Rengeteg olimpiai sportág épül a levegőben megtett minél nagyobb távolság mérésére. Sőt, a klasszikus egyéni atlétikai számoknak ez az alapgondolata: egy adott tárgyat, vagy magát az emberi testet kell eljuttatni a többi indulónál messzebbre, vagy gyorsabban. Esetleg mindkettő.

A magasugrók, távolugrók látványa teljesen természetes, de a gravitáció elleni harc nem merült ki ennyiben a modern olimpiák hőskorában.

Az elrugaszkodás művészetét több módon gyakorolhatták a sportolók, az egyik legfurább számban például dobbantó helyett egy egész lóval dobták meg a maximális súlypontemelkedést.

A 1900-as párizsi olimpián a rengeteg lovas szám között szerepelt távol és magasugrás is, előbbin a belga Constant van Langendonck és Extra Dry nevű lova nyert aranyat 6,1 métert repülve, utóbbin pedig döntetlen született.

A francia Dominique Gardere, és az olasz Gian Giorgio Trissino megosztott aranyat kapott, mindkettőjük lova tisztán átugrotta az 1.85 métert.

1900-1912 között a lovat nélkülöző, helyből magas és távolugrás is szerepelt a programban. Talán kevésbé látványos, mint a lendülettel, nekifutásból végzett gyakorlat, de szivacs nélkül azért van benne kihívás.

A számok rövid történetének Ray Ewry az abszolút bajnoka, az amerikai atléta 8 aranyérmet szerzett az olimpiai játékokon. Tette ezt valódi Forest Gumpként, ötéves korában megárvult, hét évesen gyermekbénulás miatt reménytelenül hosszú időre tolókocsiba kényszerült (eltérő források szerint körülbelül 15 évre).

Egy orvos tanácsait követve kitartóan végzett, speciális mozgásgyakorlatokkal évek alatt sikerült lábra állnia, és az ugrásra specializálódva halomra nyerni az olimpiai érmeket.

Kitartása, kikezdhetetlen elszántsága példaértékű, és nincs kétségünk afelől, hogy a magyar olimpiai csapat is hasonlóképp rugaszkodik neki a 2016-os nyári játékoknak. Akárcsak a bennünk élő szurkoló, aki ha kell képes helyből felugrani a fotelből, és rekord hangerőn üvöltve szurkolni hazánk legjobbjainak.