8 évesen már bulizott, 15 évesen azt mondták rá, kiégett

Tejeskávé szívecskés rozettával; homokos délkelet-ázsiai tengerpart, napbarnította lábbal és Chang sörrel; Szabadság híd vízipipával, pokróccal, Irsai Olivérrel; natúr csirkemell, jégsalátával; biciklis pár önarcképe egy közúti domború tükörben.

Így, felhőtlenül, derűsen pörgetem az Instagramot, mikor váratlanul megakad az ujjam, hűvös, savanyú verejtékcsepp kezd lassan lecsorogni a nyakcsigolyámon.

Egy hosszában félbevágott vérző hüvelykujj; egy szőke lány az arcán nyálcsíkot húzó meztelencsigákkal; sáros hóban haldokló fehér ló lőtt sebekkel; fintorgó fogékszeres lány tyúkkal az ölében az anyósülésen.

A 19 éves Bianka oldala az Instagram legsötétebb bugyra

Egyáltalán nem kedves állatok, halott állatok, elhagyott templomok, temetők, fegyverek, nyílt sebek. Instaművészet a javából: néha olyan, mint egy nagyon átgondolt, elképesztően király és drága, pixelről pixelre gondosan megtervezett divatprojekt, ami erősen támaszkodik a 90-es évek rave- és technokultúrájára és az orosz-ukrán trashblogok groteszk világára. Plusz klasszikus horrorklisék, sok vérrel. Hol pedig olyan a hangulata, mint egy megrepedezett, kifakult műpéniszeket áruló szexshopnak a Nyugati aluljáróban. Betegesen nyomasztó, koszos, depresszív, lázálomszerű, magányos, büdös, émelyítő képek.

„Semmi különös. Az instragramom pont olyan, mint amikor más lefotózza a családi vacsorát. A képek a teljesen normális mindennapokról szólnak. Nekem ez tetszik”

Berényi Bianka augusztusban két napra hazaugrott egy puli kutyáért Olaszországból, ahol már két éve él egy tanyán. Ráírtunk, hogy fussunk össze, és meséljen magáról és a képeiről.

„Itthon az utcán úgy állítanak meg, hogy úristen, félek tőled. Csak mert például halott állatokat rakok ki az Instagramra, amik egyébként kurva szépek. De hát ott a farmon volt, hogy egy napot egy tehénfeldolgozóban töltöttem, persze, hogy rakok ki róla képet. Egyébként a fura képeket nem szeretik, csak ha az arcomat rakom ki. Csak a fejemet szeretik, leszarják, hogy mit csinálok.”

– De általában undok fejeket vágsz.

- Igen, csak úgy vagyok szép.

„Most egy iszonyat kicsi észak-olaszországi mezőgazdasági faluban lakunk a barátom családjával. Milánó és Velence között. Mindenhol csak kukorica van, meg csirkék, ennyi. Ilyenkor augusztusban annyit csinálunk, hogy fölkelünk, eszünk, beülünk a kocsiba és megyünk farmról farmra. Kecskéket, meg teheneket nézünk, macskákat fogdosunk. Megyünk a dzsippel össze-vissza romos templomokhoz, pizsamában mászkálunk öt napig. A városi élet egyáltalán nem hiányzik. Normális életet élek. Úgy érzem. És ez most már örökké így is lesz. Most már gyereket akarok. Simán.”

Utcagyerek a Rózsadombon

„Sosem voltam képes iskolába járni, már óvodába sem. Kín az egész. Tanárok is mindig azt mondták, hogy inkább ne jöjjek be, mert zavarom az órát, meg alszom.”

Bianka már az első két évben háromszor váltott középiskolát. Az utolsó két évben pedig már egyáltalán nem járt be, csak év végén, hogy letegye a vizsgáit. Idén érettségizett.

„Engem még a legliberálisabb, rózsadombi általános iskolából is ki akartak rúgni. Az osztályfőnököm hatodikban mondta, hogy rám küldi a gyámügyet, annyira para voltam. Anyukám sokat dolgozott külföldön, szóval egyedül jártam be a suliba, ami tök normális, csak nem a Rózsadombon. Beértem a suliba tíz körül, mondtam, hogy bocs, de senki nem ébresztett fel. De miért nem? Kérdezték. Azt válaszoltam, hogy »mert egyedül lakom«. Ebből hatalmas hiszti lett. Mindig behívták a szüleimet, de én sose szóltam nekik. Iskola után meg mászkáltam a környéken, csináltam a saját dolgaimat. Tesóm zenész, gitáros. Szóval én már 8 évesen a Rocktogonban buliztam, bátyám 7 évvel idősebb, mint én, így mindig idősebbek között voltam. Nekem már 15 évesen azt mondogatták itthon a bulikban, hogy miért vagyok itt, ki fogok égni, de én nem értem, hogy ez mit jelent.”

