Elérkeztünk a Championshipet bemutató sorozatunk utolsó részéhez, amiben megismerkedünk azokkal a csapatokkal, amelyek idén tavasszal éppen lemaradtak a Premier League-ről, és azokkal, akik onnan jöttek, vagyis inkább zuhantak a másodosztályba. Az első részhez egy Guns N’ Roses dalt választottam alcímnek, és bár a másodiknál változtattam ezen, most úgy gondoltam, hogy ezúttal is megteszi. Tudom-tudom, ez eredetileg egy Bob Dylan szám, de a hippi nyekergésnél a karcosabb Guns verzió számomra jobban közvetíti azt az életérzést, amikor egy csapat kopogtat a mennyország kapuján, és bebocsátást is nyer. A majdani bajnok városában szólhat aztán a Paradise City is, a playoff döntő vesztesének pedig lehet dúdolni, hogy Don’t Cry. Most, hogy mindenki kikövetkeztethette, hogy a 90-es években voltam kamasz, inkább visszatérek Purgatórium első harmadához. Hajtás után jön a még hátralévő nyolc klub bemutatása.

Majdnem rájátszók

8. Cardiff City – A kék madarak, akik egy időre walesi sárkányokká változtak. Erről majd egy kicsit később. A Cardiff City egy 117 éves klub, amely az 1920/21-es bajnokságban csatlakozott az angol szövetséghez. Az azóta eltelt évek alatt mindössze nyolc szezont töltöttek a mindenkori első osztályban, legutóbb a 2013/2014-es idényt. Akkor bajnokként jutottak fel a Premier League-be, és utolsóként estek ki onnan. Pedig anyagi akadály nem volt: a klub részvényeinek 51 %-át birtokló maláj üzletember, Vincent Tan 2010 óta tömte/tömi rendesen a Cardiff City-t pénzzel. Igen, ő az komikus megjelenésű csóka, aki az ing-nyakkendő kombóra felhúz egy mezt, majd betűri az öltönygatyába.

És akkor a címer mizériáról. Tan a befektetéseiért cserébe lehet, hogy akart egy kis keleties életérzést? Nem tudom, mindenesetre a hivatalos álláspont szerint „rebrandelni” (de szép magyar szó) akarta a klubot, főleg a külföldi népszerűsítés miatt. Ezért kellett 2012-ben mennie az 1959 óta kabala állatként használt Amerikában őshonos rigófélének. A Walesre (persze, még véletlenül sem a keleti tulajra) utaló sárkány azonban csak egy része volt a váltásnak, a klasszikusan hazainak számító kék mezt is a vörös váltotta. Végül aztán 2015-ben, erős szurkolói nyomás hatására helyre állt a rend, visszatért a régi címer és szín. Ahogyan a Cardiff is visszatért a szokásos formához. Nyomják a másodosztályban, ahogyan 2003 óta.

Jelenleg a játékosként több mint 400 meccsen pályára lépő fiatal edző, Paul Trollope ül a kispadon. A keretük szerintem nem annyira erős, ami indokolná ezt a nyolcadik helyet, de azért vannak ismerős nevek: a kapuban az a Dave Marshall, aki 2009 óta 260 meccsen védett a klub színeiben, és aki maradt, holott 2014-ben a kiesés után voltak ajánlatai a Premier League-ből is. A másik ikonikus név Peter Whittingham, aki 2007 óta több mint 400 meccsen viselte a Cardiff kék - és néha piros - mezét. Szintén a rutinosabb játékosok közé tartozik az ír Anthony Piklington, aki több mint 300 bajnokijából 75 alkalommal a PL-ben is szerepelt. Ugyanígy Cardiff játékos még Fabio, a Manchester Unitedból ismert Da Silva ikrek egyike. És ha már floppok: szintén a keret tagja egy másik MU melléfogás, Federico Macheda, aki valószínűleg nem marad Walesben a következő szezonra. Egyrészt már az előző idényben is kölcsönadták, másrészt pedig Trollope a felkészülési edzőtáborba sem vitte magával. Szintén az eligazolás várhat Adam Le Fondre-ra, aki a Readingben nyújtott jó formáját nem tudta átmenteni az elmúlt években. Tavaly két klubhoz is kölcsönadták, de sem a Bolton sem a Wolves vezetőit nem győzte meg. A Cardiff e két impotens csatárt egy „angol foci újonccal” akarja pótolni a benini-belga Frédéric Gounongbe személyében. A Westerloban 45 meccsen 22 gólt szerző, 28 éves támadó szerintem kevés lesz ehhez, a kék madarak mennek a középmezőnybe, azaz a darálóba.

