Hiába jártak hozzá a szociális gondozók, ellenőrizte rendőr és vizsgálta a gyámügy, az ügyészség szerint mégis a gondnoka verte halálra a nádudvari idős nőt, Erzsébetet. Az állami jelzőrendszernek egy évébe telt, hogy egyáltalán beinduljon, a rendőrök azonban sosem láttak semmi különöset, hiába volt tiszta kék folt az idős nő mellkasa. A gyámügyi ügyintéző pedig mintha egy teljesen más valóságot látott volna, amelyben Erzsébetnek maximálisan a gondját viselik. Albert Ákos cikke eredetileg az Abcugon jelent meg.

A mentális betegségben szenvedő Erzsébet tavaly halt meg nádudvari otthonában, ahol féltestvérével, Józseffel élt együtt. Az ügyészség Józsefet vádolja Erzsébet meggyilkolásával, a vádirat szerint a férfi – aki amúgy Erzsébet gondnoka is volt – hónapokon keresztül bántalmazta idős féltestvérét, aki végül egy nagyobb verés okozta sokkba halt bele. A Debreceni Törvényszék májusban kezdte József tárgyalását.

Az Abcug korábbi cikkében részletesen foglalkoztott azzal, hogyan költözött össze a családtagjait elveszítő Erzsébet Józseffel, és hogyan vált egyre nyilvánvalóbbá a szomszédság számára, hogy valami nincs rendben, hiszen Erzsébeten gyakran láttak kék foltokat, az idős nő pedig időnként el is szökött a féltestvérétől. A vád szerint József korábban a vele együtt élő nőket is bántalmazta.

Most azt mutatják be, hogy a szomszédság számára oly egyértelmű bántalmazás ellenére hogyan lehet az, hogy mégis Józsefet jelölték ki Erzsébet gondnokául, és mi vezetett oda, hogy bár többen is tettek bejelentést a bántalmazásról, a rendőrség és a gyámügy nem lépett semmit.

Koszos volt, megfürdettük

Erzsébet 2012-ben költözött Józsefhez a két telekkel odébb fekvő saját házából, a hatóságokkal először 2013 októberében került kapcsolatba. Akkor történt, hogy az asszony elszökött hazulról. A nádasban találtak rá a rendőrök. “Koszos volt, megfürdettük, majd orvoshoz vittük” – mondta a bíróságon a Nádudvari Szociális Szolgálat egyik gondozója.

Többet akkor nem is foglalkoztak vele, igaz, a szociális gondozó szerint teljesen éppnek látták a testét, viszont nem is érdeklődtek utána miért szökött el otthonról. Pedig a vád szerint József ebben az időben már alkalomszerűen bántalmazta Erzsébetet, aki lényegében előle menekült.

A nőt a háziorvosa a debreceni kórház sürgősségi osztályára utalta. Két hetet töltött ott, végül a kórház kérte, hogy rendeljenek ki mellé egy gondnokot, mert csak korlátozottan cselekvőképes. A nő akkor már évek óta gyógyszeres kezelés alatt állt, az azonban nem tisztázott, hogy be is vette a gyógyszereket vagy csupán kiváltotta őket.

Félt tőle, mégis kinevezték gondnoknak

Egy gondnok kirendelése többlépcsős folyamat: a gondnokságot a bíróság rendeli el, de a gyámügyi hivatalnak kell megtalálnia a megfelelő személyt. Azért kell ilyen körültekintőnek lenni, mert egy gondnoknak hatalmas befolyása van a gondnokolt életére: kizáró gondnokság esetén minden döntés esetében övé az utolsó szó, a gondnokolt még a pénzét sem költheti el engedély nélkül. Ennek az enyhébb formája a cselekvőképességet korlátozó gondnokság, ebben az esetben minden döntést együtt kell meghozniuk.

Utóbbi formát látták indokoltnak Erzsébet esetében, így a gyámügy el is kezdte keresni a megfelelő személyt a gondnokságra. Nem kellett messzire menniük: rögtön meg is találták Józsefet, aki vállalta is a feladatot. A kijelölés persze nem ilyen egyszerű, kell hozzá a gondnokolt beleegyezése is, a törvény szerint ugyanis abból a személyből nem lehet gondnok, akit a gondnokolt – ebben az esetben Erzsébet – elutasít.

“Kifejezetten kérte, hogy József legyen a gondnoka” – mondta a tárgyaláson az a Hajdú-Bihar megyei gyámügyi ügyintéző, aki Erzsébet ügyével foglalkozott. Az ügyintéző szerint Erzsébet ezt azzal indokolta, hogy a családtagjai meghaltak, így csak a féltestvére tud gondoskodni róla. Azt viszont akkor még nem tudhatta, hogy Erzsébetnél ez megszokott dolog volt: a tárgyaláson elhangzottak alapján hivatalos személyeknek szinte sosem ismerte be, hogy József veri őt, és, hogy rettegett a férfitól. A szomszéd utcában élő rokonához azonban már szaladt át azzal, hogy a testvére meg akarja ölni.

