A karácsonyi szezon slágertörténete volt, hogy egy, vagy több egyelőre ismeretlen munkatárs a Mediaworks kiadónál megbabrálta, és plusz félmondatokkal egészítette ki Orbán Viktor nyomdába került ünnepi interjúját a Fejér Megyei Hírlapban. Balhé lett a dologból, öt munkatársat kirúgtak a cégtől, és még nem is biztos, hogy ez a vége.

Az üggyel kapcsolatban Révész Béla, a Szegedi Tudományegyetem, Állam-és Jogtudomány Karának docense hívta fel figyelmünket egy 65 évvel ezelőtti esetre. A történet öt éve egyszer már megjelent egy politikatudományi folyóiratban, de eddig elkerülte a széles nyilvánosság figyelmét, pedig minden bizonnyal az első hasonló trükközéses eset volt a magyar sajtó történetében.

Máig ismeretlen ellenállók a Szabad Nép egy 1951 novemberi számát elpostázták néhány párizsi címre. De ezek nem teljesen szokványos példányok voltak: a kiküldött lapokba külön szedett, meghamisított oldalpárokat illesztettek be: orosz nyelven beszámoltak a szovjet rémuralom részleteiről, és kérték a nyugati szövetségesek segítségét.

Az esetről akkor egy magyar nyelvű jugoszláv lap, a 7Nap számolt be elsőként, híre ment a nyugati nyilvánosságban, végül néhány hét elteltével megemlékezett róla a presztízsében "méltatlanul" megtépázott Szabad Nép szerkesztősége is.

A kommunista szerkesztők később tudni vélték a valódi felelősöket is, akik természetesen már akkor is a szovjet rendszert megbontani akaró, gonosz amerikai imperialisták voltak.

Egy propagandaháború fejezete

Egy 1948-as bukaresti határozatában Joszif Sztálin elítélte a jugoszláv Joszip Tito politikáját, a két diktátor egymásnak feszülése után pedig farkasszemet néztek az érintett államok sajtói is. Ennek köszönhetően maradt nyoma a sztorinak, mivel a propagandaújságok külön csatáiba belefért minden, ami akár csak kicsit bosszanthatta a rivális uralkodó felségterületeit.

A Vajdasági Népfront által szerkesztett 7Nap című magyar nyelvű vajdasági újság 1952. február 24-i számának ötödik oldalán, gúnyos hangulatú, Kiáltás a sötétből című cikkében számolt be a szovjetbarát cenzorok átveréséről.

„A fejükkel játszottak az új magyar ellenállási mozgalom tagjai, amikor hozzáláttak ennek a Párizsnak szánt felhívásnak kinyomtatásához és kijuttatásához a határon kívülre. A felhívást kicsempészték a tájékoztatóirodás MDP központi sajtótermékének jóvoltából. Jól sejtették, hogy a Magyar Bőripari Dolgozók Szakszervezetének borítékjában elhelyezett Szabad Népet a cenzor meg sem nézi és jól számítottak: a lap eljutott a címzetthez" - írta a 7Nap újságírója, megemlítve, hogy valószínűleg nem abban a nyomdában történt az eset, ahol a Szabad Népet előállították, mert ehhez túlon túl sok embert kellett volna beavatni.

A cikk szerint feltehetően titkos nyomdába juttatták el az újság 1951. november 15-i lapszám 3. oldalának szedését, aminek aztán egyes részeit megtartották, ehhez szerkesztették hozzá az új szöveget.

A pontos körülményeket képtelenség rekonstruálni, de az biztos, hogy aprólékosan megtervezett, életveszélyes akciót vittek végig az elkeseredett ellenállók. Kellett hozzá cirill betűs betűkészlet, és hozzáértő nyomdász is.

"Valószínűleg csak néhány példányt készítettek és ezeket a Szabad Nép két nappal korábban, 1951. november 13-án megjelent számába helyezték el, miután középső oldalát kiszedték" - írta a 7Nap.

Az eredeti oldalon Andrej Visinszkij, szovjet külügyminiszter ENSZ-közgyűlésen elhangzott felszólalása volt olvasható, miszerint a nyugati országok legyenek szívesek kevésbé fegyverkezni, úgy általában, mint nukleárisan.

Az ellenállók néhány soros magyar nyelvű bevezetőt hamisítottak a szöveg alá arról, hogy az »Orosz iskola« című új rovatban mostantól minden héten rövid orosz szövegeket is közölnek majd, ezzel is közelítve egymáshoz a szovjet és magyar néplelkeket. Ide másolták be a felhívást, mintha az Visinszkij felszólalásának szövege lett volna eredetiben.

Ez itt a Szabad Nép 1951. november 13-i számának eredeti, 4. oldala:    

Ez pedig a meghamisított oldal: látható, hogy a Visinszkij felszólalásáról szóló cikk címe ugyanaz, de a tördelés eltérő, és alászerkesztették az "új rovatot", rövid magyar bevezetővel együtt:

A trükkös antikommunisták, a 7Nap szerint legalábbis, a Szabad Nép november 13-i számából kitépték a középső oldalt, és annak helyére illesztették be a hasonlóra tördelt és nyomtatott lapokat.

