• A civil szervezeteket senki sem választotta meg, de nem is azért vannak, úgyhogy rossz úton jár a magyar kormány, amikor a társadalmi támogatást kéri számon rajtuk. 
  
• Erről is beszélt az Abcúgnak adott interjújában Bullain Nilda, a washingtoni székhelyű Nemzetközi Nonprofit Jogi Központ (International Center for Not-for-Profit Law, ICNL) alelnöke.
  
• Bullain – aki az ELTE jogi karán végzett, majd az Európai Nonprofit Jogi Központ igazgatója is volt – úgy látja, most mégis a civilek dolga lenne odamenni az emberekhez, és elmagyarázni, miért van rájuk szükség.

A honlapjukon azt írják, azért jöttek létre, hogy a civil szervezetek számára kedvező jogi környezet megteremtésén dolgozzanak mindenfelé a világban. Mit csinálnak konkrétan?

Amennyiben egy-egy, civil szervezetekre vonatkozó kormányzati intézkedés nem felel meg a nemzetközi jognak, elemezzük a konkrét tervezeteket, módosításokat javasolunk. Az elmúlt években egyre több országban kell segítenünk a civil szervezeteknek megvédeni az alapvető szabadságjogaikat. Ezen kívül ötvenegy országban folyamatosan monitorozzuk a civil jogi környezetet, aminek az eredményeit a honlapunkon is közzétesszük. Harmadrészt, bár nem vagyunk adományozó szervezet, pénzügyi támogatást is tudunk adni a civil szervezetek érdekérvényesítésére.

A magyar kormány idén szeretné elfogadtatni a parlamenttel azt a javaslatot, amely vagyonnyilatkozatra kötelezné a civil szervezetek tisztségviselőit. Németh Szilárd Fidesz-alelnök már meg is nevezte, hogy mely szervezeteket takarítanák el az útból. Ilyenkor mit csinál az ICNL?

Elmondjuk a szervezeteknek, hogy a világ más országaiban, ahol hasonló kormányzati kezdeményezések voltak, ott hogyan tiltakoztak a civilek, milyen törvényt fogadtak el, és ennek milyen hatásai voltak. Például a vagyonnyilatkozatos ügyben pontosan tudjuk, hogyan zajlott le ugyanez Bulgáriában, ahol szintén napirendre került a vagyonnyilatkozatos javaslat, igaz, végül nem fogadta el a parlament. Tudjuk, miként érveltek akkor a kormány, a civilek és a nemzetközi közösség tagjai, ami most hasznos információ a célkeresztbe került magyar szervezetek számára. De mondhatnám példaként Izraelt is, ahol szintén szigorúbb szabályozást vezettek be a külföldi támogatást kapó szervezetekre. Ezek az információk nem feltétlenül kerülnek fel a honlapunkra, mert nem akarunk ötleteket adni a kormányoknak. Ha a szervezetek kérik, személyesen segítenek nekik a helyben dolgozó kollégáink.

A vagyonnyilatkozatos ügyben már elindult valamilyen egyeztetés?

Egyelőre úgy tudom, nincs formális együttműködés, de Washingtonból nem látok rá az európai ügyek minden részletére.

Egyáltalán mi szükség van civil jogvédő szervezetekre? Kinek hasznosak?

Magyarországon inkább azok a szervezetek népszerűek – és ez akár az egyszázalékos felajánlásokból is látszik – amelyek kézzelfogható dolgokkal foglalkoznak. Például beteg gyerekekkel, állatokkal vagy a környezetvédelemmel. Bár a civil jogvédő szervezetek haszna kevésbé kézzel fogható, hosszú távon mégis ők alapozzák meg, hogy az emberek jogállamban, békésen, demokratikusan tudjanak élni. A civil jogvédelem az állampolgárok jogait képviseli az állammal szemben. Bár a mindenkori kormámyzat hajlamos azt gondolni, hogy erre nincs szükség vele szemben, még a legdemokratikusabb államokban is történhetnek jogsértések. A demokráciát napi szinten meg kell védeni, és a civil jogvédő szervezetek azok, amelyek ezt mindannyiunk helyett megteszik, ők a jogállami keretek őrei. Hasonló szerepük van, mint a független sajtónak.

