2011 és 2015 között az egyik legizgalmasabb állam által kikövezett üzlet volt az a gázkereskedelmi kavarás, aminek végső nyertese a MET nevű, svájci központú ,de magyar érdekeltségű cég lett. Az üzletről a részletesen itt írtunk.

A MET vezetését bántotta, hogy politikusok és újságok is foglalkoztak a sajátos, és végül az Európai Bizottság által leállított üzlettel, úgyhogy beperelték a témát feszegető Szél Bernadettet (LMP), Tóth Bertalant (MSZP), az Indexet és a 444-et is. (Eddig csak az Index pere fejeződött be, azt a MET elvesztette.) Szerdán a pécsi bíróságon a Tóth Bertalan elleni per folytatódott, a védelem által beidéztetett tanúk meghallgatásával.

Tóth és ügyvédje felvonultatták az összes olyan embert, akik részt vehettek az üzlet létrejöttében: az állam oldaláról eljött Fellegi Tamás és Németh Lászlóné egykori fejlesztési miniszterek, az állami MVM akkori és jelenlegi főnökei, és olyan menedzserek, akik a MET-nél és az MVM-nél is megfordultak.

Logikus lenne azt gondolni, hogy ezek az emberek nagyon jól értenek az energiakereskedelemhez, hiszen milliárdos tételekről döntenek. Ehhez képest a bíróság előtt büntetőjogi felelősség tudatában állították, hogy fogalmuk sincs olyan alapvető dolgokról sem, mint hogy például a 2010-es évek első felében az orosz vagy a nyugat-európai földgáz volt-e az olcsóbb Magyarországon.

Akkoriban teljesen egyértelműen a nyugati gáz volt az olcsóbb, a két volt miniszter gondolkodás nélkül rá is vágta a bíró kérdésére a helyes választ, ám az MVM és a MET menedzserei határozottan állították, erről nekik fogalmuk sincs. Ez olyan, mintha egy olajkereskedő nem tudná, hogy mennyi nagyságrendileg a Brent hordónkénti ára.

A miniszterek viszont arra nem emlékeztek, hogy miért írták alá az üzletet lehetővé tevő rendeleteket.

Jöttek egymás utáni tanúk, és a nap végére az lett az érzésem, hogy a MET-et helyzetbe hozó rendeletek és MVM-es üzleti döntések csak úgy maguktól lettek, valahogy kialakultak, és senkinek semmi köze nem volt hozzájuk soha.

Mi volt ez?

Nagyon röviden összefoglalva: Fellegi Tamás hozott egy rendeletet, hogy a stratégiai gázkészletből vegyen földgázt az állami MVM egyik leánya, a korábban csak árammal foglalkozó MVMP, és ezt a piaci árnál olcsóbb gázt adja tovább a távhőcégeknek (csökkenjen a rezsi). Csakhogy az MVMP a gázt nem távhősöknek adta el, hanem gázkereskedő cégeknek. Ezt eljátszották a következő évben is, csak akkor már Németh Lászlóné volt a miniszter.

A miniszterek a 2011-12-es gázévtől a 2014-15-ös gázévig minden évben kiadtak egy rendeletet, ami alapján az MVMP férhetett csak hozzá az Ausztriából Magyarországra tartó gázvezeték egy jelentős részéhez. Elvben azért, hogy a stratégiai készletből kivett gázt pótolni lehessen. Több év alatt kivettek 585 millió köbmétert a stratégiai tárolóból, de a pótlására évente 2,9 milliárd köbméter behozására elegendő kapacitást kapott az MVMP. Ezt a kapacitást normális esetben árverésen kellett volna kiosztani a kereskedők között.

Az MVMP leginkább a következőt csinálta a kapacitással: a határ osztrák oldalán gázt vett a MET csoport egyik cégétől, majd a határ túloldalán ugyanezt a mennyiséget eladta a MET csoport egy másik cégének.

Vagyis a miniszteri rendelet nyomán a MET tudott gázt hozni az országba Nyugat felől, ahol azokban az években olcsóbb volt a földgáz piaci ára, mint amennyiért az oroszok hozták a földgázt Magyarországra. Az Európai Bizottság a határkapacitás piactorzító foglalása miatt eljárást indított a kormánnyal szemben, ezután többet nem hosszabbították meg az üzlethez szükséges miniszteri rendeleteket. Igaz, 2015-re a magyar kormány megalkudott az oroszokkal egy új gázárról, és minden jel szerint most a keletről jövő gáz az olcsóbb. A MET is nyitott egy irodát Moszkvában.

Piaci szereplők és ellenzéki politikusok meggyőződése, hogy az egész rendszer arra volt jó, hogy a kormány és az állami MVM helyzetbe hozza a MET-et, ami a Mol leányvállalataként indult, aztán ismeretlen orosz befektetők is beszálltak, most pedig így néz ki a tulajdonosi struktúrája.

Miért mindig akkor kellett?

