A hagyományoknak megfelelően 2002, 2004, 2006, 2010 és 2014 után ismét itt a csapat, amelynek minden egyes tagját arra kellene ítélni, hogy élete végéig Mezőkevesden futballozzon, Pintér „Pinyő” Attila értő keze alatt. A 2016-os Európa-bajnokságon ráadásul súlyosbodott a helyzet. A 24 csapatra bővített mezőnyben voltak olyan csoportmeccsek, amiken gyakorlatilag 22 kétballábas és ellenszenves férfi untatta 90 percen át a világot. Nem volt könnyű, de sikerült közülük is kiválasztani a 11 legköcsögebbet.

1. Joe Hart

Két dolog miatt emlékezetesek a távoli júniusban kezdődött Európa-bajnokság első csoportmeccsei. Egyrészt a szokatlanul sok, utolsó pillanatban szerzett gól, másrészt a számtalan potya miatt. Pedig időtlen idők óta ez volt az első világverseny, ami előtt a kapusok nem sírták tele a médiát azzal, hogy az eseményre fejlesztett labda milyen furcsa röppályán száll, és hogy csúszik a felülete. Erre tessék. Később a lepkéző kapusok összeszedték magukat, csak az egy Joe Hart ragaszkodott ahhoz, hogy hazája nagy reményekkel érkező, majd hatalmasat pofára eső válogatottjának teljesítményét tovább rontsa. Bale olyan messziről lőtt neki gólt, ahonnét már a Föld görbülete is látszik, és Izland ellen is hatalmasat hibázott. De a legsúlyosabb az, hogy mennyire köze nincs ahhoz a modern kapusseszményhez, amit De Gea, Courtois, Lloris, Neuer és Buffon olyan szépen képviseltek ezen a tornán.

2. Conor McLaughlin

Az egyik legszörnyűbb dolog a 2016-os Eb-n az volt, hogy most annak is látnia kellett, hogy mi folyik az angol alsóbb futballosztályokban, aki egyébként gondosan ügyel ezeknek a borzalmaknak az elkerülésére. A brit szigetekről négy csapat is befért a 24-es mezőnybe, pedig Wales kivételével nyugodtan mind maradhattak volna otthon. Ahhoz azonban nem fér kétség, hogy a három hulladékcsapat közül is messze az északírek voltak a leggyengébbek. És közülük is kiemelkedett a jobbhátvéd McLaughlin, az angol harmadosztályú Fleetwood Town játékosa, McLaughlin annyira borzalmasan rossz focista, hogy a lengyelek elleni első csoportmeccs után többé nem is engedték a pályára. Nyugodtan lehetett volna Will Grigget játszatni a helyén, 25 százalékos eredményességgel nyilván ő is tudott volna passzolni.

3. Aleksandar Dragovic

Sajnos még senkinek nem került megfejtenie, hogy valamilyen földrengészserű elmozdulás, vagy egyszerűen csak különös véletlen, hogy ezen az Eb-n mindössze három darab piros lapot kellett kiosztani. Akinek viszont Franciaországban sikerült kiállítatnia magát, annak szinte biztos helye van ebben a csapatban (Shane Duffy megúszta). Az osztrákok szerb származású hátvédjének azonban ennyi még kevés volt. A magyarok elleni csoportmeccsen akkor állíttatta ki magát, amikor csapata épp gólt rúgott nekünk, Izland ellen pedig előzékenyen kihagyott egy tizenegyest. Nélküle talán ez az előzetesen nevetségesen túlértékelt, aztán az Eb leggyengébb csoportjából kizúgó osztrák csapat is bejuthatott volna a 16 közé.

4. Lorik Cana

Hát nem gyönyörű, hogy a köcsögválogatott védelmének tengelyében két engesztelhetetlen ellenség, egy szerb és egy albán áll? A 2016-os Eb harmadik kiállítottja Lorik Cana volt, ráadásul neki sikerült azt a mutatványt előadnia, hogy mindjárt csapata első csoportmeccsének első félidejében összeszedett két sárgalapot. A meglepően jól teljesítő, a házigazda franciák ellen is majdnem pontot szerző albánok voltak az egyik csapat, amelyik csoportharmadikként egy hajszállal lemaradt a továbbjutásról. És azt az egy hajszálnyi teljesítményt pont a csapatkapitány Cana nem tette oda.