Az ügyintéző járt József nádudvari otthonában, környezettanulmányt készített, és mindent rendben talált, így a férfiból először ideiglenes, majd állandó gondok lett. Erzsébet pedig már hozzá tért haza a kórházból.

Úgy hátba vágta a kapával, hogy beleszédült

A gondnokság megkezdésétől Erzsébet haláláig három különböző állami szerv is kapcsolatba került velük: a helyi szociális szolgáltató, a rendőrség, később pedig újfent a gyámügy. A nádudvari szociális szolgáltató két munkatársa napi szinten járt ki Erzsébethez: megmérték a vérnyomását, ellenőrizték, hogy megvannak-e a gyógyszerei és hogy eléggé ápolt-e.

Eleinte tudták végezni a munkájukat. A lakás tiszta volt, el is volt mosogatva, Erzsébet pedig tudatánál volt – számolt be egyikük az ott tapasztaltakról. Később azonban feltűnt nekik, hogy már nem látják a polcon a nő gyógyszereit, majd pedig külsérelmi nyomokra bukkantak Erzsébeten, a szeme be volt dagadva. Amikor ezt szóvá tették, József azt mondta, a nő elesett, Erzsébet pedig helyeselt. “Ez csak bántalmazásból lehetett” – mondta a szociális gondozó.

Ezután többször is látták, hogy Erzsébetnek folt van a szeme körül, azt viszont nem tudták megmondani, hogy a testén is vannak-e sérülések, mert akkor már nem fürdették. József pedig ügyelt arra, hogy sose találkozzanak Erzsébettel nélküle. Jellemző, hogy amikor ez mégis megtörtént, a nő rögtön beszámolt nekik arról, hogy a férfi úgy hátba vágta őt a kapával, hogy beleszédült. Később azonban már megint tagadott mindent, vagy elesésekkel magyarázta a sérüléseket. “Látszott, hogy félt” – mondták a szociális dolgozók a tárgyaláson.

2014 októberétől József nem engedte be a két szociális gondozót a házba, hanem azt vágta a fejükhöz, ha jönni akarnak, hozzanak bírósági végzést. Akkor már majd egy éve tartott a napi szintű ellátás, a szociális gondozók szerint pedig egyértelmű volt, hogy József bántalmazta a nőt, mégis a kitiltás kellett ahhoz, hogy beinduljon az állami jelzőrendszer. A szociális szolgálat jelzett a gyámügynek, ahonnan pedig azonnal riasztották a helyi rendőrkapitányságot.

A tőlem elvárható intézkedést én megtettem

A rendőrség számára akkor már nem volt ismeretlen Erzsébet és József. A nőt több alkalommal is keresniük kellett, miután a korábbi években többször elszökött otthonról, a szomszédok és rokonok pedig az Abcúgnak azt állították, hogy többször is jelentették a rendőröknek, szerintük József rendszeresen veri Erzsébetet.

A bírósági tárgyaláson nem derült ki, hányszor jártak a rendőrök Józsefék nádudvari házában, a Hajdú-Bihar Megyei Rendőrfőkapitányság pedig elhárította a kérdéseinket, mondván, folyamatban lévő ügyről van szó. Két alkalommal ugyanakkor biztosan járt rendőr Józseféknél.

Az első alkalom még a gyámügyi riasztás előtt volt, feltehetőleg Erzsébet közelben lakó rokona szólt a rendőrségnek. A kiérkező járőr a bíróságon azt mondta, beszélt a nővel és a férfival is, egyenként és közösen is.

Erzsébet szeme ugyan vérben úszott, a karja és a mellkasa pedig teljesen lila volt, a járőr mégis elfogadta azt a magyarázatot, hogy a nő elesett a kertben.

A rendőr ezt azzal magyarázta, hogy a sérülések nem pontszerűek voltak, hanem nagyobb felületen borították a nő testét, ő pedig úgy gondolta, hogy verés esetén épphogy ennek az ellenkezőjét kellett volna látnia. A nő ráadásul azt mondta, nem bántották. “Szégyenlősen mosolygott közben, mint ahogy az idős személyek szoktak. Teljesen meggyőző volt” – idézte fel a rendőr.

Végül semmilyen következménye nem lett az ellenőrzésnek. “A tőlem elvárható intézkedést én megtettem” – mondta a rendőr.

Másodszorra már a gyámügyi bejelentés után mentek ki. Ekkor már ketten is kiszálltak Józsefékhez. Az intézkedő rendőr újra meghallgatta őket, külön-külön is, majd rögzítette, hogy semmi különöset nem észleltek, Erzsébet semmiféle szorongást nem mutatott, azt pedig nem lehetett megállapítani, hogy bántalmazták-e.

A nőt ezután József már egyáltalán nem engedte ki az utcára, fél éven keresztül, a haláláig szinte senki sem látta.

