Van rá némi esély, hogy még nem hallott az Elterelés Művészete (Art of Misdirection, AOM) nevű weboldalról. Hiába gépelné be a Google-be, legfeljebb csak pár cikket talál róla, magát a szájtot nem listázza a keresőmotor. Arra sincs sok esély, hogy ismerjen bárkit, aki tagja az oldal szűk, néhány száz fős közösségének. Az AOM a világ talán legexkluzívabb magántrackerre, vagyis olyan zárt közössége, ahonnan le lehet torrentezni ezt-azt. Az ez-az ebben az esetben bűvésztrükköket jelent.

Rob Price, a Business Insider újságírója megpróbált beépülni az oldalra. Ez végül nem sikerült neki, de ezért ne hibáztassák. Az oldalra csak a legmagasabban rangsorolt tagok, az úgynevezett ikonok hívhatnak meg bárkit, akinek aztán még trükkökkel is bizonyítania kell rátermettségét. De még a kudarc ellenére is sikerült kapcsolatba lépnie több jelenlegi és volt AOM-taggal, így rádöbbenhetett, micsoda öldöklő harc zajlik a színfalak mögött a bűvészek zárt világában.

Ez érthető is. A bűvészek legféltettebb szellemitulajdona egy-egy trükk, amin olykor évekig dolgoznak. Nekik valóban konkrét anyagi kárt okoz, ha valaki „ellopja” pláne letölthetővé teszi a trükkök leírását. Még ha adott esetben egy AOM-hoz hasonlóan szűk közösségben is, mert ennek a közösségnek rivális bűvészek a tagjai.

Csoda-e, hogy pár felháborodott bűvész az AOM elleni háborújába még az FBI-t is bevonta? Az ausztrál bűvész, Tim Ellis kollégájával, James Clarkkal évek óta vadászik az oldalakra, ahonnan bűvésztrükköket lehet letölteni. „Jamesszel együtt sikerült meggyőznünk az egyik ilyen oldal üzemeltetőjét, hogy a DVD-k illegális megosztása nem a legmegfelelőbb módszer a bűvészet fejlesztésére. Ebben segített, hogy az FBI is felkereste az otthonában, pláne, hogy egyetemistaként még a szüleivel lakott. Ezután törölte is az oldalról a megosztó rovatot, azóta csak közösségi fórumként működik” – büszkélkedett.

Mások más irányból támadják az AOM-ot. Egy „cheeky” nevű egykori AOM-tagot inkább a szájt exkluzivitása zavarta, szerinte sokkal szélesebb körben kellett volna megosztani a tartalmat. Ezért létre is hozta saját trackerét, az Art of Misdirection Killert, ahova szabadan regisztrálhattak, többnyire olyanok, akiket az AOM nem vett fel tagjai közé. Cheeky személyes frusztrációját tükrözi, hogy gyakorlatilag egy az egyben lemásolta az AOM dizájnját.

Egy másik elégedetlen tag pedig pár éve nyilvánosságra hozta az AOM felhasználóinak listáját - Price ezt használva tudott többekkel is beszélni.

De vannak védői is az oldalnak. Edmund, a félprofi bűvész és egykori AOM-tag szerint „most, hogy már van pénzem, könnyű azt mondanom, hogy az AOM rossz, és nem szabad ezt csinálni. De soha nem futhattam volna be nélküle” – írta.

Szerinte azonban nem csak feltörekvő félprofik vagy lelkes amatőrök használják az AOM-et, hanem igazi profi bűvészek is: „Egyszer valaki csinált egy kamu weboldalt csak azért, hogy nyilvánosságra hozza a regisztrálók emailcímét. A listán egész sok profi is volt, akik persze azt állították, hogy csak azért regisztráltak, hogy kiderítsék, nincs-e fent tőlük is valamilyen trükk. Persze én nem hittem nekik” – mondta. (Címlapkép: Chris Tomneer / Flickr)