Szőcs Géza, Orbán Viktor kulturális tanácsadója és korábbi kultúráért felelős államtitkár a hét elején a HírTV-nak adott nyilatkozatában kiállt a Népszabadság mellett, és arról beszélt, hogy a lap megszüntetése komoly csapás a magyar sajtószabadságra nézve. Kiemelte, hogy különösen fenyegető jelenség, hogy a Népszabadság internetes oldalát, a nol.hu-t is lelőtték, nem elérhető a lap archívuma sem.

Szőcs állásfoglalásán többen is kiakadtak a Fideszben és a párt holdudvarában, még maga Orbán Viktor is reagált titkárán, Havasi Bertalanon keresztül. A miniszterelnök lényegében baloldali elhajlással vádolta meg a saját kulturális tanácsadóját.

Október 19-én Szőcs egy nyílt levélben reagált ezekre a kritikákra. Ezt írta:

„... azt a sajtószabadságot, amelyet éppen a Népszabadság létezése is fémjelzett, sérülés fenyegeti a lap megszűnésével. A sajtószabadság sérülésével pedig sérül a nemzet joga a pluralizmushoz, a sokszínűséghez, a nézetek és vélemények gazdagságához.

A Népszabadság egy világnézeti és politikai alternatívát jelentett, és nem volna helyes alternatívák nélkül gondolkodnunk.

A sajtószabadság egy rendszer. Ha kiesik egy eleme, működésében zavar keletkezhet.

Lehet, hogy legjobban egy bizonyos színt szeretek. De nem szeretnék egy olyan világot, amely kizárólag ilyen színű. Már a kontraszt kedvéért sem: hiszen a világon minden: valamihez képest valamilyen.

A Népszabadságban számos olyan dolgot írtak le, amelyek számomra elfogadhatatlanok. Személyemmel kapcsolatban is jelentek meg benne észbontó valótlanságok, súlyos csúsztatások és ferdítések. De persze itt nem az én személyem az érdekes.

Fenyegetőnek látom az archívum eltüntetésének kockázatát is. Az az archívum közös múltunk része, lenyomata.

Ezt eltüntetni olyan, mint beletörölni a nemzet kollektív memóriájába. Ha csak a fotókat nézem - az is sok százezer felvétel.

Amikor elfogadom a parlamentarizmus eszméjét, ez nem azt jelenti, mintha mindennel egyetértenék, ami a parlamentben elhangzik.

Azzal értek egyet, hogy mindazt ki lehessen mondani, amit ott fontosnak tartanak elmondani a képviselők.

Így van ez a sajtószabadsággal is.

Nem valamely párt és nem valamely újság nézeteivel rokonszenvezünk, amikor a vélemény és szólás szabadsága mellett teszünk hitet.

Nem azzal értünk egyet, amit mondanak - hanem azzal, hogy nézeteiket elmondhassák és megírhassák.

És, mint tudjuk, minden igazi demokratától elvárható, hogy akár életét is adja azért, hogy mindenki szabadon elmondhassa a véleményét.

E meggyőződés talán naiv, talán anakronisztikus, talán romantikus. Afféle költőknek való levetett holmi.

A tordai országgyűlések sorozata négy és fél évszázaddal ezelőtt törvénybe iktatta a vallásszabadságot, a világon először.

Vajon mit szólnának a felmenőim, ha azt mondanám nekik, hogy örülök a Népszabadság megszűnésének?”