5. David Limbersky

Ez az Európa-bajnokság tele volt felesleges kelet-európai csapatokkal. Mit vesztettünk volna, ha a szlovákok, a románok, az ukránok, az oroszok vagy a csehek nem jutnak ki? Ha a hülye saját szurkolóik nem zavarják meg a horvátokat, a csehek például pontot sem szereztek volna. Még a szintén borzalmasan rossz törököktől is nagyon simán kikaptak egy olyan meccsen, amin akár tovább is juthattak volna, ha képesek összeszedni magukat. Limbersky az első két mérkőzésen még szerepet kapott balhátvédként, a sorsdöntő utolsó csoportmeccsen inkább már nem is bíztak benne. Nehéz elképzelni, hogy a másik 23 csapat bármelyikébe befért volna balhétvédnek. A magyarba egészen biztosan nem.

6. Arda Turan

Valószínűleg nincs még egy focista a világon, aki az utóbbi egy évben olyan mélyrepülést mutatott volna be, mint Arda Turan. A török 2015 nyarán szerződött Barcelonába, de egészen 2016 januárjáig nem léphetett pályára a katalánok büntetése miatt. Mire játszhatott, az Atléticóban megismert harcos és okos játékosból egy körülményes, passzív, ügyetlen középpályás lett. Valamiért Törökországban mégis azt hitték, hogy jó ötlet lesz rábízni a nemzeti válogatott karmesteri posztját az idei Eb-n. Erre kapitányként mindjárt a csehek elleni első meccs 65. percében le kellett cserélni, annyira kritikán aluli teljesítményt nyújtott. A meccs után Fatih Terim szövetségi kapitány nyilvánosan is gyalázta egy kicsit, aztán valószínűleg azért rakta be a maradék két meccsen, hogy még jobban leégethesse magát. Állítólag vissza fog vonulni a török válogatottságtól, de lehet, hogy inkább a szakmától kellene.

7. Marouane Fellaini

Hát hogy nézel ki, édes fiam? Talán igazságtalan a külsejük alapján megítélni focistákat, és láttunk már jó teljesítményt hülye hajú labdarúgótól is, de ettől még tény, hogy aki extravagáns külsejével direkt felhívja magára a figyelmet, az jobban teszi, ha összekapja magát, amikor az egész világ bámulja. Az európai foci utóbbi éveinek egyik nagy rejtélye, hogy Fellaini nagyon szerény képességeivel hogy kerülhetett a Manchester Unitedbe, és mostani teljesítménye után elképzelhetetlennek tűnik, hogy Mourinho alatt bármiféle jövője legyen. Összesen 144 percet kapott a belga válogatottban, de neki ennyi idő is elég volt két sárgalapos szabálytalanságra, és több kifejezetten gusztustalan megmozdulásra - például a nyolcaddöntőben Szalai Ádám ellen is. Hiba lenne a belga bukást teljesen Wilmotsra kenni, Fellaini is szépen hozzátett.

8. Olekszandr Zincsenko

Az oroszok botrányosan rosszak voltak, az ukránok viszont még a botrányig sem értek fel. Ha volt csapat, aminek semmi keresnivalója nem volt a francia Eb-n, és amely az ég világon semmilyen nyomot nem hagyott még azokban sem, akik végigszenvedték a meccseiket, az mindenképpen Ukrajna. Csak ők nem szereztek pontot, csak ők nem szereztek gólt, és még Észak-Írországtól is kaptak kettőt. Az ukrán keretből szinte mindenkinek lenne itt helye, az alig 19 éves Zincsenkót viszont egyenesen bűn lenne kihagyni. Ő szerepelt az összes olyan beharangozóban, amely a potenciális ifjú csillagokat vette számba, de szemben például Renato Sachesszel vagy Nagy Ádámmal, ő nemhogy nem mutatott semmit, de még egy értékelhető labdaérintése sem nagyon volt a három meccsen kapott 96 percében. Már az Eb előtt lehetett tudni, hogy Pep Guardiola benne látja a jövő nagy középpályását, és gyalázatosan rossz teljesítménye ellenére tényleg meg is vette a Manchester City. Érdemes azért megemlíteni, hogy bár Guardiolának vannak erényei, legendásan rosszul igazol, és eddigi legcsúnyább baklövését egy másik ukrán, Csigrinszkij megvásárlásával követte el. Eddig.

9. Alekszander Kokorin

A 24-es mezőnybe sok rossz csapat befért, de egy sem volt rosszabb ennél a borzalmas orosz válogatottnál. Senki nem kapott náluk több gólt, és senki nem mutatott be szánalmasabb produkciót annál, mint amit ők, már teljesen szétesve Wales ellen. Talán az mondja el a legtöbbet az orosz csapat silányságáról, hogy még azt is elhitették a világgal, hogy a 2016-os angol válogatott egész jó kis csapat. A Kreml és a „szurkolók” gondoskodtak arról, hogy ezek az egyébként is elég rossz focisták képtelenek legyenek a feladatra koncentrálni, de akiben egy kis tisztesség volt, az legalább Kokorin szintjére nem süllyedt le. A csatár három meccsen át nem csinált semmit, majd miután kiestek, csapattársával, Pavel Mamajevvel úgy bebuliztak Monte Carlóban, hogy otthon Vlagyimir Putyinig bezárólag mindenki kiborult. Klubja, a Zenit már megbüntette, talán örökre lemondhat az orosz válogatottságról, és amilyen ütemben Oroszországban romlanak a dolgok, hamarosan mehet Kolimába tundrát kapálni.

