Az újszülöttek agya meglepően hasonlóan jár a felnőttekéhez

"Néha az az érzésem, hogy a babák itt szunyókálnak a legbékésebben" - mondja Heather Kosakowski. Nem mintha általában véve ez probléma lenne, de Kowasowski az MIT Agy- és Kognitív Tudományi Tanszékének laborvezetőjeként éppen azon dolgozna, hogy valahogy fMRI-felvételeket tudjanak készíteni a babák agyáról.

A funkcionális MRI csodálatos szerkezet, működés közben tudja megmutatni az agyat. Láttatja, hogy bizonyos ingerekre mely agyterületek válaszolnak. A képalkotáshoz két dolog szükséges. Hogy a megfigyelt egyszerre legyen éber és tökéletesen mozdulatlan. Ez esetben az alanyok párhónapos csecsemők. Vagy éberek, vagy mozdulatlanok. A kettő együtt elég ritkán jön össze. Így az agytevékenységük tanulmányozásához szükséges tíz percnyi felvétel általában hetek alatt jön össze.

Courtney Humphreys, a Quanta riporterének látogatásakor például az öthónapos Riley LeBlanc, a soros alany éppen kiköpi a cumiját és üvölteni kezd. Anyja, Lori Fauci gyakorlott mozdulattal újabb cumit húz elő a farzsebéből, majd oldalazva bekúszik a gépbe a babája mellé, hogy a feje megnyugtató közelségbe kerüljön. Kosakowski a másik szobából figyel, közben asszisztense, Lyneé Herrera kézjelekkel jelzi neki azokat a ritka pillanatokat, amikor Riley egyszerre éber és mozdulatlan. Ilyenkor Kowasowski gyorsan elindítja a videólejátszót. Riley figyelmét arcokat tájképekkel és játékok képeivel váltogató videóval próbálják lekötni.

Kowasowskiék Rebecca Saxe és társai kutatásához készítették a felvételeket. Saxe maga is kismama, és a kutatás részeként választ kaphatott arra a minden más szülőt is érdeklő kérdésre, hogy mi járhat a gyermeke fejében. Ehhez persze neki is órákat kellett magzatpózba görnyedve töltenie egy gigantikus mágnesben. Mindezt azért, hogy választ kapjanak a kérdésre, hogy

hogyan működik egy újszülött agya, és mennyiben tér el egy felnőttétől.

Az fMRI-s vizsgálatok komoly áttöréseket hoztak az agykutatásban. Vannak ugyan kétkedők, mert egy fMRI-vizsgálat csak azt mutatja meg, hogyan változik egyes agyterületek vérellátása, vagyis csak indirekt bizonyítékot adnak az agytevékenységre. De az eszköz így is új utakat nyitott. Saxe megfogalmazásában "mozgó térképet ad az emberi agyhoz".

Saxe egykori témavezetője*, Nancy Kanwisher például így fedezte fel az agynak az arcképekre reagáló területét (FFA), vagy a helyeket ábrázóló képekre reagáló PPA-t. Sace Kanwisher doktoranduszaként* fedezte fel azt az agyterületet, ami akkor aktív, ha azon gondolkozunk, hogy mások min gondolkoznak. Saxét ezek a filozófikus, alapvető kérdések izgatják leginkább, így nem véletlen, hogy most azt kutatja

hogyan szerveződik az agy, hogyan alakulnak ki az ilyen elvont funkciók.

Hogy az agyunk ilyen specializációja evolúciós folyamat, vagy pedig "egy lenyűgöző, több funkciós tanuló géppel a fejünkben születtünk-e". Vagyis hogy ezek az agyterületek eleve bizonyos feladatokra specializálódnak, vagy csak azért hasonló mindannyiunk agya, mert mind ugyanazt a valóságot éljük meg.

"Alapvető kérdések voltak bennem arról, hogy hogy fejlődik az agy, és volt egy babám éppen fejlődő aggyal. A két dolog, ami a legfontosabb volt az életben, váratlanul találkozott egy MRI belsejében" - mesélte.

Kapott válaszokat. A felvételek alapján kiderült, hogy az arcokra reagáló agyterület már a babáknál is ugyanaz. De vannak érdekes eltérések is. Míg egy felnőttnek problémát okoz a fejjel lefele mutatott arcok párosítása, a babáknál ez a fajta egyoldalúság négy hónapos kor után alakul csak ki, addig nem jelent nekik problémát, ha egy arcképet fejjel lefele látnak.

Ugyanígy aktívak a tájképek felismerésére specializálódott területek is.

A kutatók óvatosak a következtetéseikben. A tanulmány egyik társszerzője, Ben Deen szerint "szigorúan véve még nem jelenthetjük ki, hogy bármi velünk született. De az már kijelenthető, hogy nagyon korán kifejlődik". És bár a kutatás azt igazolta, hogy a babák agyában is ugyanazok a területek reagálnak adott vizuális ingerekre, mint a felnőttekében, azt nem igazolták, hogy ezek a területek kizárólag egy adott ingerre specializálódtak. Ez alapján Charles Nelson, a Harvard Medical School kutatója arra a következtetésre jutott, hogy a babák agya "sokkal többcélúbb" a felnőttek agyánál, ez pedig "alapvető különbségekre utal". Nelson maga nem vett részt Saxe-ék kutatásában.

Saxe-ék úttörő kutatása a maga korlátozott voltában is új távlatokat nyitott az agykutatásban azzal, hogy bizonyította a módszer működőképességét. További bébiagyak tanulmányozásával a tudósoknak esélyük nyílik az agy fejlődésének, illetve az agyi rendellenességek fejlődésének tanulmányozására. (Via Quanta)

*Pontosítás: A cikk eredetijében Kanwishert Saxe tanácsadójának, Saxe-t Kanwisher hallgatójának neveztem, pontatlanul. Elnézést kérek.

Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.