Murat Orhon utat mutat mindazoknak, akik szerint a villanyautózás örök úri huncutság marad, és sosem lesz olcsó sorozatgyártású elektromos típus.

Sorozatgyártású talán nem is, de a sufnimérnökök küldetése megoldani az ilyen helyzeteket, és megmutatni, hogy a kompromisszumkész bátrak fillérekből kiszabadulhatnak az olajlobbi szorításából.

Murat egy közülük.

Megvette a legolcsóbb autót, amit a környéken talált, és az 1990-es Fiat 126 Bis-ből kibelezett mindent ami a belső égésre emlékeztet.

A váltót megtartotta, hozzácsapott egy villanymotort, jó pár akkumulátort, kiiktatott rengeteg buktatót, legyártott pár egyedi alkatrészt, saját műszerfalat, és már kész is volt az e-bisz, amivel immár több mint 2500 kilométert tett meg probléma nélkül.

Az aakumulátorok töltése 6,5-7 órát vesz igénybe, a hatótáv 70-80 kilométer, de ehhez mindössze 2,5 dollárnyi energiát vesz fel a török elektromos hálózatból.

Sőt, Murat kísérletezett mindenféle megoldással, a tetőre napelemeket telepített, a 15 kilogrammos rendszer felhőtlen, napfényes időben hosszú órák alatt termelt 5-7 kilométerre elég energiát.

Ez az igazi, fogni a régit, a kukába valót, és kegyetlen mennyiségű melót beleölve létrehozni egy fenntartható, használható alternatívát. Mert ez a villanypolák nem holmi hóbortos álmodozás, használhatatlan örökmozgó, ezzel akár melóba is lehet járni.

Füstmentesen, fillérekből.

Aki elmerülne a projektben, az Murat Facebook oldalán megteheti, rengeteg kép rögzíti az építés folyamatát, igaz a szöveg török, de kibogozható a lényeg.