10. Zlatan Ibrahimovic

Ibrahimovic még Fellaininál is nagyobb hátrányból indul, hiszen ő nem kinézetével, hanem irtózatosan nagy pofájával juttatja magát olyan helyzetbe, ahonnét szinte lehetetlen nyerni. És hát Ibrahimovic most már leáldozóban lévő karrierjére visszanézve egy dolog egyértelmű: olyan nagyon nem is szokott nyerni. Főleg nem ahhoz képest, hogy milyen sokra tartja magát. Vajon hogy dolgozza fel magában, hogy miközben Maradona és Gerd Müller örökösének tartja magát, a svéd válogatott három csoportmeccsén összesen egy gólt szerzett, és azt is egy ír játékos fejelte a saját kapujába? Voltak ezen az Eb-n olyan, a csapatukat a vállon cipelő sztárok, mint Bale, és keményen melózók is, mint Cristiano Ronaldo. Ibrahimovictól valami hasonlót vártak a svédek, de egy értékelhető mozdulata is alig volt ezen a tornán. Már 34 éves, reméljük többé nem kell látnunk világversenyen.

11. Harry Kane

Ritka, hogy egy nemzet két játékosát is bejuttassa a köcsögválogatottba, de az angolok 2016 júniusában ezt is megoldották. Nem azért, mert kikaptak Izlandtól. Izlandtól kikapni ma már egyáltalán nem ciki, pont ez volt az Eb legnagyobb tanulsága. Hanem azért, mert nagyon-nagyon rég óta ez volt az első világverseny, amely előtt tényleg mindenki, drukkerek és ellendrukkerek egyaránt azt hitték, hogy ez az angol válogatott végre valami nagy dologra lehet képes. Jók voltak a felkészülési meccseken, és úgy tűnt, a keret tele van tehetséges és sikerre éhes fiatalokkal. A csoda pontosan 45 percig, az oroszok elleni első csoportmeccs szünetéig tartott. Utána már világosan látszott, hogy a tehetséges fiatalok egy része csak fejetlenül szaladgál, a másik része meg nem is olyan tehetséges. Harry Kane-nek egy dolga lett volna: gólt szerezni. Nem sikerült. Érthetetlen, miért nem Jamie Vardy játszott helyette, de ez még nem menti fel a felelősség elől. Még csak 22 éves, de nem lenne meglepő, ha a Roy Hodgson székébe kényszerített kapitányok többé nem vinnék ki nemzetközi tornára.

Szövetségi kapitány: Marc Wilmots

A 2016-os Európa-bajnokság ha valamiről, az egészen silány edzői színvonalról biztosan emlékezetes marad. A nevetségesen béna Roy Hodgson, az alkoholista tornatanár Leonyid Szluckij, a teljesen tehetetlen Fatih Terim és Marcel Koller is hülyét csináltak magukból és hazájukból az egész világ előtt, de amit Marc Wilmots produkált, annak a közelébe sem érhettek. Wilmots ugyanis a kontinens egyik, ha nem A legjobb keretével égett le. Minket, a svédeket és az íreket egy olyan csapatnak, amiben ott van Nainggolan, Hazard, Mertens, De Bruyne, Witsel és Lukaku kötelező megvernie. A közepesnél jobb ellenfelekkel, Olaszországgal és főleg Wales-szel viszont már nem tudtak mit kezdeni, ráadásul mindkét meccset egyértelműen azért vesztették el a belgák, mert a sokkal, de sokkal jobb szakember Conte és Coleman megalázó könnyedséggel túljártak Wilmots eszén. Aki ráadásul nyilvánosan baszogatta a játékosait, és állítólag kidobta Courtois-t az öltözőből, mert az el merte mondani a véleményét. Wilmotsot egyébként még nem dobta ki senki, de a belga hírek szerint leginkább azért, mert nagyon sok bánatpénzt kellene neki fizetni.

Különdíjban részesülnek

Az orosz és a horvát szurkolótáborok, amelyek nemcsak feleslegesen rossz hangulatúvá tették az Eb elejét, és felesleges munkára kényszerítették az egyébként is leterhelt francia rendőröket, hanem - szemben a szintén hasonlóan tahó angol drukkerekkel - idiotizmusukkal sikerült saját kedvenceiknek is sokat ártaniuk.