7. Ipswich Town – A Traktorosok szurkolói nem bonyolódnak bele a klub fontos évszámaiba. A jelentősebb sorozatokat ugyanis mind csak egyszer nyerték meg: az 1961/1962-es szezonban bajnokságot, az 1977/1978-as évadban FA kupát, és az 1980/1981-es idényben az UEFA kupát. Utóbbi két trófeát Sir Bobby Robson irányításával hódították el, aki 1969 és 1982 között ült az Ipswich kispadján, és aki a klub történelmének leghíresebb, legjobban szeretett managere. Egy hajszállal előzi meg Sir Alf Ramsey-t, aki 1955 és 1963 között dolgozott a Portman Roadon - naná, hogy a bajnokságot meg vele húzták be. Nem is kell mondani, hogy mindkettejük szobra ott áll a stadionnál. Hogy a jelenlegi managernek, Mick McCarhty-nak elkészül-e egyszer az életnagyságú mása bronzból, azt még nem tudni, mindenesetre a játékosként több mint 600, edzőként pedig már több mint 800 meccsen szereplő ír szakembert hagyják kibontakozni. 2012 óta az Ipswich managere, és Marcus Evans tulajdonos/elnök bizalma egyelőre annyira töretlen, hogy az előző szezon közben egészen 2020-ig hosszabbítottak vele. A keretben akadnak ismerős nevek, de inkább a Championship rutin dominál, és van egy elég erős, 3-5 éve érkezett mag, akikre számítanak. A csapatkapitány Luke Chambers 2012-óta van a klubnál, a korábbi Nottingham csatár David McGoldrick pedig 2013 óta. A 2014/2015-ös Championship gólkirálya (27 góllal), Daryl Murphy 2011-ben érkezett. Két éve igazolták az egykori West Ham reménység Freddie Sears-t, tavaly pedig a „vicces nevű” Brett Pitmant. Az Ipswich minimális célja a rájátszás elérése lehet, ami teljesen reálisnak tűnik.

A Playoff-mezőny

6. Sheffield Wednesday – A nagy múltú klub jövőre ünnepli alapításának 150. évfordulóját, és vajon lenne-e annál szebb ajándék a szurkolóknak, mint ha 2017 tavaszán a Premier League-be jutást ünnepelhetnék? Kötve hiszem. A Szerda egyébként nem csak öreg, de sikeres klub is, sőt a jelenlegi mezőnyben az egyik legsikeresebb csapat. Négyszeres bajnokok és háromszoros FA kupa győztesek, de ezeknek a diadaloknak már cirka 80 éve. Van még egy Ligakupa győzelmük is 1991-ből, azt mindenki döntse el, hogy ez közelmúltnak számít-e. Stadionjuk a híres/hírhedt Hillsborough, amely 39.732 néző befogadására alkalmas, ezzel a legnagyobb aréna is lehetne, ha nem lenne a mezőnyben az Aston Villa, meg a Newcastle.

A PL indulásánál ott voltak, sőt egészen 2000-ig az első osztályban játszottak, azóta viszont a Championship, sőt néha a Leuge One jutott nekik osztályrészül. 2015-ben tulajdonos váltás volt a Wednesday-nél: öt év után távozott a klubtól szerb-amerikai Milan Mandaric, aki hivatalosan is visszavonult a focibizniszből. Utóda a thaiföldi Dejphon Chansiri, aki a PL-be jutást 2017 tavaszára tűzte ki. A csapat legutóbb majdnem túlteljesítette ezt az elvárást. Az FA kupában A Ligakupában elbúcsúztatták az Arsenalt, a bajnokságban pedig végül hatodikok lettek. A rájátszás elődöntőjében hazaküldték a bronzérmes Brightont, de a döntőben alulmaradtak: a Hull City 1:0-ra legyőzte őket.

