 1957 óta a debreceni Csokonai Színház magánénekese.

Főbb szerepei:

• Ozmin (Szöktetés a szerájból)
  
• Sarastro (A varázsfuvola)
  
• Leporello (Don Giovanni)
  
• Rocco (Fidelio)
  
• Dulcamara (Szerelmi bájital)
  
• Basilio (A sevillai borbély)
  
• Attila, Fülöp király (Don Carlos)
  
• Hermann (Lohengrin)
  
• Koncsak (Igor herceg)
  
• a Kékszakállú herceg.

Tréfás György a Csokonai Színház örökös tagja, érdemes és kiváló művész 2002-ben megkapta a város díszpolgára címet. 2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét vehette át drámai erejű, nagyszerű alakításaiért, több évtizedes művészi munkássága elismeréseként. A Halhatatlanok Társulatának örökös tagjaként minden operarajongó viszontláthatja a lábnyomát Budapesten, a Nagymező utcában.

Egy korábbi nyilatkozatában Tréfás György azt mondta: „Én itt lettem operaénekes, és itt töltöttem több mint ötven esztendőt. A legjobb szerepeim azok a világhírű basszusszerepek, mint például Bartók Kékszakállúja, amelyet én énekeltem 1964-től 1990-ig egyedül a Csokonai Színházban, illetve külföldön. A legkedvesebb szerepeim: Verdi Don Carlosának Fülöp királya, valamint az egyetlen basszusra írt női szerep: Donizetti Vivat Mama című operájának a Mama szerepe. Itt énekelhettem a legjobb basszusszerepeket: Mozart Varázsfuvolájából Sarastrót, a Szöktetésből Ozmint, a Don Giovanniból a Leporellót, és nagyon sok Verdi és Wagner basszusszerepet. A közönség úgy érzem befogadott, és debreceniként szeret engem. Megszólítanak az utcán idegen emberek, beszélgetnek velem, gratulálnak a szerepeimhez.”