Szeptember 7-én 29000 km/h-ás sebességgel, nagyjából a meteorológiai műholdakkal egyvonalban suhant el egy nagyjából busznyi méretű, 8-16 méter átmérőjűre saccolt aszteroida. Csillagászati léptékben mérve egy hajszálnyira kerülte csak el a Földet, írja az 538. Persze negyvenezer kilométer csak csillagászati értelemben hajszálnyi. Nagyon nagy baj abból se lett volna, ha véletlenül eltalálta volna a bolygót:

minden valószínűség szerint valami lakatlan terület felett, már a légkörbe lépve darabokra szakadt volna,

hasonlóan ahhoz a legalább 3 méterrel szélesebb meteorhoz, ami 2013 februárjában Cseljabinszk felett 30 kilométerrel robbant fel a légkörben. Bár a lökéshullám betörte az ablakokat, ezer ember szenvedett kisebb-nagyobb sérüléseket, a hirtelen megnövekedő ultraibolya-sugárzástól pedig többen leégtek, nagyobb károk nem keletkeztek, és emberéletet se követelt a katasztrófa.

A Föld mellett most elsuhant, a csillagászat fantáziaszegény nomenklatúrájában 2016 RB1 névre keresztelt aszteroida nem is ezért érdekes, hanem mert

ezt két nappal az érkezése előtt észrevették,

ami, ha jobban belegondolnak - mondjuk abba, hogy 40000 kilométer, az RB1 átmérőjének 2,5-5 milliószorosa egy hajszálnak számít - nem kis teljesítmény. Márpedig az RB1-et is kiszúró Catalina Sky Survey igazgatója, Eric Christensen szerint az aszteroidafelmérők évente kb 1500, korábban ismeretlen aszteroidát fedeznek fel pár méteres apróságoktól fél kilométeres, globális pusztításra képesekig.

"Azt gondoljuk, hogy tudjuk, mennyi adott méretű objektum lehet odaát. De ezeknek a modelleknek alapulniuk kell valamin, tehát azoknak az objektumoknak a megfigyelésén alapulnak, amelyekről tudunk. De csak azokról az objektumokról tudunk, amiket képesek voltunk felfedezni" - avatta be az 538-at az aszteroidakutatás finomságaiba.

Magyarán az egészet Donald Rumsfeld méltán legendás szavaival lehetne összefoglalni: tudjuk, hogy mit tudunk, és részben tudjuk, hogy mit nem tudunk, de van olyan is, amiről nem tudjuk, hogy nem tudjuk. Ez némileg megnehezíti az olyan hangzatos célok elérését, amit az amerikai kormány tűzött ki, hogy 2020-ig fedezzük fel a legalább 150 méter átmérőjű, nagyjából futballstadionnyi méretű aszteroidák 90 százalékát. Ez már csak azért sem egyszerű, mert a mostani megfigyelések alapján 125 ezerre teszik az ilyenek számát, és ezeknek is csak a 20-25 százaléka ismert, miközben évente csak ötszáz ilyet fedeznek fel. Viszont minden újabb felfedezés növeli a lehetséges aszteroidák összességének a számát.

Minden bizonytalanság ellenére az aszteroidavadászok nem aggódják túl a dolgot. "Nem aggódom amiatt, hogy az emberiséget aszteroida pusztítaná el még a mi életünkben. Ez statisztikailag elég valószínűtlen. Emiatt csak a megfelelő mértékben érdemes aggódnunk, és szerintem most épp eleget teszünk az ügyben" - mondta Christensen, ami elég szokatlan álláspont egy olyan terület képviselőjétől, aminek a fő koordináló szervezete, a NASA folyamatosan többletforrásokért könyörög a politika által kitűzött valószerűtlen célok eléréséhez. (Via 538)