Most újra próbálkoznak, a kispadon az 50 éves Carlos Carvalhallal, aki egy évvel ezelőtt érkezett Sheffieldbe. Ez már a 16. klubja, ami nem kevés, főleg, hogy az Angliába érkezése előtt három évig egyáltalán nem ült kispadon. A csapata egyébként nem rossz: a kapuban általában az egykori Manchester City nevelés Keiren Westwood áll, de rajta kívül mindenképpen érdemes lesz figyelni támadó szekcióra. A Championship tapasztalattal bőven rendelkező Lewis McGugan valószínűleg háttérbe szorul majd a Gary Hooper-Steven Fletcher párossal szemben. Hooper igazán Skóciában volt a toppon, a Celtic színeiben három szezonban, 138 meccsen 82 gólt szerzett, de az utóbbi három évben meg sem tudta közelíteni ezt a szintet. Fletcher ingyen érkezett a nyáron, miután a Sunderlandnál lejárt a szerződése. Az utolsó fél évét eleve kölcsönben töltötte Marseille-ben, de a franciáknak végül nem kellett.

5. Derby County – A Kosok az elmúlt három évben ott voltak a tűz közelében: 2014 tavaszán a harmadik helyezést csípték meg, egy év múlva mindenki biztos volt benne, hogy feljutnak, de tavasszal produkáltak egy iszonyatosan gyenge sorozatot és végül a nyolcadik helyig csúsztak vissza, ami Steve McClaren állásába került. Jött Paul Clement és az ötödik helyig vezette a Derby-t. A rájátszás elődöntőjében aztán szoros összesítésben maradtak alul, ezért újabb váltás jött a kispadon, Nigel Pearson kinevezésével. Két éve Pearson Leicester City-je 102 pontot szerezve nyerte meg a Championshipet, majd a következő évben reménytelen helyzetben volt fél szezon után, mégis benntartotta a Rókákat. Most megint bajnoknak, vagy legalább is feljutónak kellene lennie, ezt várja legalábbis a tulajdonos, Mel Morris. A lokálpatrióta üzletember 2015-ben szerzett többségi tulajdon a Derby County-ban. Szeretne a fociban is olyan sikereket elérni, mint az internet világában: az ő biznisze volt ugyanis a uDate nevű randi oldal, amit 2003-ban 150 millió fontért adott el, majd 2014-ig elnöke volt a King Digital Entertainmentnek, akik a Candy Crush Saga nevű játékot forgalmazzák. A cég sikeréről annyit, hogy idén februárban 5.9 milliárd dollárért vásárolta fel az Activision.

A Derbyben ekkora lóvé azért nincsen, viszont egy Premier League tagság jelentősen megdobná a klub értékét. A keret alkalmas lehet a feljutásra. A kapuban van választási lehetősége Pearsonnak: egyrészt ott a rutinos Lee Grant, aki 2000-től hét éven át már őrizte a Kosok kapuját. 2013-ban tért vissza és az első két évében alapember volt. Utána viszont jött Scott Carson, aki kiszorította a kezdőből. A csapatkapitány a szintén rutinos ír védő, Richard Keogh, aki nyáron az Európa-bajnokságon is szerepelt, a válogatott utolsó két meccsén Olaszország és Franciaország ellen. Ott van még a védelemben a Fulham színeiben 2010-ben EL döntőt játszó Chris Baird, és a Blackburnből januárban elhozott svéd Marcus Olsson is, aki készülhet az összecsapásra ikertestvérével, a Norwich színeiben focizó Martinnal. A középpályán is van három név, akikre érdemes figyelni. Egyikük a 24 éves Jeff Hendrick, aki az EB-n az ír válogatott összes mérkőzésén kezdő volt. Másikuk a rutinosabbnak számító fenegyerek Bradley Johnson, aki pár éve a Championshipbe felkapaszkodó Leeds United alapembere volt, a PL-ben pedig Norwich játékosként próbálta ki magát. A harmadik fontos láncszem pedig Will Hughes. A 21 éves albínó srác 3-4 éve minden Fifa játékban wonderkid kategória, de még nem sikerült a nagy áttörés. Tavaly ráadásul elszakadt a térdszalagja a szezon elején, és a hat hónapos kihagyás után csak áprilisban kezdhetett el edzeni. Nyolc meccsen kapott csak lehetőséget.

