Mark Schiefelbein Tennessee államban volt tornaedző egészen 2002-ig, mikor az egyik tanítványának szülei feljelentették. A rendőrségi nyomozás kiderítette, hogy az edző többször becsúsztatta az ujját a 10 éves kislány vaginájába, és videóra is vette a lány nemi szervét. Schiefelbeint 36 év börtönre ítélte a bíróság a tetteiért.
William McCabe 2006-ig volt tornaedző Georgia államban. Őt az FBI tartóztatta le, miután kiderült, hogy egy olimpiai bajnok tornásznak kiadva magát, szexuális tartalmú e-maileket váltott 10-11 éves tanítványaival, molesztálta a rábízott gyerekeket, és az öltöző kislányokról titokban felvételeket is készített, később pedig feltette ezeket a netre. 30 év börtönre ítélték.
Marvin Sharpot, akit 2010-ben a legjobb, nőket nevelő amerikai tornaedzőnek választottak, 2015-ben tartóztatták le, mert többen azzal vádolták, hogy megérintette egy 12 éves lány vagináját, levágta a lány szeméremszőrzetét, és meztelen képeket készített róla. Az edző ellen tavaly emeltek vádat, de tárgyalás nem lett az ügyből, mert Sharp megölte magát a börtönben.
James Bell Rhode Islanden volt tornaedző, 2003-ban tartóztatták le, mert molesztált három kiskorú tornászlányt. 2004-ben meglépett az ítélet elől, de tavaly újra bíróság elé állították. Beismerte a tetteit, 8 évet kapott.
A négy edzőben nemcsak a szexuális zaklatási vádak a közösek, hanem az is, hogy
a letartóztatásuk előtt mindegyiküket védte az Amerikai Torna Szövetség, azaz az USAG.
Az Indianapolisban működő IndyStar című lap több hónapon át nyomozott a szövetség ügyei után, és kiderült, hogy az USAG már a letartóztatások előtt is tudta mind a négy edzőről, hogy valami nincs rendben velük.
Schiefelbeinről egy vastag mappányi panasz gyűlt össze az USAG indianapolisi központjában: többször is értesítették a szövetséget, hogy az edző kislányokat molesztálhat. De az USAG nem szólt a rendőrségnek.
McCabe ellen 1998-ban érkezett az első panasz, és utána jött még három, de a szövetség ezeket sem továbbította a rendőrségnek. Eszerint az USAG már 8 évvel az edző letartóztatása előtt gyanakodhatott.
Sharpról az első részletes panasz 2011-ben érkezett, de ezt is csak betették az edzőről szóló mappába. A férfi még 4 évig edzősködött az USAG kötelékében, mielőtt letartóztatták.
Bellnek már 1990-ben is volt egy zaklatási ügye, akkor egy fiatalkorú tornászlány jelentette a rendőrségnek, hogy az edző rámászott, és azt mondta, hogy le akarja venni a lány nadrágját. 1991-ben egy 10 éves lány vallotta, hogy az edző benyúlt a pólója alá, és belecsípett a mellébe. 1998-ban bepanaszolták Bellt a szövetségnél is, de ez a panasz sem jutott el a rendőrségig egészen az edző 2003-as letartóztatásáig.
Az edzők pereiben természetesen szóba került az USAG szerepe is, és sok dolog kiderült arról, hogyan kezelte a hozzá beérkezett panaszokat a szövetség. Az jól látszik, hogy
az USAG segített az edzőknek pozícióban maradni, és eltemetni az ellenük felhozott vádakat azzal, hogy nem értesítette a hatóságokat, mikor panaszok érkeztek az edzők ellen a szövetséghez.
Kiderült, hogy a szövetség csak mappákba rendezte az edzők ellen érkező panaszokat. A mappákat a mai napig az indianapolisi központ egyik irodájában, egy fiókos szekrényben tartják. 1996 és 2006 között
összesen 54 edzőről érkezett panasz, de ezeket a szövetség nem akarja kiadni.
Nem tudni azt sem, hogy 2006 után hány panasz érkezett, és hogy ezek milyen súlyos ügyekről szólnak.
