Kevés filmsorozat fogta meg annyira egész generációk fantáziáját, mint a Star Trek. A pont ötven évvel ezelőtt indult kultikus sci-fi sorozat tudomány és technológia iránt érdeklődő fiatalok tömegei számára vált fontos referenciává és talán az egyik legjobb példa arra, hogy a művészet miképp inspirálhatja a tudományra. A filmben szereplő warp-drive, a(z először csak pénzügyi megfontolásokból bekerülő) teleport, az ételreplikátor, vagy a tökéletes virtuális realitást biztosító Holodeck mind-mind olyan készülékek, amelyekhez ma is mérjük a különböző fejlődő technológiáinkat.

A filmben felvonultatott kütyük közül talán a leginspiratívabbnak az ún. tricorder bizonyult. Ezzel a kézben tartható készülékkel a szereplők egy normálisabb laboratórium munkájával analóg módon a fontosabb "életjeleket" tudták érzékelni és feldolgozni pillanatok alatt. Kis mérete és hordozhatósága miatt a tricorder később etalonná vált, és rengeteg ember fantáziáját mozgatta meg, hogy miképp is lehetne a laboratóriumi eszközöket hasonlóan miniatürizálni, a korábban eszköz-, idő- és munkaigényes teszteket felgyorsítani és a lehető legkisebb helyre beszuszakolni. Nem kell nagyon megerőltetnünk a fantáziánkat, hogy az egyre terjedő fitnesz-kütyükben primitív tricordereket lássunk, de számos komolyabb diagnosztikai eszköz is tricorderi babérokra tör (és ma már van pendrive nagyságú szekvenátor is).

Ebbe a gondolatvilágba illeszkedett bele egy ígéretes amerikai startup, a Theranos által kínált új technológia, amellyel a marketinges anyagok szerint a korábban több kémcsőnyi vért igénylő véranalízis iparágát forradalmasították volna. Az ígéret szerint a modern design szerint készült, Edison névre keresztelt kompakt készülék alkalmazásával "pár csepp", ujjbegyből is levehető vérből teljes vérképet lehetett volna vizsgálni, illetve számos patogént ki lehetett volna mutatni.

A fénykorában kilencmilliárd dollárra értékelt Theranos történetének felívelő része szinte kísértetiesen emlékeztett olyan egykori garázs-startupból világóriássá váló cégek történetére, mint az Apple vagy a Microsoft. Egy egyetemről kiugrott vizionárius zseni szinte a semmiből létrehozott egy olyan vállalatot, amely a maga innovatív megoldásaival egy idő után teljesen felforgatja a status quot és domináns szereplővé válik a saját területén. Ráadásul ez esetben az ötletgazda alapító egy fiatal nő volt, így minden adott volt az amerikai álom beteljesedéséhez.

Vagy legalább is ezt az érzetet igyekeztek sokan kelteni, mert ahogy egyre többet tudunk meg arról, hogy a Theranos miként vált a semmiből egy milliárdokat érő céggé, egyre nagyobb kérdőjelek merülnek fel ezzel a történettel kapcsolatban.

A tizenkilenc évesen a Stanfordi Egyetemet otthagyó Elizabeth Holmes egy megkapó sztori köré építette a Theranos mitológiáját: ő maga gyerekkorában rettentően utálta a vérvételt és már akkor eldöntötte, hogy ezt az egészet majd megváltoztatja, majd első éves egyetemista korában támadt egy egészen zseniális ötlete pont ebben a témában. Kétségtelen, hogy a Steve Jobsra rajongással tekintő (és öltözködési, étkezési, valamint cégvezetési szokásaiban is őt utánzó) hölgy hihetetlenül jól tudta a sztorit eladni és sikeresen csavarta el a befektetők fejét. Nem kellett sok, hogy a meghatározó amerikai üzleti lapok, a Forbes, a Fortune, az Inc. egymásra licitáló cikkekben számoljanak be Holmesról és vállalatáról, és még a patinás New Yorker is olvadozó profilcikket készített róla.