A támadók között is van választási lehetőség. Elsőnek ott van mindjárt Darren Bent. A 32 éves, tizenháromszoros angol válogatott csatár az elmúlt éveket kölcsönben töltötte, mert klubja az Aston Villa nem számolt vele. Végül szabadon igazolhatóként került a Derby-hez, ahol 2+1 évre írt alá. Tavaly 25 meccsen mindössze 3 alkalommal talált a kapuba. Ha kell neki az a plusz egy év, akkor illene összeszednie magát a karrierje során már több mint 200 gólt szerző támadónak. Kihívói lesznek bőven, például a Champo specialista Chris Martin, aki három éve érkezett a csapathoz, és azóta 142 meccsen 61 alkalommal volt eredményes. Vagy ott van az az Andy Weinmann is, akit még Aston Villa játékosként 3-4 Premier League klub is keresett, ő viszont a Kosokhoz akart menni. Végül említést érdemel Tom Ince, aki a Blackpoolban mutatta meg magát először. Paul Ince fia 24 éves kora ellenére sok helyen játszott már, de csak a Derbyben tudta hozni a Blackpoolban mutatott jó játékát. Igaz, hogy ő szélső nem pedig klasszikus értelemben vett csatár, de eléggé gólérzékeny.

A Derby County-val kapcsolatban személyes élményem, hogy 2009-ben az ő newcastle-i vendégjátékukat volt szerencsém végignézni a St James’ Parkban. Akkor még olyan nevekkel, mint Bywater, Robbie Savage, Kris Commons, vagy a fiatal Jake Livermore. A meccs 0:0 lett, „csak” 44 ezren voltak, de az élmény örökre megmarad, amit ezúton szeretnék még egyszer megköszönni Kádár Tamásnak.

3. Brighton & Hove Albion – A tavalyi szezon lúzerei - sajnos nincsen rájuk találóbb kifejezés. Szinte egész tavasszal megvolt az esélyük, hogy a legjobb kettőben végezve automatikusan feljussanak a Premier League-be, végül pedig két nyomorult gólon csúsztak el. Ugyanúgy 89 pontot szereztek, mint a második Middlesbrough, viszont amíg nekik +30, addig a Boronak +32 lett a gólkülönbsége. Sőt, mivel kilenc góllal többet lőttek, mint a piros-fehérek, nem is feltétlenül lőni kellett volna még, hanem inkább kettővel kevesebbet kellett volna kapni. Maradt a rájátszás, és ahogyan ez lenni szokott, az automatikus feljutás elbukásától megtört a csapat. A Sheffield Wednesday pedig köszönte szépen, és egy győzelemmel meg egy döntetlennel kiejtette a Sirályokat a rájátszásból. Hatalmas siker lehetett volna a feljutás a Brightonnak, a klub történelmében az egyik legnagyobb diadal. 1979 és 1983 között szerepeltek már az első osztályban, viszont a 115 éves klub a 90-es évek második felében komoly gondokkal is küzdött.

1997-ben a csapat otthonául szolgáló Goldstone Ground Stadiont eladták, majd le is dózerolták, és így 96 év után tulajdonképpen otthon nélkül maradtak. Akkor Dick Knight üzletember, a klub régi szurkolója sietett a csapat segítségére, hogy a teljes összeomlást elkerüljék. Ő volt a legfőbb részvényes, és így az elnök is 1997 és 2009 között. Az utolsó nagy projektje a Falmer Stadion építése volt, melynek munkálatait 2008-ban kezdték meg. Addig egy eléggé tanyasi jellegű pályán, a 8.850 néző befogadására alkalmas Withdean Stadionban játszottak, de az általános szurkolói vélekedés szerint 12 évig egész egyszerűen nem volt otthonuk. Ezt a pályát egyébként a The Observer az Egyesült Királyság legrosszabb stadionjának választotta 2004-ben. A Falmer Stadiont 2011-ben nyitották meg, de bizonyos részei még építés/bővítés alatt voltak. A teljes, kész állapotba 2013-ban került, amikor is elérték a 30.750 fős befogadóképességet.

