Super Bowl LI: Brady, Brady, Brady, Brady

Tom Brady a Pittsburgh Steelers elleni főcsoportdöntőn. Jim Rogash/Getty Images

Kevés dolog dobhatná fel jobban a hétfő reggelemet a Patriots vereségénél, pláne, hogy az ellenfél az Atlanta, az egyetlen NFL-csapat, aminek a stadionjában jártam. De be kell lássam, kevés ellenfél jelenthetne nagyobb akadályt a Falconsnak a Patriotsnál. Annál a Patriotsnál, ami hétfő hajnalban az NFL legkorszakosabb csapatává válhat, hála egy zseniális edzőnek és egy zseniális irányítónak, akiben csak ez a zseinális edző látta meg a zsenit.

Hopp, ez elég bonyolult mondat lett. A lényeg, hogy Bill Belichik érkezése után azonnal kiszemelte a Drafton a Michigan Egyetem satnya, lassú irányítóját, aki annyira nem kellett senkinek, hogy egészen a hatodik körig várhatott a drafton a lefoglalásával. Hogy aztán szerezzen mellé egy csapat tökéletes kiegészítőembert hasonlóan visszautasított, senkinek se kellő játékosokból. Akik tökéletesen hajtják végre sémáját, és tartják másfél évtizede topon a csapatát.

Ha van valaki, aki lépést tarthat az Atlanta elképesztő formában játszó támadóival, az Brady, aki az atlantainál jobb védelmeket is meg tud izzasztani. Hogy miért és hogyan, azt a First Down bloggerei, Balogh Balázs, Boka Tamás és Meksz Dezső fejtik ki bővebben. De még előtte egy hasznos infó: Dezső foglalt pár helyet a Dohány utcai Csak neked Dezsőben, így mi onnan fogjuk majd élőzni a döntőt. Akinek van kedve, megpróbálhat csatlakozni hozzánk, bár azt nem garantálom, hogy 20-nál többen beférünk.

Amikor a Patriots támad

A bostoni támadósor idei teljesítményét meglepő mértékben homályosítja el, teszi zárójelbe az atlantai. Például Julio Jones, aki kilenc elkapásból 180 jardot és két tédét gyűjtött a Green Bay Packers ellen, ahol a kezdő safety páros a szertáros és a gyúró volt. A verdikt szerint ez extraklasszis teljesítmény volt. Aztán jött Chris Hogan, a Patriots nevesincs elkapója, aki egész egyetemi karrierje alatt nem termelt ennyi jardot, de a főcsoportdöntőben lemásolta Jones teljesítményét. A Steelers második körös safety-jei ellen. A kommentátorok szerint a New England Patriots elkapói be se férnének más csapat keretébe.

Ha a szakikra hallgatunk, akkor a Patriots elkapóit csak Brady teszi naggyá, aki semmit se érne Belichik zsenialitása nélkül, aki nem lenne zseni Brady nélkül, aki semmit se érne az elkapói nélkül. Hagyjuk is.

Vasárnap este, illetve nálunk hétfő hajnalban, amikor kifutnak a pályára, Brady és Belichik valószínűleg nem azon törik majd a fejüket, hogy melyikük is teszi naggyá a másikat. Csak tökéletesen végrehajtják jól begyakorolt, hatékonyság alapú sémájukat, és megpróbálnak több pontot szerezni a valóban remekül teljesítő atlantai támadósornál.

  • Irányító

Tom Brady három évvel ezelőtt kitalálta, hogy gyorsabban kéne kimozognia a zsebből, így hosszabb ideig életben tartja a játékokat. A leginkább egy sörösló eleganciájával közlekedő irányító 2014 óta újabb rémlátomással gyötri a védelmeket: a középről érkező nyomás elől kiforogva passzol, esetleg fut 10-15 jardot. Idén is újított a védőkoordinátorok nagy bánatára, mivel – a Randy Moss évektől eltekintve – eddig nem jelentett túl nagy veszélyt, ha 20 jardnál messzebb kellett dobnia... idén elképesztő pontossággal és meglepő gyakorisággal nyújtja meg a pályát új játszópajtásával, Chris Hogannel. Vasárnap eldől, hogy külön fejezetet kap az NFL történelmében, vagy továbbra is együtt emlegetik Joe Montanával és Terry Bradshaw-val.

  • Támadófal

Ha ez az ötös hatékonyan működik, akkor nagy baj már nem történhet. Márpedig idén a Nate Solder, Joe Thuney, David Andrews, Shaquille Mason és Marcus Cannon alkotta ötösfogat szinte hibátlanul teszi a dolgát. Sérülések nélkül, változatlan szerkezetben, kisebb hullámvölgyekkel ugyan, de megbízhatóan kezelik a nyomást, és futáshoz is kiválóan blokkolnak. A fal két szélén Solder és Cannon még a liga legjobb passzsiettetői ellen is kimagaslóan védik Bradyt, aki így viszonylag kellemes körülmények között passzolgathat játszópajtásainak. A fiatal belső hármast egész idényben egy alkalommal, a Houston Texans védőfala volt képes összezavarni – ez lett Brady legrosszabb mérkőzése.

