"Itt van az átlőtt fejű vadkacsa!"

- suttogta egy testetlen, síri hang minden előzmény nélkül a hátam mögül, hogy ijedtemben majdnem beleugrottam a Dunába. Vagyis igazából Dr Máriás, Vincze Ottó képzőművész, esetleg Gulyás Gábor, a szentendrei Ferenczy Múzeum igazgatójának az ölébe ugorhattam volna, mert a Duna legalább tíz méterre folydogált tőlem, ők meg a part és köztem ültek. Ugrándozás helyett olyan hangon, mint aki napi rendszerességgel haverkodik átlőtt fejű vadkacsákkal, annyit kérdeztem, hogy

"Merre?"

Mert művészek között nőttem fel, így tudom, hogy velük nem érdemes kukoricázni.

"Reggel óta többször is látták errefelé úszkálni"

- jött a válasz a hátam mögül.

De a Dunában szerencsére nemcsak átlőtt madarak úsztak, hanem egy rakás hatalmas, színes poolbiliárd-golyó is, egészen bolondossá varázsolva Szentendre látványát.

Azért ültem a korzó alatti zátonyon, a pataktorkolat közelében, mert Gulyás Gábor, a debreceni Modem és a Műcsarnok egykori igazgatója, aki idén tavasz óta a szentendrei Ferenczy Múzeumot vezeti, itt jelentette be, hogy augusztus végén indul ambíciózus projektje, az október végéig tartó, Art Capital című kiállítássorozat-művészeti fesztivál, amivel Szentedrét idővel újra Magyarország képzőművészeti fővárosává tenné.

Gulyás mindig is ügyesen bánt a médiával, így most is kifundált valamit: a fesztivál beharangozóját összekötötte Vincze Ottó land artos óriás installációjának bemutatásával, mivel a - kapaszkodj, rémes szóvicc jön - River Pool című munka igazán fotogén látványt nyújt. Pedig a csütörtök délután felavatandó biliárdgolyóknak igazából nem sok közük van az Art Capitalhez.

A River Pool bármilyen nemzetközi mezőnyben azonnal sikert aratna. A zöld posztó helyett zöld hullámokon izgő-mozgó golyók minden helyi kontextus nélkül is jókedvű, látványos és könnyen érthető műalkotást jelentenének. De ennek a munkának erős helyi kötődése is van. A híres Duna-korzó azon szakaszán súlyozták ugyanis le a tízméteres kábelekre kötött óriáslabdákat, ahol Mária Terézia korától kezdve a helyi szerb kereskedők céhének, a Privilegizált Szentendrei Kereskedők Társaságának a kikötője volt, és pont annyi golyó libeg a vízfelszínen, ahány privilegizált hajó itt annak idején kiköthetett. Vincze elmesélte, hogy a fehér golyókra a Társaság egykori címerének különféle verzióit rajzolta. A címer három fő eleme a horgony, a görögkeleti szerbekre utaló kettős kereszt és egy 4-es szám. Utóbbi azért, mert a XVII. század végén-XVIII. század elején 4 százalékos volt a tisztességesnek tartott kereskedelmi haszonkulcs.

Fura, de a Dunában vagy a Dunán igen kevés műalkotás született eddig. Vincze felidézte, hogy Ef Zámbó István és feLugossy László az ősidőkben tartottak egyszer egy vízfestészeti performanszt, amikor festőállványokkal beleálltak a Dunába és ott vízfestettek. Simsay Ildikó és Szily Géza, vagyis a szüleim pedig a kilencvenes évek közepén egyszer azt találták ki innen pár kilométerrel északabbra, hogy a nyári festőtáboruk résztvevői úgy alkossanak közös vízfestményt, hogy bevonszolnak egy óriási akvarellpapírt egy zátonyra, majd ott fessenek az addigra pont megfelelően átnedvesedett papírra.

Művészet és halál

Időközben Dr Máriás vette át a szórakoztató szerepét, olyan kérdéseket feltéve, hogy Vincze mivel fogja büntetni a művét túlzottan is megközelítőket (semmivel), illetve hogy művészeti manifesztumnak számítana-e, ha a bólyák között fulladna a Dunába (erre nem jött válasz.)

Ekkor jött a legjobb újságírói kérdés, miszerint van-e bármilyen utalás a művön a dákóra. Vincze erre elmesélte, hogy az ár egyszer egy nyolcméteres óriásdákót sodort ugyan a művére, de a golyók bírták a strapát, ők meg csónakkal bementek, és eltávolították a fatörzset.

Ezután beszálltunk egy remekül kinéző, ütött-kopott rocsóba - vagyis rohamcsónak nevű katonai vízi járműbe - és közelebbről is megnéztük a Művet.

Én dunai csónakos vagyok, úgyhogy tudtam, minden város egészen másképp néz ki a víz felől közelítve, mint egyébként. Szentedre is pazarul mutat innen, óriásgolyókkal együtt meg még annál is tízszer jobban. Vicces volt egy olyan művet látni, amit úgy igazán csónakból lehet jól megszemlélni. Nem annyira titkos tipp a víz felől közelítőknek: a fekete golyón klasszul tükröződik minden, kiváló fotókat lehet csinálni róla.

Víz felől érkezve az ember óhatalanul is olyanokra tud asszociálni a műről, amire egyébként talán nem. Én például szinte vártam, hogy a parton feltűnjön egy Crocs-ot viselő dagadt német és vörös fejjel kezdjen integetni felénk. A német horgászok kedvenc módszere ugyanis Európa nagy folyóin a bólyázás, amikor istentelen hosszú damilokat húznak keresztbe a vizen, hogy a nagy élő csalihallal csalizott szereléküket egy felszínen ringatózó gömbölyű bólya tartsa helyben a túlsó partnál. A módszer lényege, hogy a rohadt hosszú zsinórba előbb-utóbb beleakad valaki, és akkor ki lehet ugrani a sátorból, aztán úgy ordítani, mint az összes brémai muzsikus együttvéve, ami sokkal komolyabb adrenalinfröccsöt eredményez, mint egy hagyományos halfárasztás.

A land artban az a jó, hogy a néző szó szerint belekerülhet a műalkotásba. Ez vizen méginkább így van. Jött is egy klasszikus kokainmeghajtású dunai yacht és egy jetskis, utóbbi a műélvezettől is begerjedve azonnal behajtott a biliárdgolyók közé és jó nagyot szlalomozott.

Ha rég nem jártál Szentedrén, nincs jobb ürügy ennél a biliárdasztalnál a látogatáshoz. Szombatonként délután 5 és 7 között az alkotó csónakos tárlatvezetéseket is fog tartani.

Azt a vízen tudtam meg, hogy Vincze 34 ezer forintot keresett az alkotásával, amit azonnal el is büféztek a folyóparton, így ez egy igazi nullszaldós munka.

Mutyi van, a Gulyás ebből húz fel még egy emeletet a házára -

hevítette az utasokat Dr Máriás, aztán kikötöttünk. Hiába forgattam a fejem, mint egy bekávézott bagoly, az átlőtt fejű kacsát sehol sem láttam. Pedig a zátonyra telepített, nagyszerű Kacsakő Büfé pultoslánya elmesélte, hogy ma többször is látta, és hogy sárga tolla van a fejéből kiálló rövid nyílnak.

Így végül még a nap leszállta előtt távoztunk, hogy legkésőbb az augusztus 27-én induló Art Capitalre tutira visszatérjünk Szentendrére.