Van, akinek az apokalipszis, van, akinek egy új hajnal jutott eszébe Donald Trump elnökké választásáról. Nekem a nagyanyám, aki 1998-ban nem értette, hogy nyerhet a Fidesz, amikor ő nem ismer senkit, aki Orbán Viktorra szavazna. Én pedig azt nem értettem, hogy lehet valaki ennyire őszintén naiv, hogy élhet ennyire elszakadva a mindannyiunkat körülvevő valóságtól.

2016 novemberéig úgy tűnt, az amerikai politikai-kulturális-gazdasági-tudományos elitnek kollektíve azért több esze van, többet tud hazája választóiról, mint az utolsó éveit leszámítva egész életét különböző sötét diktatúrákban leélő nagyanyám. Most már nem tűnik úgy.

Donald Trump győzelmének okait, a vártnál is jobb szereplését a nem nagyvárosokban élő fehérek között sokáig fogják elemezni, és biztosan nagyon érdekes magyarázatok születnek majd. Ennél már csak az lesz érdekesebb, amit Trump elnök nagyszájú kampánya után tenni fog. Valóban nekiáll fenekestül felforgatni hazáját és ezzel együtt a világot is, vagy rájön, hogy elég nagy már Amerika, felesleges megpróbálni még nagyobbá tenni? Néhány hónapon belül kiderül. Az viszont már most látszik, hogy az országban, ahol világ legokosabb embereinek jelentős hányada él, éppen a magukat legokosabbnak tartók csináltak magukból teljesen hülyét.

Ennek az amerikai politikai-kulturális-gazdasági-tudományos elitnek szent joga teli szájjal kiröhögni és lenézni a bohóc Trumpot és rajongóit. A 2016-os kampányban nem is nagyon tettek mást, Hillary Clintontól Stephen Colbertig. A taktika nem jött be, de hát ilyen a demokrácia, valakinek veszíteni is kell.

Ami viszont egészen kétségbeejtő, hogy ezeknek az embereknek mintha fogalma nem lett volna arról, hogy valójában milyen országban élnek, kik a honfitársaik, akikkel együtt kell eldönteniük, ki legyen a közös elnökük. A magyar elit nem olyan sikeres, mint az amerikai, de tagjai, politikai véleményüktől függetlenül, csak nem gondolják azt, hogy Magyarországon mindenki egy követ fúj velük..

Gyakori vád a magyar médiával, a magyar médiában rendszeresen szereplő beszélő fejekkel szemben, hogy „nem járnak a Körúton kívül”, fogalmuk sincs, mit gondolnak, miben hisznek, mitől félnek azok a magyar emberek, akik nem tartoznak a Budapest belvárosában élő néhány százezer ember közé. Mindig is túlzó vádnak tűnt ez, ez után az amerikai választás után pedig egyenesen nevetséges.

Az amerikai elit most teljesen őszintén megdöbbenve figyeli, valójában mit gondolnak honfitársaik Wisconsinban és Michiganben, hogy csak a két legmeglepőbb eredményt összehozó államot említsük. Elképzelhetetlen, hogy ha kedden Magyarországon választottak volna, bármilyen budapesti újságírót vagy szociológust különösebben megleptek volna a zalai vagy csongrádi eredmények.

Az egyik magyarázat erre, hogy Magyarországon már annyi minden történt, annyira pesszimisták és részben cinikusak is vagyunk, hogy semmin nem lepődünk meg. A másik viszont az, hogy a világ élcsapatának tartott amerikai p-k-g-t elit most olyan buta és naiv, ráadásul pedig olyan önelégült volt, hogy arra nem vették a fáradságot, hogy rendesen megnézzék, ne adj’ isten komolyan tanulmányozzák, mi folyik hazájuknak azon a részén, ahol nem közvetlen ismerőseik élnek.

Lustaságból vagy butaságból teljesen elhitették magukkal. hogy ha vannak is olyan honfitársaik, akik eléggé elkeseredettek, a végén majd meghajolnak az elit esze és véleménye előtt, és az ő jelöltjükre szavaznak. Talán ez Trump megválasztásának legnagyobb tanulsága, hogy gondolkodó ember ilyet soha többé nem feltételez. Se Amerikában, se máshol.