A meghamisított lapszámokat aztán a Magyar Bőripari Dolgozók Szakszervezetének borítékjaiba csomagolták, bízva abban, hogy a külföldre tartó Szabad Népeket (más lapokkal ellentétben) úgyse nyálazzák át a cenzorok.

Erősre sikerült már a magyar nyelvű bevezető is, ami előkészítette az orosz szöveget. A Szabad Nép eszerint a mai naptól kezdve hetente egy orosz nyelven megírt szövegeket is közöl majd, "hogy dicső és nagy szövetségesünkhöz, a hatalmas Szovjet táborhoz még szorosabbra fűzzük kapcsolatunkat, hogy népi demokráciánk minden polgára a halhatatlan Lenin és dicsőséges nagy vezérünk, Stalin nyelvén képezhesse tovább magát a tiszta Leninizmus örökéletű tanácsain.”

Alatta olvasható maga az orosz szöveg, aminek töredezett (a kipontozott résznél hiányoznak szövegrészek) magyar fordítását is a 7Nap idézett száma közölte:

„Vádirat a szovjet elnyomók ellen!

Kénytelenek voltunk orosz nyelven kinyomtatni ezt a felhívást, mert ha bármelyik nyugat-európai nyelven íródott volna, a magyar cenzúra nem engedte volna át. Ez egy kétségbeejtő helyzetbe jutott nép tagjainak felhívása, akik tisztában vannak ezen cselekedetük minden következményével: kockára tesszük csoportunk néhány tagjának életét.

A szabad világ előtt is ismeretes kell legyen, hogy egy kis csoport szovjetpolgár (még ha legtöbbjük magyar származású is) a szovjet szuronyok segítségével uralomra jutott hazánkban és a fanatikusok hevével Magyarországot lövészárkokkal és aknákkal körülvett börtönné változtatta, ahonnan lehetetlen a szökés.

Az országban minden mozgást szigorúan ellenőriznek és senki sem utazhat számos okmány és engedély nélkül, amelyeknek kiadása a titkosrendőrség jóindulatától függ. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének tudnia kell azt is, hogy Magyarországot szovjet gyarmattá változtatták, és a legkönyörtelenebbül kizsákmányolják. Így szintén tudnia kell azt is, hogy a velünk szembeni cselekedet több mint vadállatias, rosszabb mint a rabszolgaság idejében, amikor a rabszolgatartó végső fokon birtokának felvirágozatásáról is gondoskodott. (…)

Ezért azzal a szerény kéréssel fordulunk az ENSZ-hez, fáradozzanak a szabadságszerető népek azon, hogy megszabadulhassunk orosz uraink igájától. De mindenekelőtt kérjük akadályozza meg az embertelen, tömeges deportálásokat, mert különben mindazokat, akik gondolkodnak, kiirtják. Jó, ha mi tudjuk, hogy a szabad világ nem feledett és nem is feledhet el bennünket, és hogy a civilizált népek előtt ismeretes szenvedő népünk kétségbeejtő helyzete.”

A 7Nap-cikk végén az esetet jelentő szerző fájdalmát fejezte ki, amiért szegény magyar népből mindent kifacsarnak a szovjet gyarmatosítók, és természetesen hálát adott Tito vezetésének, hogy felismerve a szovjetek alantas szándékait, bátran szakított az imperialistákkal.

Az ellenállók azért Párizsba küldték az üzeneteket, mert a hónapokban épp a francia fővárosban ülésezett az ENSZ, címzettként viszont nem a nemzetközi szervezetet tüntették fel, mert úgy aligha érhettek volna célt az üzenetek.

A cikk szerint, amit Révész Béla docens az Állambiztonsági Szervek Történeti Levéltárából¹ kotort elő, a levelek rendben meg is érkeztek Párizsba. A címzettek neve sem ismert, de az biztos, hogy felfedezték a felhívást, azt a szöveg utóélete alapján biztosan tudjuk: nem sokkal később a nyugati nyilvánosságban híre ment a segélykiáltásnak.

Természetesen amerikai beavatkozásra gyanakodtak

Nem biztos, hogy a történet más úton visszaszivárgott volna Magyarországra, ha csak meg nem emlékezik az ármánykodásról a hamisítás áldozatául esett Szabad Nép.

Boldizsár Iván, aki egyébként a Magyar Nemzet főszerkesztője is volt, még abban a naptári évben, 1951. december 24-i számban jelentette az esetet az olvasóknak. (A cikk eredetileg névtelen jelent meg, de az írás később felbukkant Boldizsár Összeesküvés a magyar nép ellen című kötetében.)

