Nagy-Britannia jogos indok nélkül szállta meg Irakot

külföld
2016 július 06., 12:05
comments 170

Komoly társadalmi és politikai nyomásra végül 2009-ben rendelte el az akkori brit miniszterelnök, Gordon Brown azt a vizsgálatot, aminek eredményeit szerdán hozta nyilvánosságra a bizottságot vezető Sir John Chilcot.

A feladat az volt, hogy vizsgálják meg Nagy-Britannia szerepét az Irak elleni háborúban. A vizsgálat eredményei persze nem sokat újat tettek hozzá az elmúlt években megismert információkhoz képest, de a Chilcot-jelentésnek így is nagy jelentősége lehet. Az első elemzések szerint akár meg is nyílhat az út azelőtt, hogy vádat emeljenek az egykori brit miniszterelnök, Tony Blair ellen.

Blair és Bush 2006-ban (AFP PHOTO / JIM WATSON)
photo_camera Blair és Bush 2006-ban (AFP PHOTO / JIM WATSON)

Azt a jelentés sem vitatja, hogy Szaddám Huszein egy brutális diktátor volt, aki elnyomta a saját népét és megtámadta a szomszédos államokat. Ugyanakkor ez még nem indokolta meg, hogy Nagy-Britannia miért csatlakozott az Egyesült Államok haderejéhez és segített Irak megszállásában. Az indoklás szerint az előtt döntöttek a fegyveres invázió mellett, hogy minden lehetséges békés alternatívát kipróbáltak volna.

A jelentés kritizálja azt is, ahogy Blair vezette kormány rávezette a brit közvéleményt a háborúra, például a vegyi- és biológiai fegyverek iraki létével kapcsolatban. A munkáspárti kormány emellett nem mérte fel, hogy milyen következményei lehetnek a háborúnak. Az invázió következtében legkevesebb 150 ezer iraki halt meg és félmillió ember veszítette el az otthonát.

Chilcot ugyanakkor azzal kapcsolatban nem fogalmazott meg véleményét, hogy az iraki háború jogilag legálisnak tekinthető-e. De azt megjegyezte, hogy az a jogi alap, ami rendelkezésre állt az invázió kezdete előtt, nem volt kielégítő.

A jelentés még annál is negatívabb színben tünteti fel Blair kormányának szerepét, mint amire a legtöbben számítottak. A 12 kötetből álló, 2,6 millió szavas jelentés szerda reggel jelent meg, egy 145 oldalas összefoglaló melléklettel együtt.

A legfontosabb megállapítások egyike, hogy Szaddám Huszein nem jelentett közvetlen fenyegetést, a vegyi fegyverekkel kapcsolatos információk nem voltak megerősítve, az invázió lehetséges következményeit pedig bőven alulbecsülték. Chilcot jelentése szerint Blair szándékosan felnagyította, hogy az iraki rezsim mekkora veszélyt jelent. A brit hírszerzés pedig végül abból a feltevésből indult ki, hogy Iraknak vannak biológiai és vegyi fegyverei, és ennek igazságát sosem kérdőjelezték meg.

A jelentésből az is kiderült, hogy a 2001 szeptember 11-ei terrortámadások után még Blair figyelmeztette az amerikai elnököt, George W. Busht, hogy ne kezdjen kapkodós akciókba Irak ellen. A hivatalos brit politikai célkitűzés ekkor még a rezsim elszigetelése volt.

Viszont miután 2002 áprilisában találkoztak Bush texasi birtokán, a brit miniszterelnök alaposan meggondolta magát. Innentől a brit álláspont az lett, hogy Szaddámot nem lehet invázió nélkül megbuktatni és hogy valós veszélyt jelent.

A jelentés kitér arra is, hogy a brit kormány több szereplője próbálta figyelmeztetni az amerikai elnököt, hogy erősebb tervek kellenének az invázió utáni időszakra, például terv kéne az ENSZ bevonására, az olajpénzek kezelésére és biztonságpolitikai kérdésekre, a Fehér Ház nagyrészt figyelmen kívül hagyta ezeket a figyelmeztetéseket.

A tervezési hibák eredménye volt az is, hogy a brit hadsereg nem megfelelő felkészültséggel vett részt az invázióban, ez pedig a milíciákkal szembeni vereségekhez és számos brit katona halálához vezethetett. (BBC, Guardian)

Kommentek

Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.