Augusztus 31-én lezárult az az átigazolási időszak, amitől hosszú idő után azt lehetett várni, hogy magyar játékosokat igazolnak majd komoly bajnokságban szereplő klubok. Aztán kiderült, hogy kevés, ha egy magyar játékos végre valódi futballistának érezheti magát az Európa-bajnokságon, olyan menedzserek is kellenének, akik el is tudják adni őket.
Valószínűleg az sem segített sokat, hogy a válogatottal ellentétben a magyar klubok hozták a megszokott formájukat, és villámgyorsan elbúcsúztak az európai kupaküzdelmektől.
A magyar válogatott 23-as Eb-keretéből egyetlen egy olyan játékos van, aki topbajnokságba került: Nagy Ádám.
A fiatal játékost számos klubbal hírbe hozták már az Eb előtt és utána is, végül a Bolognát választotta. Eddig bejött, az előző szezonban a Fradiban játszó Nagyot azonnal bevetette az edzője, bírja az olasz bajnokság tempóját.
A debreceni Korhut Mihály számára egyértelmű előrelépés, hogy az izraeli bajnok Hapoel Beer-Seva játékosa lett. Állítólag az ő átigazolási díja a második legnagyobb a klub történetében. Ne gondoljon senki őrületesen nagy összegre, 500 ezer euróról van szó. A Hapoel Beer-Seva csoportkörös az Európa-ligában, ettől az összes magyar klub nagyon messze van.
Bese Barnabás, az MTK 22 éves jobbhátvédje legalább nyugat felé távozott, de csak a francia másodosztályú Le Havre-be sikerült eladni.
Nagyjából ennyi, ami egyértelműen pozitív.
Itt kellene annak következnie, hogy a legnagyobb csalódást a csapatkapitány Dzsudzsák Balázsnak az Arab Emírségbe szerződése jelentette, de mivel nála a klubváltásoknál egyértelműen a pénz számít, végülis semmi meglepő nem történt.
Menedzsere, Vörösbaranyi József szerint Dzsudzsák „szeretett volna Európában játszani, Németország volt az első számú prioritás, dolgoztunk azon, hogy a Bundesligába menjen, de nem volt konkrét ajánlat, csak tapogatózás”. Dzsudzsákhoz szerződtetéséhez még az őt jól ismerő Dárdai Pál sem ragaszkodott a Herthánál. Vörösbaranyi azt mondta, hogy a kétévés arab szerződés után Dzsudzsáknak lesz még esélye Németországba szerződni. Nyilván, ha most nem sikerült.
Az arab foci foglya maradt Németh Krisztián is. Ő karrierje legjobb szezonja után szerződött az Egyesült Államokból Katarba az év elején. És ott is maradt, nem tudott visszatérni Európába.
Gulácsi Péter tett még nagy lépést a karrierjében, de úgy, hogy maradt a csapatánál. A Lipcse ugyanis feljutott a német elsőosztályba, és a Bundesligában is Gulácsi véd. Ő lehet Király utóda a válogatottnál. (Csapattársa Kalmár Zsolt, akit rendszeresen kölcsönad a Lipcse. Most maradt a keretben, de ő nem alapember a csapatban.)
A német elsőosztályú Hamburg viszont végleg lemondott Stieber Zoltánról, a szélső a német másodosztályú Kaiserslauternhez szerződött 2-300 ezer euróért.
Szalai Ádám visszatért a kölcsönből a Hoffenheimhez, nem adták el és nem is passzolták újra kölcsönbe, majd kiderül, mennyi játéklehetőséget kap.
Az Eb-n jól játszó Kleinheisler László valószínűleg több időt tölt majd a pályán a Bundesligában, mint az előző szezonban, de ehhez az kellett, hogy a Werder Bremen edzője ne számítson rá, és kölcsönadják a gyengébb Darmstadtnak.
Kádár Tamás volt a válogatott egyik legjobbja az Európa-bajnokságon. A lengyel Lech Poznan játékosa még az ezdések alól is felmentést kapott, hogy tárgyalhasson a kérőkkel. Állítólag nagyon közel volt a megegyezés az orosz Lokomotiv Moszkvával, de nem lett semmi a szerződéséből, ahogy nem ment Olaszországba sem (pedig állítólag érdeklődött a Fiorentina és a Bologna is), végül a francia Caen sem vette meg. Marad Lengyelországban.