Ekkor már az a Tony Bloom volt az elnök, akit a póker világában a „Gyík” becenéven ismernek. Közvetlenül Knight-tól vette át az irányítást 2009-ben, és természetesen ő a legfőbb részvényes is, 75 %-os tulajdonnal. A kispadon 2014 decembere óta Chris Hughton ül. A Tottenham színeiben játékosoként két FA-kupát és egy UEFA-kupát nyerő ír szakembert managerként kétszer is az év legjobbjának választották a Championshipben. Először amikor a Newcastle padján megnyerte a 2009/2010-es kiírást, másodszor pedig az előző szezonban. Ahogyan a többi csapat esetében, úgy a Brightonnál is biztosan alakul még a keret szeptemberig, de már most is vannak többen, akiket meg lehet említeni.

A kapuban a még csak 30 éves, de már több mint 300 tétmeccset játszó David Stockdale áll, aki két évvel ezelőtti érkezése óta stabil kezdő. A védelemben egy saját nevelés, Lewis Dunk az, akire érdemes figyelni. A 24 éves éves hátvédet az utóbbi 2-3 átigazolási időszakban több PL csapat is vitte volna. A rutinosabb játékosok között megtaláljuk Liam Roseniort, Steve Sidwellt és a Bournemouth-tól kölcsönvett csatárt Glenn Murray-t is. A támadó szekciót erősíti még a francia Anthony Knockaert, akiért a napokban a Newcastle ajánlatot tett, egyelőre sikertelenül. Végül ott van a második szezonját megkezdő izraeli Tomer Hemed, aki 17 találatával tavaly az ötödik helyen végzett a góllövő listán. Legutóbb nagyon közel volt a Brighton, vajon most sikerülhet nekik?

A Premier League kiesői

Aston Villa – A Premier League kiesőivel tulajdonképpen kevesebbet kell csak foglalkozni, hiszen az előző szezonban itt a Britannia virtuális hasábjain rendszeresen írtunk róluk. Az Aston Villán például hétről hétre ledöbbentünk. Kicsit nevettünk is rajtuk, végül pedig már sajnáltuk őket. Mert akárkinek is drukkoltunk, valahol szomorú volt látni, ahogyan egy hétszeres bajnok, hétszeres FA-kupa győztes, ötszörös Ligakupa győztes, egyszeres BEK- és Európai Szuperkupa győztes klub mindössze három győzelmet tud felmutatni egy egész szezon alatt, és 17 ponttal (fele annyival, mint az előttük végző Norwich) csont utolsóként esik ki a Premier League-ből. Onnan, ahol alapítók voltak és ahol 1992 óta is minden évben szerepeltek.

A Villánál nagy változások történtek. Tíz év után az amerikai Randy Lerner eladta a klubot, az új tulaj pedig a kínai Tony Xia lett. Új edző is érkezett Roberto Di Matteo személyében. Az olasz szakember az elmúlt évben pihent. A Villa egyébként az ötödik klubja lesz edzői pályafutása során. Eddig a győzelmi mutatója még egyik állomáshelyén sem ment 42 % alá. Az biztos, hogy most lesz a legnehezebb dolga. Egyáltalán milyen kerettel kell dolgoznia? Brad Guzan, Idrissa Gueye és Cirian Clark már távozott. Kik követhetik őket? Jordan Ayew, Amavi, Grealish, Cissokho, Gestede vajon kitartanak a klub mellett? Mennyi pénzt kap Di Matteo az erősítésekre? A BBC szerdai hírei szerint a Ross McCormack-ért tett 12 millió fontos ajánlatot a Fulham elfogadta. Sok a kérdőjel, és az angol szakértők közül többen is arra saccolnak, hogy a Villa örülhet, ha a Champoban meg tudnak ragadni.

