Büntetőfeljelentést tesz az MNB Tarsoly Csabával szemben, akinek a Magyar Narancsnak adott interjúja tegnap jelent meg. A jegybank szerint az intézményt és vezető tisztségviselőit rágalmazza, sérti becsületüket a 150 milliárdos kötvénycsalással vádolt Tarsoly.

Az MNB a következőket kifogásolja az interjúban:

• hogy Tarsoly szerint ő maga, és nem Windisch ragaszkodott Tarsoly vallomásának jegyzőkönyvezéséhez 2015. március 9-én (ez az MNB szerint fordítva történt),
  
• hogy Windisch határozatlan lett volna a tavaly március 9.-i találkozón, amikor Tarsolyék bejelentették, hogy a Hrurira Kft. öncsődöt kér (az MNB szerint tisztázó kérdéseket tett fel),
  
• hogy a QÉP-nál meglett volna a teljes ügyfélvagyon (Tarsoly itt az egyéb ügyfél-értékpapírokra és pénzvagyonra gondolt [ezek akkora már tényleg megvoltak], és nem a fiktív kötvényekre; az MNB arra hívja fel a figyelmet, hogy a 150 milliárdos fiktív kötvényállomány valójában értékpapírhiány volt),
  
• hogy a Quaestornak engedélye lett volna 440 milliárd forintnyi értékpapír kibocsátására (ez az MNB szerint több dolog miatt sem igaz: ők csak a kötvényprogramok kibocsátási tájékoztatóit, a prospektust engedélyezik formailag, egyébként pedig az éves kötvényprogram-keretek nem adódnak össze).
  

Ezeknél az állításoknál sejthető volt, hogy az MNB kifogásolni fogja őket, hiszen ellentmondanak annak, amit az MNB eddig elmondott az ügyről.

Annál érdekesebb, hogy mit nem tagad az MNB.

Tarsoly például azt állítja az interjúban, hogy volt egy találkozója a felügyelet embereivel március 5-én, amikor egyebek mellett arról is beszélt, hogy felvásárolná a Hungária Értékpapírt. Ezt nem tagadja az MNB, tehát akár feltételezhetjük is, hogy igaz.

Erről a személyes találkozóról a felügyelet emberei nem tettek említést a rendőrségnek adott tanúvallomásaikban, bár utólag érthető, hogy Windisch maga utalt rá. Tanúvallomásában azt mondja, hogy "a Hungária Értékpapír Zrt. botrány kirobbanásakor megegyeztünk abban, hogy Tarsoly úr naponta e-mailben Végh úrnak megküldi, hogy milyen pénzkiáramlás volumene és hogyan alakul". Arról nem tett említést, hogy ez egy személyes találkozó volt, ahol Tarsoly más dolgokat is elmondott cégéről, annak állapotáról.

Azt is állítja Tarsoly az interjúban, a csőd előtti hétvégén kapott „egy ígéretet a megfelelő helyről: amennyiben hétfőn bemegyek Windisch alelnök úrhoz és elmondok neki őszintén mindent, valamint bizonyos dolgoknak eleget teszünk, akkor az ügyfelek érdekében segíteni fognak és a Quaestor-csoport megmarad.” Az MNB ezt sem tagadja, bár lehet, hogy azért, mert nem érezték elég konkrét vádnak.

Van egy pont, ahol az MNB mostani közleménye ellentmondásba került Windisch tanúvallomásával.

Az MNB most azt állítja, hogy Tarsoly „március 9-én délután az első meghallgatás során még mindig – hamis csődhelyzetre hivatkozva – megpróbálta félrevezetni a felügyeleti munkatársakat, továbbra is leplezni próbálván a vádirat szerinti bűncselekmények elkövetését. A Hrurira jegybank által ismert adatai azonban ezeket az állításokat nem támasztották alá, ezért indokolt volt – és semmiképpen sem „határozatlanság” – az állításuk alátámasztására szolgáló adatok, információk, analitikák bekérése. Emiatt került sor néhány órán belül a Quaestor-vezetők második meghallgatására, amely végén a vádlott vallomását jegyzőkönyvezték.”

Azaz: az első meghallgatáson Windisch feltett tisztázó kérdéseket, adatokat kért be, és közvetlenül ez volt az oka annak, hogy Tarsolyék visszajöttek, és lett egy második meghallgatás, ahol aztán minden kiborult.

Abból viszont, ahogy Windisch maga elmondta a rendőrnyomozónak a történetet 2015. december 16.-án, kicsit más megvilágításba kerül az eseménysor.

Az itt elmondottakból inkább az rajzolódik ki, hogy Tarsoly maga bepróbálkozott egy hazugsággal a felügyeletnél, majd meggondolta magát, visszament szinte rögtön, és kitálalt az MNB alelnökének, elmondott neki mindent. Fontos tehát, hogy ez a saját döntése volt, nem feltétlenül a felügyeleti hatóságot képviselő Windisch kemény keresztkérdései miatt tört meg. Persze ez sem kizárt, hiszen Tarsoly akkor már tudta, hogy az MNB-sek lemásolták az adatbázisokat.

De ha belegondolunk, hogy a Quaestor akkor már húsz éve vezette a pénzügyi felügyeletet az orránál fogva, és korábban soha nem okozott gondot nekik bármilyen anomáliát kimagyarázni, akkor rögtön valószínűtlenné válik ez a vonal. Tényleg bevallotta volna Tarsoly az eddigi legnagyobb magyar pénzügyi bűncselekményt, és meg se próbálta volna kimagyarázni-elkenni az ügyet, ha nem bízik benne, hogy van mögötte annyi támogatás föntről, hogy valahogy mégis meg tudja úszni a dolgot?

A Quaestor és a pénzügyi felügyelet viszonyáról épp nemrég jelent meg egy részletesebb cikk a 444-en, itt. (MNB)