Magyarország egyik legnagyobb, ugyanakkor legkevésbé ismert - és mindenképp a legpiszkosabb ruházatú - kisebbsége a horgászoké. Durván 300 ezer embernek van engedélye, ezért PR-okokból úgy szokták számolni, hogy az érintettek száma, bármit is jelentsen ez, legakább milliós nagyságrendű. Hiába nagy a közösség, nem sok felmérés készült eddig arról, hogy milyenek valójában azok a magyarok, akik nem félnek kézbefogni egy légylárvát.

Most azonban egészen nagyléptékű kutatást csinált a Horgász-zóna nevű horgászbolt, amennyiben 1659 választ gyűjtött be három nap alatt egy Facebookra kitett online kérdőívére. Vagyis ez nem is igazi tudományos kutatás, nem is reprezentatív, maximum a netező pecásokról - azon belül is a fiatalabb, 45 év alattiakról - árul el valamit, de a válaszok nagy száma miatt mégis érdekes.

A legkevésbé meglepő annak a megerősítése volt, hogy a horgászat Magyarországon majdnem annyira férfisport, mint a péniszpiercingelés. A válaszadók 97 százaléka volt férfi. Én ezt a jelenséget sohasem értettem, hiszen a modernkori horgászat fizikailag sokkal kevésbé megterhelő, mint a SUP-jógázás mondjuk, és nincs benne semmi markánsan maszkulin, de tanúsíthatom, hogy bár 9 éves korom óta amikor csak tudok, horgászom, még sohasem láttam magyar nőt egyedül, úgy értem kandúr nélkül pecázni. Csak nőket, pasi nélkül együtt is talán háromszor-négy-ötször a több, mint 30 év alatt, minden esetben csapatban horgászó cigányasszonyokat.

De kivel szórakoznak ezek a nyálkakedvelő férfiak? A felmérésből az derül ki, hogy inkább csinálják társaságban, mint egyedül, de a remeteségnek is komoly tábora van azért, hiszen a válaszadók 46 százaléka ikszelte be, hogy egyedül is el szokott járni. Majdnem a háromnegyedük haverokkal is szokta csinálni, és persze létezik az a markáns kisebbség is, aki titokzatos okból a szegény nőjét is elkényszeríti jászkeszegezni. Nőfronton érdekesség, hogy míg a barátnőjét a válaszolók 24,4 százaléka szokta magával vinni, a feleségét már csak 13,3 százalék. Az is lehet persze, hogy a pecások között különösen nagy az esküvő nélkül együttélők aránya.

Akinek van partnere, azoknak a 70 százaléka mondta, hogy az többé-kevésbé támogatja a hobbijában.

Az online felmérés szerintem annál a kérdésnél torzíthat a legjobban egy tényleg reprezentatív kutatáshoz képet, ami az évente pecázással töltött napok számát firtatja, mert valószínűnek tűnik, hogy aki online is aktív horgászfronton, az az átlagosnál általában is aktívabb horgász. A válaszadók évi átlaga mindenesetre 52 alkalom, vagyis pont heti egy horgásznap.

Mivel a kérdéseket horgászboltosok tették fel, az is érdekelte őket, hogy az alanyok mennyit költenek. Egynapos peca esetén fogyóeszközre - csalik, horgok, ólmok és más, nem hardverjellegű apróságok - átlagosan 4400 forintot pecázásonként, amit az átlagos 52 alkalommal felszorozva 228 ezer 800 forint. A felmérés készítői megjegyezték, hogy engedélyre és utazás durván ennyi mehet el az aprócikket mellé, vagyis a válaszolóik évi szűk félmilliót költhetnek évente folyó kiadásokra.

Nagybevásárlást, vagyis bot-, orsó-, ládabeszerzést átlagosan évi háromszor tartanak a válaszadók, ilyenkor alkalmanként átlag 30 ezer forint körül költve, vagyis a drága cuccokra évente feleannyi sem megy el, mint kis biszbaszokra. Az online pecások nagyjából 400 ezer forintra becsülték a meglévő horgászfelszerelésük értékét, a valós országos átlagérték ennél szerintem jóval kevesebb lehet.

De miért járunk egyáltalán horgászni? A válaszadók meglepően nagy része, 30,6 százaléka jelölte meg első számú oknak azt, hogy egyedül akar lenni, távol mindentől és mindenkitől. 65 százalék azért bevallotta, hogy a legfontosabb, de legalábbis egyik legerősebb szempont az, hogy fogjon halat. Ez az oka annak, hogy ha lemész a vízpartra, annyi csúnyán káromkodó alakkal találkozol, pedig papírforma szerint éppen ki kellene simulniuk.

A kérdőíven még több més kérdés is szerepelt, az egészet, ha érdekel, itt tudod elolvasni.