A buzgó szerkesztő az amerikai hadügy és védelmi minisztérium ellenséges propagandájáról számolt be Piszkos trükkök minisztériumáról című cikkében, és példaként emlegeti fel a kommunista pártlappal megesett csúfságot is.

„(...) a háborús uszítók rádiója, majd sajtója valamiféle orosz nyelvű felhívást kezd emlegetni, amelyet állítólag a Szabad Népbe csempésztek bele Budapesten, és amely felhívás az ENSZ segítségét kéri a magyar népi demokrácia megdöntésére. Mi nem tudtuk, miről van szó, de most beküldtek hozzánk Párizsból egy ilyen orosz nyelvű felhívást tartalmazó Szabad Népet, amely november 13-án kelt. A Szabad Nép első lapja eredeti, de a belehelyezett 3. és 4. oldalról első pillanatra felismerhető, hogy külföldi hamisítvány. Mégpedig rossz hamisítvány" - írta a szerző feldúltan, amiért hanyag munkát végeztek a hamisítók.

Nem elég, hogy eltérő betűket használtak az eredeti Szabad Néphez képest, a dátumra se figyeltek oda, és magyarságuk is kérdőjelezhető, miután a magyar nyelvű bevezetőben a "szovjetet sovjetnek", "Sztálint Stalinnak" írták, "ahogy ezt külföldön szokták".

A kommunisták szerint természetesen az amerikai háttérhatalom állhatott a manipuláció mögött, mivel az orosz felhívás hemzseg a hazugságoktól, ráadásul a borítékon müncheni postai pecsét van, és december 4-én adták fel a hamisított példányokat.

Azt nem tudhatjuk, ki volt a feladó, de Révész kutakodása alapján Boldizsár utóbbi állítást cáfolja egy, a Nyílt Társadalom Archívumában lelhető feljegyzés², ami Szabó Zoltán, a Szabad Európa Rádió (SZER) legendás brit szerkesztőjének a francia rádióban elmondott magyar mondatait adja vissza.

Szabó Zoltán ismert magyar falukutató és szociográfus volt. 1949-ben emigrált Londonba, és - Spectator álnéven - több mint 20 évig volt a SZER vezérpublicistája, vezette a BBC magyar adását is, miközben tartotta jó párizsi rádiós kapcsolatait is.

Spectator három nappal Boldizsár cikke utána a francia rádióban elevenítette fel a történetet, kezében két Párizsból hozzákerült levéllel, és "a magyar ellenállási mozgalom legújabb ségélykéréséről beszélt". Szerinte a Szabad Nép szerzője egy mondaton belül háromszor is hazudott.

"Azt állítja a cikkben, hogy a Szabad Nép ezen számának hamisított példányai amerikai hamisítások, melyet külföldön készítettel és Müncheni bélyegzővel december 4-én adtak postára. Ebben az egy mondatban három hazugság van. A lapokat a magyar Bőripari Szakszervezet borítékában Budapest 72-es postabélyegzővel és november 23-án adták fel. Úgy látszik, azt a régi közmondást is meg kell változtatni, hogy három az igazság, mert ezek szerint három a vörös hazugság" - oltotta le a szerzőt Spectator, aki még is felajánlotta a műsorban a Szabad Nép publicistájának, hogy örömmel megmutatja neki a leveleket, ha jelentkezik értük.

Három héttel később, már 1952 januárjában is előkerült az eset a párizsi rádióban, bár az nem világos, hogy ekkor is Spectator ült-e a mikrofon mögött, vagy valaki más. A bemondó arról számolt be, hogy a hekkelt Szabad Nép után újabb segélykiáltás érkezett a párizsi szerkesztőségbe, ezúttal kézzel írva, a levelet látszólag "ügyetlen, a munkától gyakorlatlanná vált írással egy becsületes magyar ember írta". Egyéb feljegyzés a történetről nincs, de legalábbis egyelőre nem került elő.

Az esetet kikutató Révész Béla abban bízik, ha a történet nagyobb nyilvánosságot kap, talán sikerül többet megtudni annak pontos körülményeiről. A docens szerint kifejezetten furcsa és különös, hogy az állambiztonsági-, sem pártdokumentumok nem szólnak a Szabad Népnél zajlott belső vizsgálatról, tisztogatásról, megtorlásokról, pedig az 50-es évek elején ennek a töredékéért is simán kötél járt volna.

Források:

^1: Állambiztonsági Szervek Történeti Levéltára, levéltári jelzet: ÁBTL 4. 1. A-510/15.
^2: Spectator előadása: miben van igaza a Szabad Népnek. HU OSA 300-5-40. 2. d. Hungarian Monitoring Páris, 27 December 1951.
^3:A magyar ellenállás újból hangot ad. HU OSA 300-5-40. 2. d. Hungarian Monitoring, Páris 17 January 1952.

Címlapos fotó: Az Izvesztyija című moszkvai napilap magyarországi szerkesztősége - Fortepan.