Norwich City – Az Aston Villával szemben a Norwich-ról kevesebb szó esett tavaly, mert semmi extrát nem mutattak. Csak a már megszokott formát hozták. Kiesnek, feljutnak, kisesnek. Ez volt az elmúlt három idényük. Újoncként kezdték az előző szezont is, de mennyire más érzés lehetett feljutóként, mint most, kiesőként. A klub vezetősége a klasszikus angol vonalat követi. Részvényesek vannak és egy ügyvezető elnök. A fő részvényesek egy házaspár, Delia Smith és Michael Wynn-Jones, akik 2011-ig társelnökként vezették a klubot. Öt évvel ezelőtt viszont a 70 éves asszony úgy döntött, hogy elég volt a napi szintű melóval a klubban, és Ed Balls-ra - egy brit politikusra - bízta az elnöki tisztet. A kispadon maradt Alex Neil, egyébként teljes joggal. A Norwich a bajnokság hajrájában ugyanis mindent megtett a bennmaradásért, de semmi nem jött össze nekik. Mentek előre, hajtottak, küzdöttek de az ellenfeleknek minden befelé pattant, nekik pedig minden kifelé. Ha az Aston Villa és a Newcaste játékosok úgy mentek volna egész szezonban mint a kanárik, akkor a Villa ennyire szánalmasan esett volna ki, a Newcastle pedig talán meg is menekül. Kérdés, hogy folytatják-e a jojó effektust és visszajutnak-e egyből?

A PL-keret legértékesebb tagja, Nathan Redmond már el is igazolt a Southamptonba, míg a fél szezon alatt 7 gólig jutó Mbokani csak kölcsönjátékos volt, és már vissza is tért a Dynamo Kijevbe. Ez még csak két alapember, ezért ha együtt tud maradni az a mag, akik korábban is játszottak már a Championshipben a Norwich sikeréért, akkor megint ott lehetnek a legjobbak között. Kik Ők? Bassong, Olsson, Howson, Hoolahan, Tettey vagy éppen Dorrans. Valószínűleg a tavalyi szezont egy súlyos sérülés miatt kihagyó Mulumbu után sem fognak kapkodni. Velük már elég erős lenne ez a gárda, persze nyilván a legjobb az lenne, ha meg tudnának tartani mindenkit. Csak hát nehéz dolguk lesz, mert Ruddy, Naismith vagy Brady inkább Premier League alapanyag.

Newcastle United – A favorit. Már a kiesésük pillanatában is a Szarkák voltak a brit fogadóirodák szerint a legnagyobb esélyesek az azonnali visszajutásra, amikor pedig Rafa Benitez aláírta a hároméves szerződését, eldőlt minden a bukiknál. A 2009-es kiesés után a klub eladásáról beszélt mindenki. Sir Bobby Robson elhunyt, Alan Shearer nem kapott szerződéshosszabbítási ajánlatot, és olyan emberek távoztak, mint Owen, Martins, Duff vagy Viduka. Mindenki pesszimista, sőt elkeseredett volt, már a harmadosztályt is emlegették. Ehhez képest Chris Hughton vezetésével simán, 102 pontit szerezve lett bajnok a Newcastle, 11 ponttal megelőzve a második West Bromwich Albion együttesét, és 23 ponttal a harmadik Nottingham Forestet.