Sokan úgy gondolják, hogy őket nem képviselik ezek a szervezetek, nincs szükségük ilyen védelemre. Csakhogy mindenki fizet adót, ezért mindenkit érint, ha a pénzünket nem megfelelően használják fel, márpedig egy átláthatósággal foglalkozó szervezet ezzel foglalkozik. Ugyanígy az is mindenkit érint, ha az állam nem tartja tiszteletben a polgárai alapvető jogait. Lehet, hogy valakinek nem tetszik, ha a szervezetek a kormányt kritizálják, de éppen ezek a szervezetek védik azt a jogát, hogy kifejezze a nemtetszését.

A kormány szerint viszont erre senki sem hatalmazta fel őket, és nem is nagy a támogatottságuk.

Senki sem vitatja, hogy ez fontos szempont, de a magyar kormány – hasonlóan sok más kormányhoz – tévedésben van, amikor azt mondja, hogy a civilek csak akkor legitimek, ha van mögöttük társadalmi támogatottság. A kormány kritikája nagy mértékben azon alapszik, hogy a civileket nem választotta meg senki. Ez igaz, de nem is kérték, hogy szavazzanak rájuk, és nem is ez a funkciójuk. Ez a politikai pártokra igaz, amelyek hatalomszerzésre törekednek, a civil szervezetek kezében viszont nincs hatalom az emberek felett. Ezek önkéntes szerveződések abból a célból, hogy akik alkotják, közösen tegyenek valamit egy számukra fontos ügyért. Az pedig az ember veleszületett joga, hogy aktívan tegyen a saját és közössége életének javítása érdekében.

Mégis, nem a civilek dolga lenne, hogy kézzelfoghatóbbá tegyék, amit csinálnak?

Alapvetően az oktatási rendszer dolga lenne állampolgári tudatosságra és demokrtikus értékekre nevelni.

Csakhogy ez ma kevéssé van így.

Igen, ezért a civileknek meg kell próbálniuk, amit lehet. Amerikában nagyon sokat számított a társadalmi változások elérésében a community organizing, vagyis a közösségszervezés: nekünk, civileknek, kell odamennünk és beszélgetni az emberekkel, főleg azokkal, akik nem értenek velünk egyet. Ez nagyon sok befektetéssel jár, és hosszú távon térül meg, de ez vezet eredményre. Sőt, ez nem is feltétlenül az öt fős szervezet dolga, hanem a már meglevő támogatóiké. Nekem, magyar állampolgárként ki kell lépnem a komfortzónámból, és el kell mondanom másoknak, hogy miért fontos ez az egész. Nem egyszerű feladat, de sok szervezet felismerte már, hogy végső soron ez számít.

Ebben segít ICNL?

Mi inkább a jogi érdekérvényesítés oldaláról tudunk segíteni, de néhány partnerszervezettel közösen dolgozunk egy nagyobb projekten, ami ezzel a témával foglalkozik. Még nagyon az elején van, ezért egyelőre nem is mondanék semmit róla.

Hol fordulnak elő hasonló, a civil szervezetek jogait korlátozó intézkedések?

Ez egyáltalán nem olyan különleges, mint hinnénk. Persze, Oroszország az egyik fő éllovas, ahol 2012 óta külföldi ügynökökként regisztrálják a külföldi péénzt kapó szervezeteket. Sok szovjet utódállamban van hasonlóra példa, így Üzbegisztánban, Türkmenisztánban és Fehéroroszországban is. Ezen kívül latin-amerikai és afrikai országokban, valamint Indiában is. Etiópiában például évekkel ezelőtt elfogadták, hogy a költségvetésnek maximum tíz százaléka származhat külföldi támogatásból, és azt sem lehet például politkai aktivitásra költeni. Ezzel ellehetetlenítették az etióp emberi jogi szektort.

Igen, de ezek mind fejlődő országok. Akkor mi a dolga az ICNL-nek Európában?

Európai partnereinkkel Európai Unió politikáját igyekszünk abba az irányba terelni, hogy az kedvezőbb legyen a tagországok civil szervezetei számára. Az elmúlt években például a balkáni országokban támogattuk a civil szervezetek jogainak monitorozását, hogy megfeleljenek az Europai Unió jogrendjének. Mindenütt, ahol dolgozunk, főleg a partnerszervezetek kiképzésében, hálózatépítésében, tapasztalatcseréjében segítünk. Konkrétan, ha az egyik ország kormányzata esetleg szigorítási szándékkal állna elő, akkor segítünk a jogi érvelésben és stratégiaalkotásban, más országok tapasztalatai alapján. De ez végső soron minden országban egyedi, a helyi politikai kontextustól függ.

