Jött a villamos a sétálóutcán, szép óvatosan bekanyarodott a gyönyörű régi házak, kandeláberek között a végállomásra, megállt - és kitolta az áramszedőjét. Akkor vettem észre, hogy egészen addig felsővezeték nélküli pályán közlekedett. Hát hogyan van ez?

Úgy van, hogy a sevillai városvezetés a 700 ezres andalúz nagyváros turisztikailag legfontosabb szívébe nem akarta úgy beeengedni az új villamost, hogy a kényelmesebb, gyorsabb tömegközlekedés a gyönyörű városkép elcseszésével járjon. Ezért eleve úgy rendelték a villamosokat a CAF-tól, hogy azok képesek legyenek akkumulátoros meghajtással közlekedni két megálló között. És 2011-től a város legszebb részén tényleg megvalósult a felsővezeték nélküli villamos, négy szerelvény szaladgál egész nap fel-alá, hol kinyújtva, hol behúzva áramszedőjét.

A CAF-nál ACR-nek (Acumulador de Carga Rapida) nevezik ezt a rendszert, ami ugyanolyan extraként rendelhető a villamosokhoz, mint a kocsikhoz mondjuk az elektromos ülésmozgatás. Neve ellenére nem akkumulátorban, hanem gyorsan feltölthető kondenzátorban tárolódik az elektromos energia, a 32 méteres, 279 személyes villamos 1000-1200 métert tud önállóan megtenni mindössze húsz másodperc töltés után. A gyors töltés mellett a kondenzátor előnye a relatíve kis tömeg és költség. A sevillai CAF-ok energiatárolói két tonnát nyomnak. Ha ebben a méretben megfizethető akkut keresnénk, a NiMH (nikkel-metálhidrid) akku jöhetne szóba, de ebből négy tonnás kellene (egy spanyol szakdoga szerint, amit a neten találtam), márpedig a nagyobb tömeg még nagyobb kapacitást követelne és persze a villanyszámlán is meglátszana a dupla súly.

A felsővezetékes tápláláshoz képest egyébként így is 10-15%-os többletköltséget jelent az üzemeltetésben a kondenzátor, és a villamos fenntartása is drágáb, Sevilla klímája mellett 7-8 év lehet az energiatároló egységek élettartama. Viszont a vezetékmentes villamos menő és szép; amit veszít a város a fenntartáson, behozhatja a turizmuson.