Ha valaki meg akarja érteni, hol tart most a dopping a világ sportjában, nehezen találhatna jobb példát/áldozati bárányt, mint a spanyol súlyemelőnőt, Lidia Valentínt.

Az 1985-ös születésú Valentin a 2008-as olimpián az ötödik, a 2012-esen a negyedik, a 2016-oson pedig a harmadik helyen végzett a 75 kilósok súlycsoportjában. Ez így összesen egyetlen bronzéremnek tűnik, de aki kicsit is ismeri a súlyemelés, pláne a női súlyemelés helyzetét, nyilván nem leopődik meg azon, ami azóta történt.

Amióta a Nemzetközi Olimpiai Bizottság úgy döntött, hogy a doppingvizsgálatokon leadott doppingmintákat évekig meg kell őrizni, hogy a pandúrok utolérhessék a rablókat, még évekkel később is gazdát cserélnek az érmek.

Az már néhány hónapja kiderült, hogy Valentín 2008-ban valójában ezüstérmes lett, miután az előtte végzők közül csak egy versenyző mintájában nem találtak azóta tiltott szert.

A héten pedig nyilvánosságra kerültek a 2012-es olimpiáról újravizsgált minták eredeményei is, és mivel a Valentínnél többet emelők közül mindről kiderült, hogy doppingolt, a spanyolnak Londonból lesz egy aranyérme. A kazah Podobedova, az orosz Zsabolotnaja és a belarusz Kulesa (aki egyébként négy évvel korábbi mintájával is lebukott), mind tiltott teljesítményfokozót használtak.

2016-ban Rióban egy belarusz és egy észak-koreai súlyemelőnő végzett a spanyol előtt, így egyáltalán nem lenne meglepő, ha Valentín az idei bronzát is egyszer aranyra válthatná.

A most lebuktatott 75 versenyző közül 40-en is érmet nyertek, és legtöbbjük a volt Szovjetunióból és Kelet-Európából származik. A mintáik többségéből primitív, még a kelet-németek körében népszerű anabolikus szteroidokat mutattak ki. Valószínűleg arról van szó, hogy míg néhány éve aki néhány héttel a mintaadás előtt abbahagyta a doppingolást, azt nem lehetett lebuktatni, a mai vizsgálatok jóval régebbi maradványokat is ki tudnak mutatni.