Nagyon aggasztó, már-már kétségbeejtő hírek érkeztek 2017 januárjában arról, hogy a reméltnél és elképzeltnél sokkal gyorsabban terjed a baktériumok között már az utolsó, még hatásos antibiotikumokkal szembeni rezisztenciát kialakító génmódosulás. Alig pár nappal később az Egyesült Államokból érkezett a hír, hogy egy nő olyan baktériumfertőzésbe halt bele, ami

már az összes létező antibiotikumra rezisztens volt.

A legsötétebb órában aztán váratlanul felcsillant a remény. Az Oregoni Állami Egyetem kutatói alkottak egy molekulát, ami képes megfosztani a baktériumokat a rezisztenciától.

Mélyebben most nem mennék bele a részletekbe, az érdeklődők itt olvashatják a kutatók tudományos cikkét. A lényeg, hogy a baktériumok antibiotikum-rezisztenciáját egy gén, az új-delhi Metalo-beta-lactamáz (NDM-1) alakítja ki. Ez a gén azért nagyon bajos, mert a kromoszomális* DNS-től függetlenül is örökíthető, mi több, a baktériumok egymással érintkezve is képesek átadni egymásnak. Ezért is terjedhet sokkal gyorsabban az antibiotikum-rezisztencia köztük.

Az új molekula, a PPMO (peptide-conjugated phosphorodiamidate morpholino oligomer, amit most szíves engedelmükkel meg se próbálnék magyarítani), hatástalaníta az NDM-1-et, így a korábban rezisztens baktérium újra védtelen lesz a penicilinszármazékokkal szemben, amiket "utolsó esély"-gyógyszerként használnak a világban az újabb, modernebb antibiotikumokra már rezisztens törzsek ellen.

Kísérleteik során rezisztens E-coli kórokozókkal fertőzött egereknek adtak egyszerre egy meropenem nevű penicilinfélét és PPMO-t. A kettős kezelés hatására a az egerek nagyobbik része le tudta győzni a fertőzést. Vagyis az új molekulával együtt újra hatásosak lehetnek ezek az antibiotikumok a bakteriális fertőzések ellen. (Via Science Alert)

*Pontosítás: A cikk eredeti változatában tévesen szimplán DNS-től független öröklődést írtam.