Január 17-én kellene megválasztani az Európai Parlament új elnökét, és jó nagy őrület van most, pedig a legtöbb esetben jóelőre lezsírozott alku határozza meg ezt a választást.

Most úgy volt, hogy minden simán megy. Manfred Weber, a néppárt vezetője ugyanis nyilvánosságra hozott két szerződést, amelyeket a másik két mérsékelt frakcióval kötöttek.

Az elsőt Martin Schulz szocialista vezetővel ő maga kötötte, és arról szól, hogy a 2014 - 2019-es ciklus első két és fél évében szocialista, a második két és fél évében néppárti elnöke lesz az EP-nek:

A második szerződésben a liberálisok vezetője, Guy Verhofstadt csatlakozott hozzájuk, hogy az ALDE frakciója is támogatja az alkut, (és cserébe eggyel több alelnöki helyet kapnak, mint amennyi létszámukból adódna, ez a szövegből nem látszik):

Csakhogy a közelgő EP-választásra jelölte magát Verhofstadt is, és a szocialisták vezetését azóta átvevő Gianni Pittella is jelölt lett, így két komoly kihívója is van a néppárti Antonio Tajaninak.

A liberálisok és a szocialisták azt mondják, hogy a 2014-es megállapodás már érvényét vesztette, mert megkötésekor úgy volt, hogy az Európai Tanács elnöke egy dán szociáldemokrata lesz, és nem pedig egy lengyel néppárti. Csakhogy ez a kitétel nem szerepel a most kiszivárogtatott megállapodásokban. Ugyanakkor az is igaz, hogy ha a néppárti jelölt kapná az EP-t is, akkor mindhárom intézmény (bizottság, tanács és parlament) élén a néppárt embere lenne, ami túlzásnak tűnik. (politico)