December 13-án, Luca napján kedvenc szomszédunk, József minden évben búzát vet, ahogy az már szokás. És minden évben meg is hív erre az esti programra, amit én minden évben gyarló módon kihagyok, mert este vagy már nem vagyok a szerkesztőségben, vagy ha mégis, akkor dolgozom. Idén se mentem el rá, de az apropóján elmerengtem azon a furcsaságon, hogy miközben gabonából rengeteg fajta alkoholt főznek, hirtelenjéből nem jut eszembe egy sem, amit kifejezetten búzából készítenének.

A gondolat tettet szült, elkezdtem utánajárni a kérdésnek. Elég hamar az amerikai viszkik felé terelődtem, mert az amerikaiak tényleg minden szarból képesek viszkit főzni. Hogy mást ne mondjak, bourbon.

Hipotézisem helyesnek bizonyult, az amerikai viszkifajták között létezik a wheat. De mint a legtöbb amerikai gabonapárlatnál, ennél is elég liberálisak a szabályok. A „wheat” bélyeghez elég nevetséges 51 százalék gabonaarány. Ezeket egyből ki is zártam, de ezen a vonalon eljutottam a Breuckelen Distilling nevű céghez, ami

a világ egyetlen, 100 százalékban búzából főzött viszkijét gyártja.

Nem is akármilyet. Frissen indult rovatunk, a „Jó” megbízott vezetője, Ács Dani megtiltotta egy bizonyos jelző használatát, így kénytelen leszek körülírni a dolgot. Ez egy olyan viszki, amit Brooklynban, ráadásul Park Slope-ban főznek,

• száz százalékban organikus;
  
• száz százalékban helyben, Brooklynban termelt alapanyagokból;
  
• a párlatot Brooklynban nőtt fákból Brooklynban gyártott hordókban érlelve.
  

Az ember szinte maga előtt látja a főzdében sürgölődő kockás inges, szakállas, kötött sapkás fiatalembereket.

Meggyőződésem, hogy egy ital élvezetéhez nagyon is hozzájárul, ha annak az italnak van sztorija. A 77 New York Wheat Whiskey történeténél pedig kevés jobbat hallottam. Így amikor Etele megjött New Yorkból egy üveggel, azonnal fel is bontottam, mindenkinek részletesen el is meséltem. Hozzátéve, hogy arról viszont sejtésem sincs, hogy a termék amúgy egyáltalán iható-e.

Én viszkiből igazán a létező legdurvább műfajt, az Islay-t kedvelem. Azt, aminek az ízét első kortyra a csajom találóan „olajoshordóval kevert sós heringnek” jellemzett. Ez némileg elhomályosítja az amerikai viszkikkel szembeni értékítéletemet, így elsőre ettől sem vártam többet, mint bármelyik túl édes bourbontől. Gondolatban a bourbon és a rye közé lőttem be a várható ízt. Ezt a hipotézisemet megerősítette, hogy Jim Murray, aki mostanában rendre rye-okat nevez az év viszkijének, „juharsziruppal nyakon öntött bundáskenyérként” jellemezte az ízét.

Találó jellemzésnek bizonyult, de az is kiderült az első korty után, hogy

kurva jó dolog juharsziruppal nyakon öntött bundáskenyeret inni.

Az üvegre ezüst színű örökfilccel feljegyzettek szerint 523 napon át érlelt New York Wheat meglepően jó ital! Elsőre csak egy feltűnően könnyen kortyolható, selymes, a vártnál sokkal kevésbé, de azért jellemzően édes viszki, ami aztán meglepően komplex ízekkel lep meg. De annyira, hogy a végére az édesség teljesen eljelentéktelenedik, és inkább a frissen sült kenyér íze dominál. Nagyon jó választás volt.

Elég gyorsan meg is ittuk az egész üveggel,

mindenki legnagyobb megelégedésére, hogy aztán boldogan tántorogjunk tovább az est következő állomására. Pedig eredetileg Józsefet is meg akartam volna kínálni belőle. Bocs, József, majd kárpótollak egy jó pálinkával, azt úgyis jobban szereted a viszkinél.