A szerdai tárgyaláson Tóthék egyik visszatérő kérdése volt, hogy miért mindig nyár elején kötelezték az MVMP-t, hogy a stratégiai készletből vegyen gázt és adja a távhősöknek. Ugyanis – ahogy az egyik MVM-es tanú ezt el is mondta – a távhősök mindig tavasz elején szerződtek le a következő gázévre (akkoriban július 1-jén kezdődött a gázév Magyarországon) gázra, így az MVMP soha nem talált vevőt rá. Ezért kényszerült arra a társaság, hogy kereskedőknek adja tovább az akkoriban a piaci árnál 10-15%-kal olcsóbb gázt. Senki sem szólt, hogy a rendelet eredeti szándéka szerint ilyen határidőkkel végrehajthatatlan? Miért csinálták így többször is? Nem beszéltek egymással?

Fellegi Tamás és Németh Lászlóné, akik ezeket a rendeleteket aláírták, azt mondták, hogy ők személyesen nem egyeztettek ilyenekről, csak aláírták a rendeleteket, amiket a beosztottjaik előkészítettek. De bizonyosan állították, hogy kellett lennie egyeztetésnek, mert az mindig minden rendelet előtt volt. Fellegi szerint ez Bencsik János államtitkárhoz, vagy az ő egyik helyetteséhez tartozott. Bencsik viszont nem jelent meg idézése ellenére sem a tárgyaláson. Némethné azt mondta, hogy készültek tanulmányok a rendelet indoklására, ezek tartalmáról ilyen párbeszéd zajlott a bíró és közte:

- Mi alapján írta alá a rendeletet?

- Előkészítő anyagok alapján.

- Mi volt ezekben?

- Az aktuális helyzetnek megfelelő indokrendszer.

Az MVM-es stáb sem volt jobban képben. Mert ugyan mindkét miniszter úgy vélte, valamilyen egyeztetésnek kellett lennie a rendelet előtt, az MVMP-nél dolgozók mind azt mondták, hogy velük előzetesen nem egyeztettek, ők csak megkapták a kötelező feladatot a gáz megvásárlásáról és eladásáról. A kormányzati kapcsolattartás nem az ő szintjük volt, azt az anyacég, a nagy MVM intézte. Az ottani vezetők viszont nem emlékeztek ilyen egyeztetésekre, hiszen a rendelet csak a leánycégre, az MVMP-re vonatkozott, ezért ez nem az ő szintjük volt. Kizárt, hogy a miniszterek, az MVMP-sek és az MVM-esek is igazat mondajanak, de nem derült ki szerdán, hogy ki hazudott a bíróság előtt.

Miért kellett ennyi kapacitást lefoglalni a nyugati csővezetéken?

Szintén nem sikerült megfejteni, hogy miért volt szükség mindenképpen arra, hogy az MVMP árverés nélkül hozzáférjen évente 2900 millió köbméter gáz behozatalára elegendő kapacitáshoz a HAG vezetéken, amikor összesen csak 585 millió köbmétert kellett pótolnia, és ha már ennyi gázt be tudott hozni, akkor azt miért nem adta el itthon a rezsicsökkentést segítő, nyomott áron, és miért elégedett meg azzal, hogy a MET gázát fuvarozza.

A tanúk azt mondták, azért kellett ezt a sok kapacitást lefoglalni, hogy ha hirtelen ellátási zavar lépett volna fel, akkor vissza lehessen pótolni a stratégiai tárolóba a készleteket. Szerencsére ilyen zavar nem volt, de ha lett volna, akkor minél több a szabad kapacitás, annál hamarabb lehet pótolni.

Az MVM-esek azzal érveltek, hogy az állami cégnek fizetnie kellett a kapacitásért a vezeték tulajdonosának (ez a Mol egyik leányvállalata), úgyhogy logikusnak tűnt fuvarozni a gázt másnak, ne legyen veszteség a folyamatos készenléten. Hogy ez a fura konstrukció miért így lett, az nem derült ki. Erre még Králik Gábor, az egykoron a MET svájci anyacégénél, később az MVM-nél dolgozó menedzser se tudott választ adni. Ugyan volt olyan szerződés, amit a MET oldaláról ő írt alá, de emlékeztette a bíróságot, hogy ő csak aláírt. A részleteket csak a döntést előkészítő beosztottjai ismerték, neki nem volt feladata, hogy azzal foglalkozzon, hogy mit írt alá. Utólag pedig már az MVM-nél sem foglalkozott ilyenekkel, hiszen nem volt dolga, hogy a korábbi szerződések értelmét vizsgálja.

Jól lehetett ezzel keresni?

A MET a perekben többek között azt az állítást kifogásolja, hogy ezzel a modellel egyáltalán nem lehetett biztosan és sokat keresni. Ezzel kapcsolatban fontos kérdés, hogy a HAG-on Nyugat felől behozott gáz olcsóbb volt-e, mint a magyarországi piaci árat elsősorban meghatározó Kelet felől jövő orosz gáz.

Sajnos a korszak legfontosabb energiakereskedelmi menedzserei nem tudták megmondani, hogy a 2010-es évek első felében melyik gáz volt az olcsóbb. Azt állították, hogy ezt csak a szakértők tudhatják. Ők pedig ezek szerint nem azok, csak a főnökök ebben az üzletben.

Ezzel bohózatba fulladt a tárgyalás.