Egy szélerőmű tetején jártunk
2014 december 13., 07:18
Magyarország legnagyobb naperőművében jártunk
Az M3-ason Gyöngyös előtt Budapest irányába autózva jobbra lehet mutogatni a gyerekeknek az autóban: nézzétek csak, ott a Kékestető, Magyarország legmagasabb pontja, van rajta egy nagy torony, látjátok?
Apa, és mi az ott alatta, azok a nagy vödrök? - jön erre az okításra az adekvát reakció. Nos, azok a nagy vödrök Magyarország második legnagyobb erőműve, a Mátrai Erőmű (korábbi nevén Gagarin Hőerőmű) hűtőtornyai. Ez az erőmű szénerőmű, ami az Északi Középhegység alatti hatalmas lignitmezőre épült és 1969 óta működik. A lignit kitermelése és elégetés során keletkezett meddőt és salakot tehát csaknem fél évszázada rakosgatják itt hatalmas kupacokba, kopár fennsíkokba. Ezeket a területeket pedig törvényi kötelezettsége az erőműnek rekultiválni, ha már nem használják, vagyis meddő sivatagból valahogyan újra emberi hasznosításra alkalmassá kell varázsolni, esetleg meghordani termőtalajjal és visszaadni a természetnek.
A Mátrai Erőmű ZRt. az egyik ilyen folton hozta létre az ország legnagyobb napelem-parkját. A beruházáshoz meg kellett győzni a német többségi tulajdonos RWE menedzsmentjét és a hazai energiapolitika formálóit egyaránt, de összejött a projekt, és megépülhetett a 16 MW-os naperőmű.
"Vesekő nincs a cégnél" - kiabálja a zörgő-hörgő-csattogó 4x4-es teherautó-alvázra szerelt konténerben egyik kísérőnk, ahogy egy alig létező csapáson kapaszkodunk fel a mesterséges fennsíkra. Hát igen, egy napelemes erőműhöz nemigen kell hozzányúlni, ha már üzembe helyezték. A rendszer teljesen automatikusan működik, ha minden jól megy, akár éveken át nincs tennivaló benne, márpedig ha valahova nem kell odamenni, akkor nem éri meg rendes utat sem építeni. Az építkezés idejére letömörített felvonulási utat már nagyjából elmosták a zagytároló fennsíkról lefutó vízerek, egy kevésbé használt, de alig jobb állapotú földút a másik megközelítési lehetőség, de ez is csak terepjáróval járható.
Eddig bejött a spórolás: tavaly október óta itt mindössze tíz panelt kellett kicserélni - garanciában - a bő hetvenezerből, valamint egyszer egy egér csinált egy üzemzavart, amikor rágcsálni kezdte az ízletes kábelszigetelést. Ennyi melóhoz tényleg nem kell autópálya. Jobbára csak a magunkfajta újságírókat hurcolják fel ide; most épp egy, a Paks II körüli hírverésre létrejött energetikai szakblog munkatársai készítenek egy interjút az erőmű egyik szakemberével, ehhez az expedícióhoz csatlakoztam én is.
NATO-dróttal fedett kapun hajtunk be a napelemek közé, az egész területet kerítés és pengésdrót veszi körbe, folyamatos a videomegfigyelés is. Nem csak a tolvajok ellen kell ez az óvintézkedés, a nagytestű állatok komoly bajt keverhetnének, ha bejutnának és tombolni kezdenének az üvegtáblák között.
Sofőrünk leállítja a motort, kiszállunk a fülkéből - az első dolog, ami feltűnik, a csend. A trafóállomásoktól távol semmit nem hallani, illetve ez nem is igaz - idehallatszik a kb. két kilométerre lévő hőerőmű működésének zaja. A 16 megawatt szinte zajtalanul keletkezik itt a félvezetőkben. Azért, aki nem bírja a trafók, inverterek kisebb berendezésekből ismerős nagyfrekvenciás zaját, ne menjen közel a tíz transzformátor-épület valamelyikéhez, mert ott bizony már van ricsaj:
link
Forrás
A beruházást a Mátrai Erőmű megbízásából egy magyar vezetésű konzorcium valósította meg. Az osztrák gyártású (de természetesen kínai félvezető-rétegből készült) paneleket egy osztrák cég hozta és szerelte, a román vállalkozó a vezetékeket, transzformátorokat szállította, a magyarok pedig összeállították a rendszert és szervezték a gazdasági hátteret.
Egy hagyományos erőmű vagy atomerőmű felhúzásához szükséges időhöz képest elképesztően gyorsan megvolt minden. 2015. áprilisától októberig, vagyis alig fél évig tartott a terület előkészítése, az állványzat kiépítése, a napelemek szerelése, az elektromos rendszer felépítése és az egész erőmű hálózatba kötése. Aztán bekapcsolták, azóta gond nélkül működik.