„A gyerekek anyukái is megmondták, hogy bocsi Bianka, nagyon aranyos vagy, de nem lehetsz a barátnője a Dalmának, mert….nem. Folyamatosan féltem, mert nem akartam problémát csinálni a szüleimnek. Nekünk ez az élet normális volt, de másoknak nem.”

„A nyarakat 13-16 éves koromig mindig New Yorkban töltöttem. Repülőre ültem, és elmentem. Szerencsére anyagilag támogattak a szüleim. De most, hogy nem megyek egyetemre, egy forintot sem fogok kapni. Egyébként év közben is sokat utaztam. Mindig volt valaki, aki éppen volt valahol, mondta, hogy menjek oda. Így voltam New Yorkban, de Londonban is sokat voltam.”

- Ott mit csináltál?

- Semmit sem csináltam. Utálom Angliát.

- Hogy kerültél Olaszországba?

- Volt egy márka, cipőmárka, amit a barátom csinált. Írtam neki Instagramon, hogy szeretnék vásárolni tőle egy cipőt. Mondta, hogy akkor idehozza Magyarországra. Idejött, összejöttünk.

"Van egy induló ruhamárkánk, a barátommal közösen, a Dark Dron. Most ezzel foglalkozom, és így sajnos nem maradhatunk már sokáig vidéken. Ebben a bizniszben minden a partikon és kapcsolatokon múlik. Akkor leszel benne egy magazinban, ha találkozol egy partin a magazin szerkesztőjével. Amikor elmegyünk egy fashion showra mondjuk Párizsba, és összeismerkedünk pár emberrel, rögtön születik pár cikk, de ha nem vagyunk ott, akkor nem halad a dolog. A csirkék nem fogják azt mondani, hogy dolgozzunk neki. Ki kell menni Amerikába, mert nincs más, csak így megy a dolog. Akik ebben a bizniszben dolgoznak, azok ott vannak az összes fashion weeken, az összes bulin. Pedig szívem szerint örökre ott maradnék a farmon. Egyébként egyetlen nagy bizniszt kéne csinálni. Én nem akarok híres lenni, nem akarok ismerni senkit, nem akarok partikra járni, csak kurva jól keresni."

- 2016 februárjában kiadtál egy albumot is. EU Cannibal művésznéven. Ez hogyan jött?

-Á az semmi, iPadan pötyögés a Garage Banden, meg ráéneklés és kész. Összeraktam egy csomó zenét, de végül csak nyolc számot raktunk ki. A legnépszerűbb szám, az Instagram, úgy készült, hogy buli után Lotfi Árzsáng (High Love) a lakótársam nyomott valami alapot, ráénekeltem, cut és egy szuszra kész. Nincs tervem vele. Többször hívtak bulikba, hogy zenéljek, de mindig nemet mondok, illetve egyszer egy márciusi fashion shownkon lement két számom, na ennyi.

- Mi volt hatással a zenédre, képekre, ruhákra?

- Rambo, Kobra filmek, Horror, Cannibal Corpse, kilencvenes évek, Insane Clown Posse és a rajongóik, a juggalók. Oroszország, Ukrajna. Moszkvában volt egy éve az első fashion shownk egy atombunkerben. Junkie, picit creepy gyerekeknek csináljuk a cuccokat, mi úgy hívjuk őket, hogy horny kids.

- Miért Instagramra pakolod a képeidet?

- A Tumblr túl bonyolult, Facebookom eddig nem is volt. Instagramon már ismerek egy csomó mindenkit, és engem is ismernek. De ez már kábé a harmadik instagramom. Korábban töröltem egy oldalt, amire normális képeket raktam föl, mint egy átlagos 13 éves. Akkor még deszkás voltam, meg longboardos, meg minden lófasz voltam. 13 évesen elmentem Portugáliába egy hónapra, akkor éppen a szörfbe voltam szerelmes. Aztán laktam Somló Palival, akkor jött a metálos korszakom, de ez folyamatosan változik. Már 13 évesen megkaptam, hogy nem vagyok trú, mert nem vagyok hű magamhoz. De én nem akarok ugyanolyan maradni soha. Nem azért vagyok ennyi ideig a Földön. Mindent kipróbálhatok, az összes szart, ami csak érdekel.

- Zárásnak lőjünk pár képet!

- Jó, a biztonsági emberekkel. Jól néz ki a mellényük.

Berényi Bianka a Központ előtt.