Elnézve a jelenlegi helyzetet, valami hasonlót várnak a következő szezonban is a Newcastle szurkolók. A Szarkák a 90-es évek közepéig csak a múltból éltek. Négy bajnoki címükből az utolsót az 1920-as évek derekán szerezték, és hiába nyertek hat alkalommal FA-kupát is, az utolsót 1955-ben sikerült. „Legfrissebb” diadaluk az 1969-es VVK győzelem volt, az Újpest ellen. Aztán jöttek az említett 90-es évek, és Kevin Keegan aki olyan támadó futballal örvendeztette meg a St. James Park közönségét, amire régóta vártak a Geordiek. Nem véletlenül volt annak a csapatnak The Entertainers a neve. A Britanniára írt bemutatkozó cikkem róluk szólt, és IDE KATTINTVA elérhető. A bajnoki cím ugyan sem Keegan-nel, sem pedig később Sir Bobby Robsonnal nem jött össze, de 1994 és 2004 között hét alkalommal is a TOP 6-ban végeztek, állandó kihívást jelentve a nagyágyúknak. Később aztán az eredmények elmaradtak, a Newcastle pedig a középmezőnybe süllyedt, sőt ahogy utaltam rá, 2009 tavaszán ki is esett a Premeier League-ből. A közelmúlt legjobb eredménye egy ötödik hely a 2011/2012-es évből, aminek köszönhetően indulhattak az EL-ben is, ahol a negyeddöntőig jutottak. A nemzetközi kupaszereplés most persze csak egy álom, sokkal fontosabb, hogy a Newcastle kerete kibírja a Purgatórium megpróbáltatásait.

Ehhez pedig olyan keret kell, amelynek a tagjai komolyan veszik a feladatot. Ahogyan a Góóól című filmben mondják: „A mezed elején lévő címke fontosabb, mint a hátul lévő felirat.” Ezért ment el Georginio Wijnaldum és Andros Townsend és ezért megy el valószínűleg Moussa Sissoko is. Nagyobb célokért akarnak játszani, ez van. Wijnaldum és Sissoko a Premier League-ben sem szakadtak meg a csapatért, a Champo-dagonyához érthető, hogy nincs kedvük. Townsend legnagyobb félelme pedig az volt, hogy a másodosztályból nem kerülhet be a válogatottba. Tizenhárom év szolgálat után szintén távozott Steven Taylor is, akit az évek során rengeteg sérülés hátráltatott abban, hogy klasszis hátvéddé váljon. Lejárt a szerződése, de már talált is csapatot magának. A Portland Timbers színeiben keres még egy kis pénzt az MLS-ben. Ha már pénzkeresés. Kínába igazolt Pappiss Demba Cissé is, akinek mindig hálásak lesznek a szurkolók az első fél évért, amikor 14 mérkőzésen 13 gólt szerzett. Nélküle nem lett volna 5. helyezés. Azt a formát viszont soha nem tudta hozni, ráadásul valamilyen mentális problémája is volt minden szezonban. Volt, hogy megtagadta a játékot a neki nem tetsző szponzor miatt, és volt, amikor egy szezonban összesen tíz meccsre tiltatta el magát egy könyökös és egy köpködés miatt.

És akik érkeztek? Matz Sels (Gent), Grant Hanley (Blackburn), Matt Ritchie (Bournemouth), Ciaran Clark (Aston Villa) és Mohamed Diamé (Hull City) a Newcastle-be AKARTAK jönni. Klubjaik új szerződéseket tettek eléjük, de olyan is akadt, akiért más PL csapatok tettek ajánlatot. Ők viszont a Newcastle-t választották. Mellettük a Crystal Palace mellőzött csatára Dwight Gayle, az Atletico Madrid kiegészítő embere Jesús Gámez, és az Arsenal nevelés Isaac Hayden érkezett. Benítez elmondta, hogy a klub helyzete lehetővé teszi, hogy csak azt adják el, akit el akarnak adni. Neki olyan emberek kellenek, akik ezért a klubért, és ezekért a szurkolókért akarnak játszani. Reálisan nézve ennek a csapatnak vissza kell jutnia az első osztályba. Newcastle szurkolóként pedig azt mondom, hogy toronymagasan meg kell nyerni a bajnoki címet. Mer' Rafalution van. Ennyi.

Holnap este tehát megkezdődik a Championship 2016/2017-es idénye. Még kimondani is durva, 46 forduló. A meccsdömping követése még hétről hétre sem lesz könnyű, nemhogy fordulóról fordulóra. Amikor a kupaküzdelmek is elkezdődnek, vagy beüt a téli rossz idő és halasztani kell, akkor lesznek csapatok, amelyek egy hét alatt három meccset is játszanak majd. A Britannia viszont figyel, gyűjti az érdekességeket és rendszeresen jönnek majd a helyzetjelentések a Purgatóriumból. Tartsatok velünk az egész szezon során!