A kapszulahotel itthon viszonylag fiatal és ismeretlen műfaj: főleg Japánban honos, ahol a kevésbé tehetősek veszik igénybe, illetve most már egyre több reptéren alakítanak ki hasonló alvóhelyeket.

A vendégek - akik általában átutazók - egy 2 x 1,5 x 1,5 méteres fülkében tudnak aludni pár órát, hogy aztán folytassák utukat.

Az utóbbi egy-két évben az állandó szálláshely-hiánnyal küzdő magyar fesztiválokon is megjelentek az alvókapszulák. Főleg azoknak jó, akik egy nagy buli után csak pár órát akarnak pihenni, és már menni is tovább. Volt már tavaly az EFOTT-on, idén pedig a VOLT közelében is megjelent a műfaj - igaz, nem a fesztivál hivatalos szálláshelyei között.

B. és barátai bevállalták a kapszulahotelt, és meg is kapták az életre szóló élményt, de nem pont úgy, ahogy előzetesen tervezték:

"Minden évben óriási kín a VOLT fesztivál alatt szállást szerezni Sopronban, de ezúttal különösen sokáig húztuk a foglalást. A fesztivál előtt két héttel mégis meglepetésre találtunk egy szállást megfizethető áron - 35 fontért a booking.comon.

A koncepció önmagában érdekes volt: az Ohana Capsule Hotela leírás szerint “a VOLT Fesztivál bejáratától 600 méterre található. A szálláshelyen 24 órás recepció és közös fürdőszoba áll rendelkezésre. A leírásban azt is feltűntették, hogy a kapszulaszállások légkondicionáltak, és két különböző méretben állnak rendelkezésre - összesen 300 fő részére. A képek alapján szürreélisnak tűnt a hely, de egy éjszakára nekünk nem is kell ennél több, gondoltuk, mint egy klimatizált fekvőhely mosdóval.

Pénteken 6 óra óra körül érkeztünk meg a helyszínre, ami valóban nagyon közel volt a fesztiválhoz, az egyik őrzőtt parkoló szomszédságában. Három konténert találtunk egy építési területen, melyből az egyik a recepció volt. Rögtön kiderült, hogy a foglalások során némi zűr történt, hiszen a szállásadók szerint a booking.com elfelejtette lezárni a rendeléseket, így a szobánkat még nem tudták átadni. Viszont biztosítottak afelől, hogy ne aggódjunk, az Iron Maiden koncert után - tehát 11 táján - már felépülnek az újabb konténerek és addig is betehetjük a csomagjainkat egy, csak a mi számunkra elkülönített helyre.

Az építkezés alapozásának valóban voltak is nyomai, sőt a rugalmasságuk még szimpatikusnak is tűntek nekünk, azonban a recepción lévő rendetlenséget és fejetlenséget látva jobbnak láttuk, ha a cuccainkat inkább a kocsiban hagyjuk és majd a buli után, hajnalban csekkolunk be. 4 óra körül értünk vissza a szállásra, ahol ekkor még kaotikusabb állapotok uralkodtak.

Egy laptop nem volt a helyen, a pénzt egy papírdobozba gyűjtötték, egy füzetben ment a logisztika dokumentációja - a kívülállók és ránézésre a szervezők számára is teljesen átláthatatlanul.

Megkaptuk a kulcsunkat az egyik két férőhelyes kapszulához, amely az egyik “régi” konténerben volt, ahol már a folyosón is penetráns bűz uralkodott. A kapszulában lévő matrac lucskosra volt ázva.

Kértük a srácokat, hogy adjanak egy új szobát az “újépítésű” konténerekben. Miután délután ezekből ígérték nekünk, nem volt nehéz érvelnünk. Fogalmuk sem volt melyik kapszulában alszanak és melyikben nem, ezért az egyik sráccal együtt végigkukucskáltuk az apró ablakokon, hol maradt még üres hely. Elég méltatlan volt kukkolni a többi vendéget alvás közben. Nagy nehezen találtunk egyet, amelyben nem volt senki - még matrac sem, úgyhogy gyorsan installáltak nekünk ezt az üres kapszulát, amelyhez azonban kulcsot nem találtak.

A kapszulák ajtajai egy kolesz faszekrényéhez hasonló tákolmányok voltak, de a szervezők megint rugalmasságukról tettek tanubizonyságot azzal, hogy

egy csavarhúzóval (!) kinyitották nekünk a szobánkat. Az közben kiderült, hogy egyik szoba sem zárható belülről.

Mondanom sem kell, hogy légkondicionáló egyáltalán nem volt sem a kapszulában, sem a konténerben, amelynek két rövidebb oldala teljesen nyitott volt, cserében állt a kosz és a por. (Szerencsére a nagy esőt és az azzal járó sarat mi megúsztuk, de a szombati vendégek valószínűleg még a mienknél is gazdagabb élményben részesülhettek).

Sokak nyitott ajtónál aludtak, a cuccainkat mi is a fejünk mellé tettük, szerencsére vittünk polifoamot, hálózsákot, párnákat, így nem volt szükségünk túl sok mindennel érintkeznünk a lakosztályunkban. Bizonyos kapszulák ablakain volt egyfajta sötétítő fólia, a mienken sajnos nem, úgyhogy kb 8 óra körül már fenn is voltunk a világosban arra eszmélve,

hogy egy levegőtlen szekrényben izzadunk a nyár egyik legmelegebb reggelén.

Ekkor már a helyszín mielőbbi elhagyása volt a célunk, de gondoltuk azért a mosdóba még megkísérlünk bejutni, amiről a hajnali fogmosásnál is megbizonyosodtunk, hogy komoly kihívás lesz, mert

zuhanyzóból 1 darab, wc-kagylóból kettőt sikerült felfedezni egyébként egy kőépítésü házban.

A WC sorhoz is vagy 5-10 ember állt sorban reggel nyolckor, úgyhogy az egy slot zuhanyzóról már inkább lemondtunk. A vizes blokk felfedezése során megütötte a szememet egy kamion, amibe mosdókagylók voltak installálva, ám szemmel láthatóan ezt a fesztivál harmadik reggelére még nem vehették birtokba a kapszula-lakók. Közben jártam egyet a hotel építőanyagoktól elég veszélyes “udvarán” és konstatáltam, hogy

a konténerek amúgy a kapszulák ajtajaival vannak aládúcolva.

Nem maradt hátra mint a kicsekkolás. Kiderült, hogy a booking.com nem is terhelte meg a foglalók bankszámláját, ezért a helyszínen, készpénzben kell fizetnünk. Természetesen felmerült, hogy ezért a csomagért mi egy fillért sem akarunk fizetni, de a szerencsétlen alkalmazottakat ekkor már kicsit sajnáltuk mi is - és több lakótárssal együtt a tulajdonosokat emlegettük inkább.

A fizetés során mutattuk a booking.comos visszaigazolást, rajta a 35 fonttal, amelyet a kedves, egyszerű recepciós fiú 35 euronak nézett és 300 Ft-os váltóáron számolt. Ezzel már nem vitatkoztunk, ahogy azzal sem, hogy se nyugtát, se számlát, se semmit nem kaptunk. De legalább egy felejthetetlen élménnyel gazdagabbak lettünk."