Ahogy beszélgetünk, eszembe jut valami: de hát takarítani csak kell időnként a paneleket, nem? Eddig még nem törölgettük le őket, mondja kísérőm. Csak működik. A jégeső se nagyon tudja bántani a vastag üvegtáblákat, a villámcsapások ellen a mindenhova felszerelt villámhárítók nyújtanak védelmet (a fehér antenna-szerűségek a paneltartó konzolok tetején és a transzformátor-házakon) - nincs mitől tartani.
A Mátrai Erőműben és kiszolgáló bányájában 2000 ember dolgozik. A naperőműben - egy se. Körülbelül öt ember foglalkozik részmunkaidőben ezzel a teleppel, de alapvetően ők is a hőerőmű alkalmazottai, ez a létesítmény még ennyi emberi munkaerőt sem tud lekötni.
Tök jó, hogy tiszta, csendes és megbízható a napelem, miért nincs sokkal több belőle? Nos, lehetne; a hazai rendszerirányítás még jó néhány hasonló mérető erőművet elbírna, ezzel pedig nem szűnne meg, de érdemlegesen csökkenne a CO2-emisszió és az energiaimport-igény egyaránt. (A hazai elektromos energia kb. 30%-a ma is importból származik.) Még hely is volna nekik, a visontai telepről pont rálátni egy másik zagytározóra, amit akár holnap el lehetne kezdeni beborítani napelemekkel.
Csak hát a pénz, ugye.
A jelenlegi hazai gazdaságpolitikai környezetben az RWE, a Mátrai Erőmű német többségi tulajdonosa nem tervezi, hogy újabb beruházásba fogjon. Pillanatnyilag a fejlesztési vagy a gazdasági tárca lyen jellegű tevékenységre tuti nem adna olyan szintű adókedvezményt senkinek, mint ez a beruházás kapott. Szóval egyelőre - itt - nem várható bővítés, pedig hely, tapasztalat, felvevőkapacitás volna hozzá.
A visontai hőerőmű csúcsteljesítménye 950 MW, ezt a teljesítményt pedig folyamatos üzemben tudja szolgáltatni, nem csak akkor, amikor a nap éppen rásüt a hűtőtornyokra. A napelem-park kapacitása emellett eltörpül, de azért mégiscsak évente úgy négyezer ember háztartási energia-igénye termelődik meg emisszió-mentesen ezekben a panelekben, a légkörbe pedig 24 ezer tonnával kevesebb széndioxidot eresztünk fel, mint nélkülük tennénk.
2016-ban, a még mindig olcsó olaj és gáz idején, pláne egy beláthatatlanul hatalmas lignitmező és az ország Paks utáni legnagyobb, kéntelenített, hamar szétoszló füstjét látszólag ártalmatlanul eregető hőerőműve felett persze nem a napelemek mellett szól a gazdasági racionalitás. Túl olcsó ma a fosszilis energia, legalábbis elég olcsó ahhoz, hogy a megújulókra épülő beruházások ökológiai előnye ne tudjon kellő eréllyel érvényesülni. De azért jó látni, hogy léteznek ilyen beruházások, hogy legalább a technológiai lehetőség megvan a váltásra, ha a szándék az emberiség részéről az átállásra egyelőre a klímaváltozás összes aggasztó hatására fittyet hányva még nem igazán jelentkezik.
A visontai erőmű napelemeire a gyártó 80%-os teljesítmény-garanciát vállalt 25 évre ami teljesen megszokott jótállás az iparágban. Láthatóan a kábelezés kialakításakor is arra készült a kivitelező, nemigen kell bolygatni a rendszert. A gégecsövekbe futó vezetékeket PUR-habbal fixálták - minek is szerelhetőre tervezni valamit, amihez legalább negyed századig senki nem akar hozzányúlni.
A telep világítását viszont nagyon szimpatikus módon LED-es fényforrásokkal oldották meg. Szép dolog ez, hogy itt, ahol igazán nem drága az áram, senki nem akart pár forintot megspórolni olcsóbb, de nagyobb fogyasztású világítótestek felszerelésével.
Hát így készül az értéktelen, elsivatagosított ipari területen elektromos energia szennyezés nélkül, emberi jelenlét nélkül, csak úgy, a semmiből. Nem bánnám, ha minél több ilyen rekultivációs beruházás jönne létre. Esküszöm, visszaadnám még a rezsicsökkentésemet is, ha annak árán a salakdombokon, zagytározókban ilyen naperőművek épülhetnének és fokozatosan lejjebb csavarhatnánk a szenes, gázos intézményeket, esetleg nem kéne azon gondolkodnunk, hova dugjunk majd el pár ezer évre néhány újabb kiégett fűtőelemet, ha (ha!) majd Paks 2 is rotyogni kezd.
Korábban száz méter magas szélerőműben is jártunk ám, azt olvastad már?
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.