Szintén maradt Lengyelországban Nikolics Nemanja, akit a magyar sportsajtó szerint a fél világ akart. Ő nem a válogatottban nyújtott teljesítményével adta volna el magát, Bernd Storck nem nagyon küldi pályára, de remek szezonja volt a Legiánál, bajnok, kupagyőztes és gólkirály lett. A mostani szezonban góljaival a Bajnokok Ligája csoportkörébe segített a csapatát. Végül maradt. Nála nyilván szempont a BL-szereplés, mégis az utolsó pillanatig tárgyaltak a klubváltásról, kipróbálta volna magát erősebb bajnokságban.
Guzmics Richárd sem lépett tovább Lengyelországból. Iránta állítólag Olaszországból volt érdeklődés, a Pescara azonban nem adott konkért ajánlatot. Így maradt a Wisla Krakkó.
Elhagyta viszont Lengyelországot Lovrencsics Gergő, igaz, talán már meg is bánta. A szélső engedett a Fradi csábításának, hazajött, de keserves tapasztalokat szerzett rögtön, amikor a Ferencvárost kiejtette az albán bajnokság másodikja. A rettenetesen csalódott Lovrencsics sérült.
A Fradiban maradt Dibusz Dénes (idén sokkal bizonytalanabb a kapuban, mint korábban), Böde Dániel, Gera Zoltán és Pintér Ádám. Utóbbi iránt állítólag volt érdeklődés a Bundesligából, de megsérült, ezért kútba esett a szerződés. Hogy ez mennyire volt konkért, nem tudni, a menedzsere (aki Dzsudzsák ügyeit is intézi), Vörösbaranyi József nyilatkozott erről, aki bárkit képes bárhova majdnem eladni.
Valószínűleg szintén az Európa-bajnokságon összeszedett bokasérülése miatt nem tudott, bár nagyon akart külföldre szerződni Fiola Attila. Németországból volt érdeklődés állítólag iránta, végül csak a Videotonba szerződött az utolsó pillanatban. Persze ez is szintlépés, hiszen a Felcsúttal tavaly kiesett az NBI-ből.
Fiola Lang Ádám csapattársa lesz. A védő szintén nagyon ment volna külföldre, aztán konkrét ajánlat híján maradt Székesfehérváron. Ott viszont legalább stabil kezdő lett, nem úgy, mint az előző szezonban. (A válogatottságtól az Eb után elbúcsúzó Juhász Roland 33 évesen már nem igazán akart váltani, maradt a Videotonban.)
Elek Ákos szintén kereste a külföldi lehetőséget, de nem jött össze semmilyen szerződés, maradt Diósgyőrben. Priskin Tamás továbbra is a pozsonyi Slovan játékosa.
Bernd Storck szövetségi kapitány is keserűen nyilatkozott a Nemzeti Sportnak:
„Csalódott vagyok, hogy így alakult. A válogatottban szóhoz jutó játékosok rászolgáltak az esélyre és a bizalomra. Érthetetlen, miért nem kapkodnak a selejtezőkön, valamint az Eb-n szerepet kapó játékosokért a külföldi klubok”.
Storck többször bírálta a magyar klubokban folyó munkát, a játékosok felkészítését és tett megjegyzéseket a magyar csapatok nemzetközi sikertelenségére, így nyilván örült volna, ha minél több játékosa komolyabb csapatokban és bajnokságokban edződik.
Dzsudzsák is beszélt a gyenge átigazolási szezonról, szintén a Nemzeti Sportnak:
„Az Európa-bajnokságon mást nem hallottunk, mint hogy ilyen jók a magyar játékosok, meg olyan jók, miután hazatértünk, jóformán minden rólunk szólt, nem csoda, hogy azt hittem, nem győzünk majd válogatni az ajánlatok között. Aztán semmi. Szinte senkit nem kerestek, szinte senkit”
Magyar játékos iránt még állítólag sem érdeklődtek Spanyolországból (az egyetlen magyar játékos, a Getafe kispadját koptató Megyeri Balázs a német másodosztályba szerződött, hogy újra védhessen), és csak állítólag vittek volna magyar focistát Angliába, miközben ott is egyre kevesebb a magyar játékos. Bogdán Ádám a Liverpoolból a másodosztályú Wiganhoz szerződött. Tőzsér Dániel viszont még a másodosztályból is eligazolt, és visszatért a Debrecenhez.
Egy olyan átigazolás van, ami elismerésre méltó. Sallai Rolandot a Puskás Akadémiáról szerződtette a Palermo. Sallai csereként már kétszer is pályára lépett, dicsérik a sajtóban. Futács Márkó kapott még egy nagy esélyt, hogy a törökországi zsákutca után a Hajduk Splitnél bizonyítson.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.