Ahogy arra számítani lehetett, Orbán Viktor felszántja a jobboldali médiát a népszavazás előtti utolsó napokban, és a hajrából az Origo, a Katolikus Rádió és az M1 után nem maradhatott ki a TV2 Tények műsora sem. Ez maradt a végére, és talán ez is lett a legerősebb mind közül.

Az egyébként előre rögzített adást a politikai műfajban kevésbé edzett Gönczi Gábor készítette, de ez inkább előnyére vált az interjúnak, ami így egy gyermekien kiváncsi állampolgár és a megfontolt államférfi közti kötetlen beszélgetéssé szelídült.

Az alkalom kicsit emlékeztetett azokra a beszélgetésekre, amiket Lakat T. Károly folytatott a néhai Napkelte stúdiójában hazatérő olimpikonokkal arról, hogy anyuka milyen levessel várta őket otthon a nehéz verseny után.

Az interjú rögtön kamukérdéssel kezdődött: a láthatóan izgatott Gönczi Jean-Claude Juncker minapi interjúját idézi. (A magyar sajtó kormánybarát fele megírta, hogy a bizottsági elnök szerint a magyaroknak és kelet-európaiaknak ideje megszeretniük a kvótát, és a bevándorlókat, miközben ilyesmi egyáltalán nem hangzott el.)

Orbán elegánsan félreteszi a felvetést: szerinte nekünk magyaroknak "van, akit szeressünk", és minden hasonló kérdésre majd a népszavazás után lesz érdemes visszatérni. A Tények riportere zavarba is jön a kurta választól, de aztán hamar ráérez: talán jobb ha engedi, hogy a miniszterelnök úr vezesse a beszélgetést, ő pedig komolynak ható bólogatással veszi ki részét a produkcióból.

Miután a kezdeti bukdácsolás után végre nyeregben érzi magát, Gönczi nagy igyekezetében kicsit túl is tolja a biciklit, és azt vizionálja, hogy Brüsszel minden egyes magyar településre küld majd migránsokat. Ezen a ponton már Orbánnak kell visszahoznia a földre a beszélgetést, mert ilyen azért nem hangzott el, de a helyzet így is súlyos.

A válaszok közül említésre talán csak az érdemes, hogy a miniszterelnök már elengedni látszik az érvényes népszavazást, és hangsúlyosan arról beszél: ha a nemek többségben lesznek, az neki már elegendő felhatalmazás ahhoz, hogy Brüsszelben folytassa a küzdelmet Magyarország megvédéséért. A kérdések viszont égetőbbek a Katolikus Rádió kereszttüzénél is.

• Miért gondolja, hogy a brüsszeli bevándorláspolitika téves úton jár?
• Milyen terheket ró ránk ez az út?
• Salah Abdeslamról már tudjuk, hogy háromszor járt Magyarországon. Amikor kockázatokról beszélünk, erre kell gondolnunk vagy erre is kell gondolnunk?
• Az ellenzék szerint nincs vészhelyzet. Érvénytelen, igen szavazásra és távolmaradásra buzdítanak. Mi a véleménye erről?
  
• Három nappal vagyunk a referendum előtt. Sokan talán még most is úgy vannak vele, vasárnap szép idő lesz, otthon maradunk, á úgyse számít a véleményünk. Mit üzen nekik?
• Korábban arról beszélt, hogy amennyiben érvényes lesz a népszavazás, az kellő erőt jelenthet Brüsszelben. Mit jelent a kellő erő Brüsszelben?
• Több interjújában is úgy fogalmazott, hogy ez történelmi jelentőségű népszavazás. Van nekünk négy évente egy történelmi népszavazásunk. Más lesz ez? Miért lesz más?
  

A legszebb adok-kapok az egész beszélgetésben, amikor Gönczi már inkább csak elkezd egy mondatot, amit aztán Orbán fejez be:

- És ezzel a népszavazási eredménnyel...?
- ...a hátam mögött mehetek tárgyalni Brüsszelbe...

A végére pedig az immáron kötelezőnek mondható unokázás egy újabb, bővített verzióját hagyja a riporter:

- Végül egy személyes kérdés, elnök úr, nemrégiben született meg az unokája, Ön szerint milyen lesz az az Európai Unió, amiben ő iskolába, egyetemre fog járni, elkezd majd dolgozni?"  
- Azt nem tudhatjuk, hogy lesz-e még Európai Unió, azt tudjuk, hogy Magyarország lesz (...) és Európa is biztos lesz...

Orbán utolsó monológjában bízik a jó eredményben, és hogy sikerül megvédeni hazánkat és kontinensünket. Gönczi is bízik benne, és köszöni az interjút.