A bíróságon meghallgatták az USAG jelenlegi elnökét és az ő elődjét is, szerintük a szövetség semmi törvényelleneset nem csinált. Azt mondták, azért nem értesítették a rendőrséget a panaszokról, mert a szövetség irányelve az volt, hogy csak a sértett és a szülei által aláírt panaszokkal foglalkoznak érdemben. Ezen kívül a vezetők állításai szerint volt több olyan, súlyosabb panasz is, amiket az USAG maga vizsgált ki.
Ez a gyakorlat azonban valószínűleg jogellenes, hiszen az USA minden államában törvény van arról, hogy akinek tudomása van a környezetében szexuális zaklatásról, annak értesítenie kell a rendőrséget. A szövetség jogászai szerint ezek a törvények azonban csak emberekre vonatkoznak, szervezetekre nem, így az USAG nem követett el jogsértést.
A szövetség vezetői szerint azért jártak el így, mert védeniük kellett az edzőik jó hírnevét, és
nem lehetett „szóbeszéd” alapján rendőrségi eljárást indítani ellenük.
Szakértők szerint viszont az USAG gyakorlata egy vicc, hiszen lehetetlen szexuális zaklatáson átesett kislányoktól várni, hogy jelentsék az eseteket, amiket ők inkább mélyen eltemetnének magukban. Pont ezért igenis lenne alapja annak, hogy a szövetség hitelt adjon kívülállók beszámolóinak is, főleg, ha rendszeresen érkeznek panaszok, amik részletesen leírják a zaklatásokat.
McCabe-ről például több teremvezető is írt durva dolgokat a szövetségnek. Dan Dickey, a floridai Cape Coral edőtermének tulajdonosa például 1996-ban kirúgta McCabe-et a terméből, aztán mikor 2 év múlva megtudta, hogy az edző ugyanúgy tagja az USAG-nak, és Tallahassee városban, egy másik floridai edzőteremben kezdett dolgozni, részletes levelet írt a szövetségnek. Azt írta, hogy McCabe-et nem szabadna gyerekek közelébe engedni, és
„ketrecbe kellene zárni, mielőtt megerőszakol valakit”.
A levél szerint az edző azzal hencegett a Cape Coral-i edzőterem egyik dolgozójának, hogy fehérneműre vetkőztette az egyik 15 éves tanítványát, és úgy gondolja, hogy nemsokára szex is lesz. A teremvezető arról is hallott, hogy az edző más edzőtermekben beszélt arról, hogy lefekszik a fiatalkorú tanítványaival.
Az USAG röviden válaszolt a levélre, azt írták, hogy várják a hivatalos panaszt valamelyik sértett sportolótól és a szüleitől, de amíg ilyen nem érkezik, nem tudnak mit tenni.
Ekkorra viszont már a Tallahassee-ben lévő edzőteremből is kirúgták McCabe-et, mert itt is megvádolták, hogy molesztálja a tanítványait. Ennek a teremnek a vezetője, Jan Giunipero is panaszlevelet írt a szövetségnek, ebben 6 oldalon, részletesen, írja le a McCabe ellen felhozott vádakat. Ebben a levélben elérhetőségeket is közölve felsorolták az összes termet, ahonnan az edzőt hasonló vádak miatt rúgták ki.
De a szövetség nem kezdett nyomozásba, és nem értesítette a rendőrséget sem, csak betette a levelet a hírhedt iratszekrény McCabe feliratú mappájába.
Giunipero is azt mondta az IndyStarnak, hogy a levelének semmilyen hatása nem volt. Néhány hónap múlva megtudta, hogy McCabe ugyanúgy edzősködik, mintha semmi nem történt volna.
„Konkrétan felfordult a gyomrom, már csak a gondolatra is, hogy hozzáér ezekhez a lányokhoz.
Hát ilyen szövetséget akarnak működtetni? Ha még egy ilyen történik, kit kell majd hibáztatni? A következő termet, akik mit sem sejtve alkalmazzák McCabe-et, vagy a szövetséget, ami tudott az edző ügyeiről, mégsem tett semmit?”
- írta Giunipero a második levelében. A teremvezető összesen 3 levelet írt az USAG-nak még 1998-ban, de ezek sem kerültek nyilvánosságra 2006-ig, mikor végre letartóztatta az edzőt a rendőrség.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.