Szinte mindenki biztosra vette, hogy a Theranos által fejlesztett Edison-vérteszt óriási siker lesz. A cég fejlesztéseiről csak jókat lehetett olvasni, kockázatitőke-befektetőknek szinte kockázat nélküli befektetésnek tűnt a dolog. Dollárszázmilliók ömlöttek a cégbe, a Forbes pedig kilencmilliárd dollárra becsülte a vállalat értékét (a többségi részvénycsomagot birtokló Holmes vagyonát pedig négy és fél milliárd dollárra).

De hogy is tűnt volna valami kockázatosnak, ha a cég vezetésében olyan nevek tűntek fel, mint Henry Kissinger és George Shultz, ex-külügyminiszterek, William Perry volt védelmi miniszter, illetve Sam Nunn és Bill Frist volt szenátorok? Ez a névsor aztán mindenütt utat nyitott a Theranosnak: Arizona Wallgreens gyógyszertáraiban negyven "wellness centert" nyitottak, a helyi törvényhozás beleegyezésével, hiszen - gondolhatták az arizonai republikánusok - miért adták volna az amerikai politikai sztárjai olyasvalamihez a nevüket, ami nem biztos siker? Holmes ügyesen szövögette egyre terjedelmesebb kapcsolati hálóját és hamarosan már az amerikai hadsereg is az ő technológiájukat tesztelte egy pilot program keretében Afganisztánban.

A gond, mint ma a Wall Street Journal és a Vanity Fair tényfeltáró cikkei után már jobban látjuk, csak az, hogy a kizárólag pozitív hírek nem a fejlesztések sikerének voltak köszönhetőek, hanem sokkal inkább annak, hogy a Theranos ügyvédei kímélet nélkül, ha kell, fenyegetve, ha kell, félelmet keltve hallgattatták el azokat, akik kritizálták volna a céget.

A cég valódi tevékenységét, kísérleteinek, fejlesztéseinek tényleges eredményeit jótékony homály fedte, a komolyabb kérdéseket rendre "üzleti titokra" való hivatkozással ütötték el. Az sem segített a tisztánlátásban, hogy a válallat egyes részlegei teljesen izoláltan működtek egymástól, a mérnököknek, fejlesztőknek tilos volt egymással beszélni, így hogy pontosan mi is folyik a Theranosban, Holmes-on kívül max. 1-2 bizalmasa tudhatta. És nem mellesleg a Theranos tökélyre fejlesztette a megtévesztésen alapuló marketinget is. Az Edison nevű tesztkészüléküket sose hagyta jóvá az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerbiztonsági hivatal, az FDA, de mivel a Theranos nem forgalmazta ezt a készüléket, erre az engedélyre nem is volt szüksége: kellően homályos fogalmazásokkal azt az érzetet keltették emberek többségében, hogy a Theranos által végzett vértesztek ezen a gépen történtek.

Magát a Theranos által kínált vértesztelő szolgáltatást egyébként az FDA jóváhagyta, hiszen a cég átment az FDA tesztjén, ahol "bemérik" az egyes szolgáltatókat, próbatesztekkel ellenőrzik, megfelelő adatokat mérnek-e a laborjaikban. Amint azonban mostanra kiszivárogtatott levelek bizonyítják, a Theranos nem saját gépeit használta a bemérés során, hanem más gyártók kereskedelemben is kapható gépeit. Ez ugyan nem tilos, de jelen esetben erős a gyanú, hogy azért volt, mert maguk is tudták, hogy az Edison mérései többnyire megbízhatatlanok (egyetlenegy esetben, egy bakteriális fertőzés kimutatásakor bizonyított eddig nyilvánosan a Theranos technológiája).

