Lehet, hogy a parlagfű-bejelentő rendszer tényleg egy ordas nagy kamu?

parlagfű
2016 augusztus 02., 07:09

Július 24-én jelentettem be először a NÉBIH által üzemeltetett, a központi költségvetésből és a magyar állampolgárok adójának 1%-os felajánlásaiból fenntartott online Parlagfű Bejelentő Rendszerben egy jókora, szemre úgy félhektáros tömör parlagfű-foltot Csákvár község határában. Akkor még hurráoptimista voltm, tavaly ugyanis több bejelentésem után láttam örömmel, hogy valaki lekaszálta, amit én észrevettem.

De lehet, hogy ez csak véletlen volt.

Egy kedves 444-kommentátorunk gyorsan felhívta ugyan a figyelmem egy cikkre, ami arról szól, hogy ez a PBR valójában semmire nem való, kidobott (vagy ellopott) pénz, amibe kerül, de akkor még ezt a vélekedést besoroltam a chemtrailezés meg a gyíkemberek titkos üzelmei mellé.

Aztán, amikor megjött a válasz a PBR-ből, hogy a területileg illetékes csákvári önkormányzat jelentése szerint ezen a területen nincs parlagfű, részükről a dolog elintézve, majd másnap ezt találtam a helyszínen - kezdtem elhinni, hogy ez a PBR-dolog tényleg nem működik. Mindenesetre válaszlevélben, mármint emailben jeleztem nekik, hogy de, még mindig ott a gonosz gyom. Ez július 27-én történt.

Persze amíg mi levelezünk, a parlagfű vígan nő. Tegnap, augusztus elsején már nagyobbak nálam a növények és pattanásig feszültek a kis portokok a virágokon:

link Forrás

A foltot újra felvittem a PBR-be, megjegyzésben további instrukciókat is adtam a megtalálásához. Szerintem ha ez alapján a térkép és GPS-koordinátapár alapján sem sikerül meglelni, akkor súlyos alkalmatlanság esete forog fenn valahol:

photo_camera Ott van a karikában a folt, esküszöm a Szent Papírzsebkendőre!

Ha a héten sem kaszálja le ezt a gazt senki, akinek dolga lenne, asszem, radikalizálódni fogok. Mondjuk, lekaszálom én, aztán feljelentem a NÉBIH-et csalásért, közveszély-okozásért meg ilyesmiért, a lekaszált parlagfüvet leöntöm a Kossuth térre, ilyesmi. Aki taknyos, velem tart!

Miért foglalkozik ennyit a parlagfűvel egy zöld blog?

A kommentszekcióban időről időre megjelenik a vélemény, miszerint a parlagfű ellen küzdeni a Földanya ellen való bűn, az allergiát csak képzeljük, de ha mégsem, a dízelfüst az oka, és a parlagfű nem gyom, hanem kedves gyógynövény, amit enni kellene, nem irtani.

Mi viszont maradnánk a tényeknél, amiket már 2012-ben egész jól összeszedett egy blog a témában. A parlagfű Európában nem őshonos, csak a XIX. században jelent meg itt. Pollenje allergizáló hatású az itt élő emberekre (az indiánokra biztos nem, de ez rajtunk nem segít), Magyarországon kb. 3.000.000 ember tüsszög miatta. És nem csak tüsszög, hanem hatalmas mennyiségben fogyasztja a gyógyszeripar termékeit, a papírzsepit, ül otthon a klimatizált, szűrt levegőjű lakásban, ha teheti, jár pollenszűrős autóval tömiközli helyett a pollenszezonban. Ez pedig már nagyon is a mi témánk.

Ráadásul a parlagfű ellen küzdeni nem szélmalomharc. Aki jár Ausztriában, Németországban, egész nyugodtan nézzen körül a szántóföldek peremén, a földutak padkáján - meg fog lepődni, hogy mennyire kordában lehet tartani a parlagfüvet, ha van, aki foglalkozik a problémával. A parlagfű pionír növényként ott nő, ahol az ember megpiszkálja a talajt, kinyírja az eredeti növényzetet - aztán egyébként pár év alatt eltűnik, de addig mérgezi az életünket. A parlagfű nálunk nem a természet része, hanem az ember kártékony, gondatlan ténykedésének eredménye, és lehetne tenni ellen. Ennek illusztrálására készítettem ezt a másik videót a csákvári parlagfű-foltnál:

link Forrás

Kommentek

Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.