Csodálatos, nehezen felejthető interjút adott az MSZP-s Molnár Gyula a Mozgó Világ című szocialistaközeli nyomtatott folyóiratban. Nehéz eldönteni, hogy Molnár tényleg magán kívül volt-e közben, de olyan fantasztikus válaszokat adott, hogy tényleg bármit el tudok képzelni.

Hogy neked ne kelljen megvenned és átnyálaznod egy 1190 forintba kerülő MSZP-s értelmiségi kiadvány dupla számát, kimazsoláztam a legédesebb mazsolákat.

A legjobb nyilvánvalóan az a rész, ami arra utal, hogy az olcsó, széles körben elérhető extasy a rendszerváltás táján a brit prolik mellett a feltörekvő magyar posztkommunista politikusokat sem hagyta érintetlenül:

„Molnár Gyula: Jó, persze, én sem maós pólóban képzelem a jövőt, de azon ideje elgondolkodni, hogyan vonzzuk be a fiatalokat, 2018 után hogyan tudna egy

radikálisabb felületet is mutatni kifelé az MSZP:

Mozgó Világ: Vörös csillagosat?

Molnár Gyula: Az lejárt... Emlékszem, még 89-ben bementem Kiss Péterhez azzal, hogy szerintem az MSZP új logója legyen egy vörös csillag rajta sárga

szmájlival.

Mozgó Világ: Mit szólt?

Molnár Gyula: Úgy rúgott ki, hogy a lábam sem érte a földet.”

Arra az esetre, ha azt hinnéd, hogy egy darab kiragadott idézettel akarom savazni Molnárt, íme egy pár további atomidézet az interjúból, ami még az MSZP-s elnökválasztás előtt készült, és amiről Molnár tudta, hogy csak utána fog megjelenni.

Molnár olyan szeretetre vágyik, mint Orbán:

„Végre el kellene kezdenjen szeretni bennünket a mi értelmiségünk, ahogy Orbán Viktort szereti a saját értelmisége, akkor is, amikor vállalhatatlan lépéseket tesz.”

Az szerencse, hogy hősünk nem értékeli túl önmagát:

„Mozgó Világ: Ön akarja kitalálni az MSZP sztoriját?

Molnár Gyula: Annyira azért nem vagyok okos.”

Molnár politikai példaképei hála istennek nem a szovjet vagy az európai komcsi politikusok. Hanem az amerikai filmesek!

„Ha én leszek az elnök, akkor mint George Clooney az Egek urában, kiállok a pártok elé, és azt mondom: itt egy doboz, most azonnal tegye bele mindenki az elmúlt évek sérelmeit, aztán a pakkot színpadiasan behelyezem az elnöki páncélszekrénybe...”

és

„Miközben olyan pártelnökre lenne szükség, aki képes végiggondolni forgatókönyveket, meghallgatni szakembereket, ugyanis a politika ma már professzionális tudomány, elég belenézni az Elnök emberei című amerikai sorozatba.

A szerencse az, hogy Molnár, sok vetélytársával ellentében ért is valamihez:

Én vagyok a város legjobb esztergályosa, bármit meg tudok esztergálni, de az MSZP olyan munkadarab, amit lehetetlen befogni a satupadba.

Ő nemcsak a legjobb, de a legcselesebb esztergályos is a progresszív oldalon:

Ha én leszek az elnök, kiugrasztom a nyulat a bokorból. Elhangzanak majd egészen karakteres, konkrét mondatok Orbánnal és a rezsimjével kapcsolatban, aztán meglátjuk, ki áll be ezek mögé, és ki nem. Bátorságpróba.”

Tudtad, hogy a helyzet mennyire komoly? De hogy tényleg mennyire nagyon-nagyon komoly? Nem? Hát most szembesülj!

„Mára oda jutottunk, hogy Farkasházy Tivadar azt kérdezi a Klubrádióban, hogy vajon megjön-e valaha is az MSZP esze?!”

