Biztos sokaknak feltűntek a narancssárga vészjelző oszlopok a belvárosban, ebből ugyanis 50 darabot helyeztek ki. Hiába kerestük a Fővárosi Önkormányzatot és a Budapest Közút Zrt.-t, hogy ezeknek mi értelme van, nem igazán tudták megindokolni. A város legfrekventáltabb helyszínein ugyanis elég nehéz feltételezni, hogy valaha van olyan pillanat, hogy ne lenne az utcán ember, aki a mobilján fel tudná hívni a rendőrséget, ha baj van.

A Világbank adatai szerint 2014-ben már 118 mobiltelefon jutott 100 magyarra. Ebben benne vannak a csecsemők és az idősek is, így nem túlzást az állítani, hogy minden második magyar felnőtt zsebében két telefon van, így tényleg érthetetlen, hogy ezeknek a fixen telepített segélykérőknek mi értelme van. Egy helyszín van, ahol hasznos lehet: a Margitsziget futókörénél, az este sötétben futóknak biztonságot adhat, hogy akkor is kérhetnek segítséget, ha nincs náluk telefon.

Igazán meggyőző magyarázatot nem kaptunk a fővárostól sem, hogy ez miért kellett. Kérdésünkre a városházán elmondták, hogy a narancssárga SOS vészjelző oszlopok telepítése a 2016-2017. évi közúti forgalomirányítási fejlesztési program részeként a Fővárosi Önkormányzat beruházásában valósult meg. Tájékoztatásuk szerint segélyhívó oszlopokat a Budapest Közút Zrt. telepítette, erről kötöttek is egy megállapodást. A Budapest Közút azonban passzolt, ők a BKK-hoz irányítottak minket.

Tőlük megtudtuk, hogy valóban ők kötöttek szerződést, még 2013-ban, Vitézy Dávid írta alá. 50 oszlopot telepítettek, de 83 telepítése még folyamatban van. Szerintük a fejlesztés célja az 112-es számhoz való hozzáférés biztosítása a közlekedők számára, függetlenül attól, hogy az illetőnek rendelkezésére áll-e mobiltelefon-szolgáltatás, ez ugyanis európai ITS (Intelligens Közlekedési Rendszerek) irányelv.

Erre szolgálnak az autópályákon és a városok jelentősebb csomópontjain a segélyhívó berendezések, de az autók navigációs rendszerébe épített segélyjelzők is. A világon számtalan helyen működnek ehhez hasonló rendszerek, például Rómában és New Yorkban. Azt már nem teszik hozzá, hogy ezek kiépítésébe is idén kezdtek-e,vagy még évtizedekkel ezelőtt, amikor nem voltak elterjedtek a mobilok. Ami az EU irányelvet illeti, ennyit találtam egyben, amire rá lehet húzni, hogy kapcsolódik ide:

"Külön intézkedések megtételére lehet szükség továbbá ahhoz, hogy a fogyatékkal élő felhasználók és a különleges szociális helyzetű felhasználók számára biztosított legyen a "112" segélyhívó szolgálathoz való hozzáférés."

Tehát van olyan ajánlás, hogy minél többen érhessék el ingyen a 112-es segélykérő számot, de ez nem előírás, és mivel pont egy EU-s rendelet tartalmazza, hogy minden telefonról ingyen elérhetőnek kell lennie a számnak, legyen az a világ bármely országából, nem látszik a probléma.

Szerintük az is előny, hogy a hogy a hívás közvetlenül, további késlekedés nélkül a BRFK-hoz fut be. Kérdés, hogyha mobilról tárcsázunk, akkor miért nem? Egyébként nem túl sokan használják az új oszlopokat, a BRFK tájékoztatása szerint 2015. november 19-e 0 óra és 2016. június 30-a 24 óra között a budapesti segélyhívó oszlopokról összesen 163 hívást fogadott a rendőrség. Ebből valós segélykérés 79 volt.Tehát havi 11 hívás jutott az 50 oszlopra. Másképp kifejezve: egy-egy oszlopra 4-5 havonta jut egy éles hívás.

A BKK szerint továbbá előnyös lehet a rendszer a turisták számára, akik nem feltétlenül rendelkeznek mobiltelefon-szolgáltatással, mondjuk a 112 minden költség nélkül hívható bármilyen számról. Mondjuk itt az említett irányelvre tudunk csak visszautalni, ez alapján minden szolgáltatónak kötelessége az ingyenes hívást lehetővé tennie, szóval itt nincs kinn segíteni. Jó hír viszont, hogy az 50 + 83 oszlop után nem költik felesleges dolgokra a pénzünket. Mert az sem elhanyagolható, hogy nem olcsó megoldást választottak.

Nem könnyű megtalálni, hogy ki is mennyiért telepíti az oszlopokat. Nem külön szerződést írtak ugyanis ki, hanem hozzácsapták a „Budapest jelzőlámpás közúti forgalomirányító berendezéseinek üzemeltetése és fejlesztése” közbeszerzéshez. Ha csak a szerződést nézzük, akkor itt se találjuk meg egyhamar A lényeg a melléklet utolsó oldalain van. Összegyűjtöttük a szkennelt mellékletből az árakat, és ezeket összeadva jött ki a darabonként 5,5 milliós ár.

A 133 oszlop telepítése 730 millióba kerül.

Ha ennyire aggódik a főváros, hogy nem lesz az embereknek mivel betelefonálni a rendőrségre, akkor azért lett volna hatékonyabb módszer is. A 29 napos készenléti idővel büszkélkedő, 10 ezer forintért elérhető Nokia 215-ös alig 10 ezer forint, ebből 74 ezer darab is kijönne a projekt árából! Ebből mind az öt ezer megállóhelyre, és kétezer körüli tömegközlekedési járműre jutna bőven, és még mindig annyi lenne, hogy nem tudunk vele mit kezdeni!

A 730 millió azért nagy összeg, mert ebből 8 darab príma csuklós buszt lehetne venni a krónikus pénzhiánnyal küzdő BKV-nak (emlékezetes, hogy a metrópótlásra nem volt pénz 150 darabot megvenni, lásd itt).

Az az érzésünk, hogy ez az egész fejlesztés a bürokrácia túlkomplikáltságának a terméke. Mert ma Budapesten a BKK, a Budapest Közút szinte semmit nem végezhet saját belátása szerint, először a fejlesztésekre megállapodást kell kötni a fővárosról, erről készül egy engedélyi okirat, ezt megszavazza a közgyűlés, ami alapján a cégek elkezdik a projekt előkészítését. Aztán kiírják a közbeszerzést, reális esetben módosítanak valami a projekten, ezt újra elfogadja a közgyűlés, és a kezdetek után egy, két, vagy nagyon sok év múlva elkészül valami, amiről már senki nem tudná megmondani, miért is vágtak bele.

Szerző: Bucsky Péter