Időről időre a Theranos szolgáltatását használó orvosok is belefutottak fura eredményekbe, amelyeket később más szolgáltatók egyáltalán nem tudtak megismételni. Nagyon valószínűnek tűnik, hogy ezek a kilógó mérések az Edisonon készülhettek, amelyenek fejlesztése folyamatban volt.

Szakemberek szerint nincs is ebben semmi meglepő, az Edison technológiája nem is működhetett: ilyen kis térfogatoknál már számottevőek az esetleges stochasztikus különbségek a vérben, nem is szólva az ujjbegy megszúrása során a mintába kerülő sejttörmelékről, ami ilyen kis mennyiségnél szintén hatással lehet a koncentrációkra. Ez nem azt jelenti, hogy Holmes nem hitt volna a dologban és ne próbált volna meg mindent, hogy működésre bírja. Számos jel mutat arra, hogy bár már volt tanárai is szkeptikusak voltak ötlete működőképességével kapcsolatban, Holmes maga pillanatig sem kételkedett, hogy a dolog működni fog. Ezért is bízhatta meg Ian Gibbonst, a diagnosztikai tesztek fejlesztésében közel három évtizedes tapasztalattal rendelkező brit kutatót, hogy fejlessze megbízhatóra a Theranos technológiáját.

Hogy Gibbons pontosan miért is vállalta el a hálátlan feladatot, nem tudjuk, de csodák nincsenek, így minden próbálkozása és törekvése ellenére az Edison mérései egyszerűen pontatlanok maradtak. A stressz, a kirúgástól való félelem (illetve egy váratlanul fellépő rákdiagnózis) végül öngyilkosságba hajszolták a kutatót. A Theranos stratégiájára jellemző módon Gibbons felesége férje halálának másnapján nem részvétüzenetet kapott a vállalattól, amelyért a férje olyan sokat küzdött, hanem egy felszólítást, hogy haladéktalanul szolgáltasson vissza minden vállalati anyagot. Illetve később, amikor Gibbons özvegye interjúkat kezdett adni, a Theranos ügyvédei szinte azonnal perrel kezdték el fenyegetni.

Holmes és a Theranos veszte végül pont az lett, hogy (általában "üzleti titokra" hivatkozva") szinte sosem mondtak semmi kézzelfoghatót a Theranos által fejlesztett technológiáról. A már emlegetett New Yorker cikkben Holmes annyira bénán fogalmazta meg a technológia működését, hogy azzal felkeltette a Wall Street Journal újságírójának, John Carreyrounak a figyelmét. Az újság egészség és tudomány rovatát vezető Carreyrou hamar rájött, hogy a Theranos elég sok mindent titkol, ráadásul Holmesék azt a hibát is elkövették, hogy amint rájöttek, hogy valaki nyomoz utánuk, a jól bevált "ügyvédet küldünk a nyakára" technikát akarták alkalmazni. Csakhogy a kétszeres Pulitzer-díjas Carreyrou esetében ez a próbálkozás látványosan visszaütött: az újságíró nem hogy leállt volna, hanem ekkor lett igazán biztos abban, hogy itt egy nagy sztori bújik meg a látszólag idilli felszín alatt. A WSJ végül tavaly októberben publikálta az első cikket a Theranos körüli kérdőjelekről, amit rengeteg további is követett.

Ekkorra azonban már valószínűleg az FDA is nyomozni kezdett. Pár hónappal Carreyrou cikkének megjelenése előtt az FDA és a laboratóriumokat tesztelő Centers for Medicare and Medicaid Services (CMS) ellenőrei a Theranos több telephelyén kezdtek el vizsgálódni. A botrány egyre nőtt és ugyan Holmes hosszú ideig igyekezett interjúkkal és más PR-fogásokkal az egyre csak csöpögő negatív híreket ellensúlyozni, valódi eredmények hiányában ez a próbálkozás kudarcra volt ítélve.