Az új elnöknek érett elképzelései vannak a progresszív, pártszerű sajtóról:

„Ne olyan műsorokat szervezzenek ahol versenyeztetik, értsd: összeugrasztják a demokratikus ellenzék pártjait.”

Van, amit alig várok a munkásságából, például ezt:

„Nem az a lényeg, hogy tízezreket kivigyünk, hanem az, hogy olyan eseményeket kreáljunk, amelyek bekerülnek a médiába. A médiapártiság felé tolnám el a létezésünket.”

Még kiváncsibb vagyok arra, ki lesz a gémszexügyi MSZP-s felelős:

„Molnár Gyula: Személyre szabjuk a kommunikációt: ne ugyanaz beszéljen a kanalas gémek nemi életéről szikes talajon, mint akihez a brazil esőerdők vészes fogyatkozása tartozik.

Mozgó Világ: Gémről és esőerdőről speciel beszélhet ugyanaz.

Molnár Gyula: Jó, akkor nem esőerdő, hanem költségvetés.”

Molnárban mélyen emberi vonás, hogy mennyire retteg az elretkesedéstől:

„Mozgó Világ: Attól nem tart, hogy Ön lesz az MSZP Retkes Attilája?

Molnár Gyula: De, tartok tőle. Bár egy párt szerencsére nem korhadt fa, hogy egyik pillanatról a másikra kidőljön, ezért a gyors összeomlás kizárt, a legrosszabb esetben is lesz még egy parlamenti frakciónk.”

Nem várt betekintés Molnár szexuális-párkapcsolati tapasztalataiba:

„Kis hiba után elég, ha bocsánatot kér az ember, mi viszont nagyot hibáztunk. Ilyenkor sokáig kell vezekelni, kevés, ha azt mondom az asszonynak, hogy bocsi, ráestem a nőre.”

Te szeretnél egy ilyen vezetőt?

„Molnár Gyula: Én vagyok az a típusú harcos, aki kiugrik a lövészárokból, és lengeti a zászlót.

Mozgó Világ: A fehéret vagy a vöröset?

Molnár Gyula: Mindig a pártét.

Molnár Gyulánál pontosabban senki sem fogalmazta meg azt az élményt, amit mindenki átélt már, aki irodában dolgozik és egy túlkábózott éjszaka után ment be dolgozni:

„Mint a búvárharang alatt: kiszivattyúzzák a levegőt, és azt veszed észre, hogy bárhová mégy, nincs semmi, aztán egyszerre csak találnak a helyedre valakit, aki olyasvalaki, mint te, de azért nem te vagy.”

Molnár Gyula, kapaszkodj, Geszti Péter elismerését is kivívta:

„Molnár Gyula: És a kerület átkeresztelése Újbudára is hozzám köthető.

Mozgó Világ: Azt Ön találta ki?

Molnár Gyula: Nagyjából igen. (...) Geszti Péter mondta nekem, hogy ennyi pénzből, ilyen kevés idő alatt ilyen brandépítés még nem zajlott Magyarországon.”

Akármilyen tehetséges is Molnár, komcsi filmtörténetből csúnyán megbukna:

„Kupperéknak olyan küldetéstudat csillog a szemükben, amilyennel a kommunista idők Csapajev-filmhőseinél sem találkoztam.”

(Vaszilij Ivanovics Csapajev igazából nem szovjet filmes, hanem paraszti származású orosz katona volt, aki 1917-ben átállt a a bolsevikokhoz, hogy 19-ben megöljék a fehérek, a szovjetek pedig később szuperhőssé stilizálják.)

A vállakozó úttörőknél viszont már én sem bírtam tovább, és abbahagytam az önveszélyes idézetgyűjtést:

Önkormányzat meg úttörő ne foglalkozzon vállalkozással, mert elszúrja.

(Illusztráció: Botos Tamás. Az egész cikk meg annak köszönhető, hogy az öncsonkító Gulyás Márton előttem elolvasta az interjút.)