Orbán-közelben dézsmálják az EU-s startuppénzeket

Szűk körnek játszott ki EU-s forrásból származó hatalmas pénzeket egy miniszterelnöki kötődésű alapkezelő – derül ki a Forbes szeptemberi számában megjelenő cikkből. Az anyag a Morando Zrt. nevű alapkezelő tulajdonosait és befektetéseit járja körül.

A történetben olyan figurák és bizalmasaik tűnnek fel, mint Tombor András – Orbán Viktor korábbi tanácsadója és Habony Árpád hitelezője –, Heim Péter volt Századvég-vezető és Gansperger Gyula örökzöld fideszes háttérember.

A Morando Zrt.-t még a kormányváltás előtt, 2008 nyarán alapították, a Jeremie-pénzek szétosztására. A tulajdonosok eredetileg Heim Péter és egy Mészáros László nevű üzletember voltak, később Heimet Tombor András váltotta. Három magánbefektető (a századvéges Heim Péter, valamint két KÉSZ Holdingos, később Synergonos vezető, Gansperger Gyula és Jutasi Zoltán) egyenként 715 millió forinttal szállt be az alapba.

Tombor András Dubajban. Tombor egyébként Csányi Sándor érdekeltségeinél is feltűnt, ahogy mostanában a fővárosi közbeszerzéseknél is, továbbá ő vezeti a Tokaj Kereskedőházat, a Tokaj Borvidék Fejlesztési Tanácsnak pedig elnöke volt.

A pályázatot 2009-ben adták be az MV Zrt.-hez (ennek mai jogutódja az állami fejlesztési bank, az MFB), sikeresen: a Morando 4,4 milliárd forint szétosztható Jeremie-forrást kapott. 2010-től már helyezték is ki a pénzeket, a nagy részét 2012-2013-ban.

A Jeremie-programot az Európai Unió finanszírozza, az a célja, hogy törékeny, kezdeti szakaszban lévő innovatív cégeket támogassanak, és a végén munkahelyek jöjjenek létre.

Ebben az esetben ehelyett nagyrészt azt látni, hogy az alapkezelő tulajdonosaihoz kötődő cégeknél kötöttek ki és szívódtak fel a pénzek.

A magyar Jeremie-pályázatoknál a kritériumok közé tartozik, hogy vidéki székhelyű cégeknek kell adni a pénzt. Ezt úgy játszották ki a Morandonál, hogy ugyan létrehoztak vidéki székhelyű holdingcégeket – a cégnél ezeket SPV-knek, különleges célú eszközöknek nevezik –, amelyek aztán továbbpasszolták a pénzt a támogatandó cégekhez, amelyek lehettek az ország bármelyik pontján.

Ezeknél a vidéki vagyonkezelőknél mindig hasonló volt a forgatókönyv: a Morandohoz köthető emberek megalapították a céget, nem sokkal később beszállt a Morando, és több százmilliós tőkeemelés után 99,9 százalékos tulajdonos lett. A tőkeemelésből származó pénzt kihelyezték a végső cégekhez.

A támogatott cégek meglepő módon a Morando tulajdonsai és befektetői köreihez fűződnek, néha egészen nyilvánvaló, tulajdonosi szálakkal.

Példák:

Morando -> GTR Investments (Mátraballa), 420 millió forintos tőkebefektetés 2012-2013-ban -> Első Magyar Borkereskedő, ami Tombor András cégével, a Brandon Wines-szal kereskedik (Brandon Winesban egy aranyrészvényen keresztül tulajdonos a Meszes Major nevű céges, amiben egy aranyrészvényt szerzett a GTR). Az EMB tavaly mindössze 7 milliós forgalmat hozott össze, szóval a pénz nem nagyon hasznosult. Foglalkoztatottak száma: nulla.

Morando -> Aurum Horatii (Miskolc), 450 millió forintos tőkebefektetés 2012-ben és London Halifax 1886 (Miskolc), szintén 450 millió forintos tőkebefektetés 2012-ben -> az üres cégeket Grácsmann Tibor fiai alapították (Grácsmann egy bizalmasa Gansperger Gyulának) -> egy darabig ültek a pénzen tevékenység nélkül, aztán visszautalták az alapnak. Az EU tiltott forráskihelyezés miatt vizsgálódik.

De jutott 450 millió egy takarékon működő brikettgyártóval üzletelő cégnek (ennek is nulla foglalkoztatottja van), ami a Gödöllői Ipari Parkhoz, a Morando egyik alapítójához kötődik, továbbá több mint 2 milliárd forint mindenféle IT-befektetésekre, amelyek pedig a Synergonhoz kötődnek (a Synergonhoz került Gansperger Gyula és Jutasi Zoltán, a Morando alapbefektetői).

A Synergon-közelben eltűnő pénzek között egészen mulatságos esetről is ír a Forbes: az ITSSM nevű, munkavállaló nélküli cég akkorát innovált a szoftverfejlesztésben, hogy vettek egy szoftvert 420 millió forintért – a Morando éppen ennyivel szállt be az alapba. Magyarul az innovációra fordítandó pénzt egyszerűen elverték egyetlen szoftver beszerzésére – méghozzá úgy, hogy a beszerzés értéke őrült módon túlárazott.

Ment még 1,3 milliárd forint a nyíregyházai Netfone-cégcsoportba, itt főleg az az aggályos, hogy a megengedettnél több pénzt toltak egy tulajdonosi kör érdekeltségébe tartozó cégbe. A Netfone-cégek egy részénél nincs egyetlen alkalmazott sem, egy másik részük pedig bírósági végrehajtás alatt áll. A csoport egyik cégét egyébként pont abban a mátraballai házban jegyezték be, ahol a Tombor András cégeibe fektető GTR Investments "székháza" is van.

Ezen kívül beszálltak még néhány cégbe, így a Metapay nevű fesztiválkártyás vállalkozásba is. Ez volt az első nagyobb befektetésük, 2011-ben 200 millió forinttal szálltak be – azóta már ki is szálltak.

Hiába aggályos a Morando forráskihelyezése, az EU csak félszívvel vizsgálódik. „Az EU most induló vizsgálata szúrópróbaszerűen kiválasztott társaságokra korlátozódik. Komolyabb, helyszíni ellenőrzést az EU eddig évente ha öt esetben folytatott le, a most záródó hétéves ciklust lezáró vizsgálat sem tér ki arra, hogy rendszerszinten hogyan is működött a Jeremie-program. Márpedig erre szükség volna, ezt jól mutatja az a kétes befektetési gyakorlat, ami a Morandónál folyt” – összegez a Forbes. További részletek a havilap szeptemberi számában.