Nem naiv gondolat, hogy majd elhárítják a támadásokat?

Nem feltétlenül. Kirgizisztánban is sikerült megakadályozni, ahol az orosz mintához hasonlóan a külföldi támogatást kapó szervezeteket ügynöknek akarták nyilvánítani, és keményebb jelentéstételi kötelezettségeket írtak volna elő számukra. Ebben az esetben nagyon fontos volt a civil szervezetek gyors összefogása és közös fellépése. Az ICNL segített a meggyőző jogi érvelés kialakításában, amit a szervezetek egy koordinált kampány keretében több csatornán is közvetítettek: a parlamenti képviselők, a média és a nagyközönség felé egyaránt. Végül nem ment át a javaslat a törvényhozáson.

Nem mondom, hogy ez a tipikus, de jó néhány országban lehet eredményt elérni, főleg ott, ahol még nem túlságosan koncentrált a hatalom. Szerintem azért sem kárba veszett segíteni ezeket a szervezeteket, mert végső soron mégis a kormányzatok jönnek-mennek, és a civil szervezetek azok, amelyek fennmaradnak.

Magyarország beletartozik abba a kategóriába, ahol még van esély az elhárításra?

Nem tudom megmondani. Egyrészt mert nem élek ott, másrészt mert minden alkalommal, amikor azt mondaná az ember valamire, hogy ezt már mégsem lehet megcsinálni, akkor a kormány mégis megcsinálja.

Ha azt nézzük, mennyire kedvező a jogi környezet a civilek számára, hol helyezkedünk el mi ebben EU-s szinten?

A legrosszabbak közt vagyunk. De hozzá kell tenni, hogy bár az EU-ban még mindig nagyságrendekkel jobb a helyzet, mint sok más helyen, itt is vannak aggasztó fejlemények. Például felmerült, hogy EU-s szinten adaptálják azokat a nemzetközi ajánlásokat, amelyek szerint a terrorszervezetek akár a civil szervezetek tudta nélkül, rajtuk keresztül szerezhetnek befolyást az európai országokban, ezért szigorúbban kellene regisztrálni a civileket, külön jelentéseket kellene velük íratni, és a bankoknál is magasabb rizikófaktort kellene kapniuk. Ez nagyon hátrányos lenne a civileknek, de egy nemzetközi koalíció részeként sikerült változtatást elérnünk az ajánlás szövegében, így remélhetőleg elejét vettük, hogy ennek tagállami szinten negatív következményei legyenek.

De ide tartozik a gyülekezési jog szigorítása is akár Spanyolországban, Franciaországban vagy Lengyelországban. Angliában például elfogadtak egy törvényt arról, hogy állami pénzből ne lehessen érdekérvényesítő tevékenységet végezni, igaz, egy évre rá vissza is vonták. A monitor.civicus.org oldalon kategóriákba sorolták az államokat aszerint, hogy a jogi-politikai környezet mennyire nyitott a civilekkel kapcsolatban. A térképen látszik, hogy az európai országok közt is vannak különbségek.

Visszatérve a vagyonnyilatkozatra, el tud képzelni olyan országot, ahol kedvezőnek mondható a jogi környezet a civilek számára, de közben vagyonnyilatkozatot kell kitölteni?

Tapasztalatom szerint ez a kettő kizárja egymást. Szerintem ez az egész alapvetően propagandisztikus célokat szolgál, és erősíteni akarják vele azt az üzenetet, amelyben a civilek értékrendje (tehát a jogállam és a szabadságjogok védelme) valami ellenséges, nem magyar, nem keresztény dolog. Nem hiszem, hogy a kormány csak azért akarná őket elhallgattatni, mert nem tűri a kritikát, ennél többről van szó.

Milyen következménye lehet ennek? Célba érhet az üzenet, vagy éppen megerősödnek a civilek?

Akár mindkettő egyszerre. Amennyire tudom, a Norvég Alap elleni támadássorozat óta többen ajánlják fel az adó egy százalékát jogvédő civileknek, mert hallottak róluk, jobban utánanéztek, megismerték őket. Lehetséges, hogy akik eleve fontosnak tartják őket, most még inkább kiállnak mellettük. De ettől még semmi sem garantálja, hogy nem fogadják el a törvényt. 

Szurovecz Illés, Abcúg.hu