Nincsenek általános szabályok

Miután a Hajdú-Bihar Megyei Rendőrfőkapitányság nem válaszolt az üggyel kapcsolatos kérdéseinkre, az ORFK-hoz fordultunk, és azt szerettük volna megtudni, általánosságban mi a teendője egy rendőrnek, amikor olyan üggyel szembesül, mint Erzsébeté. Az ORFK-nak külön utasításai vannak a rendőrök számára a családon belüli erőszak kezelésére, ezek azonban csak általánosságban szabályozzák, mit is kellene tennie ilyen esetekben a rendőröknek.

Az egyértelmű, hogy egy esetleges bántalmazást mindenképpen meg kell akadályozniuk, meg kell győződniük arról, hogy az áldozat biztonságban van-e, fel kell hívni a figyelmét arra, hogy milyen segítséget kérhet és kitől, adott esetben pedig be kell kísérni egy menedékre. Ezek az intézkedések viszont az egyértelmű helyzetet követelnek meg, Erzsébeté pedig nem az.

Az utasítások szerint a rendőr “a bántalmazott és a bántalmazó által előadott tényekből, magatartásukból és egymáshoz való viszonyukból, illetve a hozzátartozók közötti erőszak helyszínéből, a hozzátartozók közötti erőszakra utaló jelekből hozza meg döntését”, amikor eldönti, történt-e erőszak vagy nem. Arra a helyzetre, amikor a bántalmazott, Erzsébethez hasonlóan, tagadja, hogy megverték volna, természetesen nincsenek általános szabályok.

Az ORFK szerint minden eset más és más, és az eljáró rendőrnek kell mérlegelnie az ügy összes körülményét, és az alapján eldönteni, hogyan tovább. Ha úgy dönt, hogy az áldozat veszélyben van, akár ideiglenes távoltartási határozatot is hozhat, amely 72 órán keresztül fenntartható, vagyis van idő további nyomozásra intézkedésekre. Erzsébet esetében azonban ilyesmi nem történt.

A hűtő dugig, a ház tiszta

A rendőrségi vizit után újra a gyámügy hatáskörébe került az ügy, az illetékes ügyintéző pedig egy hónapon belül meg is jelent Józseféknél. Mindent rendben talált, a hűtő dugig, a ház ki volt takarítva, szerinte Erzsébet még hízott is. Sőt, az ügyintéző a bírósági tárgyaláson azt mondta, akárhányszor megjelent Józseféknél, “a néni maximálisan el volt látva”.

A gondnokság, illetve a szociális szolgálat jelzése miatt ez azt jelentette, hogy egy év alatt két környezettanulmányt is írnia kellett Józsefékról. Egyet akkor, amikor Józsefet állandó gondnokká nevezték ki, egyet pedig a szociális szolgálat jelzése után. Mindig szúrópróbaszerűen ment és sosem tapasztalt sérüléseket.

A gondnoksági szabályok szerint Józsefnek évente számadó jelentést is kellett készítenie az Erzsébettel való együttműködéséről. Mindezek szerint József remek gondnoka volt Erzsébetnek, például azért, mert fizette a hiteltartozásait.

“Nincs nyomozásra hatáskörünk” – mondta a tárgyaláson az ügyintéző. Arra a kérdésre pedig, hogy a szomszédok szerint Erzsébet csontsovány volt már akkoriban, azt válaszolta, ő úgy látta, hogy a korábbiakhoz képest inkább hízott.

Ha pedig a szociális szolgálat jelzése nem fut be, akkor nagy valószínűséggel többet ki sem mennek Józsefékhez. A szabályok szerint ugyanis elég, ha a gondok leadja minden évben a számadást, és ha az rendben van, akkor további ellenőrzésekre nincs szükség. Ha bántalmazásról értesülnek, akkor pedig értesítik a rendőrséget. Ezt pedig meg is tették.

Minden tiszta vér

Erzsébet 2015 áprilisában halt meg, a vád szerint József úgy megverte, hogy egy órán belül belehalt a sokkba. József szerint semmi ilyesmi nem történt, Erzsébet csak leesett az ágyról. “Bántotta?” – kérdezte a bíró még az első tárgyalási napon. “Nem” – válaszolta József. “De akkor hogyan szerezhette ezeket a sérüléseket?” – kérdezte a bíró fényképeket mutatva a halott Erzsébetről. József nem tudott válaszolni, végül csak annyit mondott, a nő saját magának csinálta, ő ezt észre sem vette. “Az hogy lehet, hiszen minden tiszta vér?” – folytatta a képek bemutatását a bíró. József erre azt mondta, meg van lepődve, ezt most látja először. Arra a kérdésre pedig, hogy akkor miért mutattak ki a ruháin vérszennyeződéseket, azt válaszolta, mert csirkét vágott.

József tárgyalása jelenleg is zajlik a Debreceni Törvényszéken, ítélet a héten várható.