Mostanra az FDA megtiltotta a Theranosnak, hogy az Edisont használja a vértesztekben, a CMS eltiltotta Holmest két évre a laborvezetéstől, az arizonai Wallgreens bezárta a "wellness-centereket", és a Forbes is meggondolta magát: június elején bejelentették, hogy a korábbi 4.5 milliárd dollár helyett Holmes értéke pontosan nulla.

Most, hogy már evidens az uralkodói meztelenség, persze felmerül, hogy miképp lehetett ezt ennyi ideig titkolni. Hogyhogy nem írta meg korábban senki, hogy a hype egy teljesen bizonyítatlan és valószínűleg működésképtelen technológiára épül? A Theranos agresszív ügyvédei csak egy részét adják meg a válasznak. A hiányzó részt pedig a Vanity Fair cikke foglalja legjobban össze:

"Valahogy így működik a dolog: a kockázatitőke-befektetők (akik főleg fehér férfiak) nem nagyon tudják, hogy mit is csinálnak - végső soron lehetetlen biztosra megjósolni a következő nagy dobást - így szinte minden vállalatba befektetnek, amibe csak tudnak, abban a reményben, hogy az egyiknek csak összejön. A vállalkozók (szintén főleg fehér férfiak) gyakran értelmetlen fejlesztéseken dolgoznak, pl. hogyan szállítsunk fagyasztott joghurtot gyorsabban a megrendelőhöz, vagy olyan appokon, amelyek lehetővé teszik, hogy barátainknak küldjünk egy "Yo!"-t (de csakis "Yo!"-t). A vállalkozók általában persze szuperlatívuszokban beszélnek a munkájukról, azt ecsetelve, hogy az ő innovatív megoldásuk miképp változtatja majd meg a világot. Ez nagyon is fontos a kockázatitőke-befektetőknek, mert végső soron úgy tehetnek, mintha nem csak a pénz érdekelné őket az egészben. Végül mindez segít elcsavarni a (szintén főleg fehér férfiakból álló) tech újságírók fejét, akik egyébként is készek beszállni a játékba, ha cserébe néhány extra oldallátogatást kap a sztorijuk a cégről, aki a gyorsabb joghurtszállítással fogja megmenteni a világot. A pénzügyi jutalom pedig magáért beszél. A mindössze 50 négyzetmérföldet elfoglaló Silicon Valley nagyobb vagyont termelt, mint bármely más hely a világban a történelem folyamán. Végső soron senkinek nem érdeke, hogy lerántsa a leplet, mekkora baromság is ez a rendszer."

A regulációért felelős állami szervek, illetve egy kitartó újságíró nélkül jó eséllyel ma is tartana még a dolog, ami -- tekintve, hogy akár emberéletek is veszélybe kerülhettek volna -- eléggé ijesztő. Hiszen más, ha egy tulajdonképpen veszélytelen (és igazi értéket nem képviselő), "Yo!" appot gyártó céget emel fel, majd hajít le a hype-hullámvasút, és megint más, ha háziorvosok százai bízzák betegeik tesztjeit (így áttételesen egészségüket is) egy működésképtelen technológiára.

Holmes ugyan egyelőre elképesztően jól kezeli a bukását (továbbra is gyakran látják celebrity ismerősei társaságában), de valószínűleg még nem vagyunk a történet végén. Mostanra az FBI is vizsgálja, hogy Holmes pontosan hogyan vezethette meg a befektetőket ilyen mértékben, és hogy mi se felejtsük el egyhamar, mi történt, a 2008-as pénzügyi válság történetét feldolgozó, tavaly Oscar díjra jelölt "A nagy dobás" rendezője, Adam McKay már elkezdte a Theranosról szóló film előkészítését. Ha hinni lehet a hollywoodi pletykáknak, a "Bad Blood" című produkcióban Jennifer Lawrence fogja Holmest alakítani.

(via Vanity Fair, Wall Street Journal, Scientific American. Az AFP-től származó fedőképen Holmes (balra) és a Glamour főszerkesztője beszélgetnek a "Nők a Technológiában és a Politikában" vacsorán, augusztusban.)