Ha nagyobb intenzitású futást terveznek, akkor a hegyomlás méretű Cameron Fleminget szólítják hatodik falembernek, illetve nyugodtan számíthatnak Martellus Bennett tight end kitűnő blokkjaira is.

  • Futók

Bill bácsi vegyesboltjában,  a falu szélén.

- Egy méretes, erőfutót keresek.

- Balra lent lesz, LeGarrette Blount néven tessék.

- Kéne még egy elkapásban is jó futó!

- Picit hátrébb, James White lesz az!

- Akad még véletlenül egy mindenre jó? De ne legyen túl nagy!

-Ó, itt tartom a pult alatt, ő a kis Dion Lewis.

Ez a trió földön és levegőben 2.255 jardot és 23 tédét lapátolt össze. No comment.

  • Elkapók

Kétségtelen, hogy a Patriots elkapóit szemlélve nem esik feltétlenül ámulatba az egyszeri NFL néző. Julian Edelmant a 7. körben húzták, fut-passzol irányító volt a Kent State-en. Danny Amendola az újoncbörzén nem kelt el a Texas Techről, és Hogan is draftolatlan, ami érthető: a Penn State-en lacrosse játékosként bizonyított. További célpont még Malcolm Mitchell, aki negyedik körös újonc a Georgia Egyetemről és Michael Floyd, aki első körben húzott az Arizona Cardinals a Notre Dame-ról, csakhogy december elején annyira berúgott az arizonai sivatagban, hogy elaludt a volán mögött egy piros lámpánál. A Cardinals emiatt úgy vágta ki, mint házi macskát a dolgát végezni szokás.

Ez a felhozatal. Három dolgot azonban hiba nélkül végrehajtanak: Szeparálódnak - eltávolodnak a védőjüktől, hogy üresre játsszák magukat. Pontosan oda futnak, ahová az irányító várja őket és még elkapás után is leráznak magukról egy-két szerelni igyekvő védő. Mindegyikük ad valami pluszt: Edelman a támadók alvezére, folyamatosan szállítja az első kísérleteket. Amendola a kritikus elkapásokért felel. Hogan a szélvészgyors, mélységi életveszély, elkapásonként 17,9 jardot haladt átlagban, amivel ligaelső. Mitchell a vajkezű, bravúr elkapásokra is képes, Floyd, ha éppen józan és pályára kerül, akkor a kritikus labdák lehúzásában jeleskedik. Bennettről esett már szó, a passzjátékban is nélkülözhetetlen. Idén érkezett a Chicago Bearstől Rob Gronkowski mellé. Gronk kiesett, Bennett pedig elérte, hogy észre se vegyék az első számú atomfegyver hiányát. Van még egy összekötő, bizonyos Matt Lengel. Róla annyit kell tudni, hogy van hatpontos elkapása és Matt Lengelnek hívják.

A Patriots támadása

Az idényben mutatott változat az egyik legkiegyensúlyozottabb séma az elmúlt 15 évben. Életerős, változatos, valós veszélyt jelentő futás ötvözve a pálya minden területét egyenletesen bejátszó passzjátékkal. Josh McDaniels támadókoordinátor igazán kiélheti magát az aktuális ellenfélre adaptált játékterv kidolgozásakor. Egyben tekinthetjük őt a liga egyik legkreatívabb játékhívójának, mert mérkőzés közben is tökéletesen váltogatja a rendelkezésre álló repertoárt. Amint megtalálja a védelem aznapi gyenge pontját, könyörtelenül erre játszik. A Falcons viszonylag gyenge védelme több ilyen területet kínál. Futás ellen gyenge lábakon állnak, ezért Blountnak nagy napja lehet. A feltűnően gyors, ám fiatal, tapasztalatlan védelem könnyű áldozatává válhat saját agresszivitásának és/vagy Brady manipulatív passzjátékának. A Seattle Seahawks eredeti kiadású, még Dan Quinn által vezérelt védelme két éve 28 ponttal lett megterhelve, a gyengébb, kevésbé összeszokott atlantai reprint nem ússza meg 34 pont alatt.

Az atlantai fal

  • Védőfal

Dan Quinn importálta a rotálást Seattle-ből és ahogy előző állomáshelyén, úgy itt is jól alkalmazza azt. Gyakorlatilag univerzális játékosok találhatók a védőfalban, akik képesek a fal közepéről és széléről indulva támadni az ellenfél irányítóját. Középen a Grady Jarrett és Jonathan Babineux végzi a piszkos munkát, utóbbi cseréje az a Ra’Shede Hageman aki hatalmas tehetségként érkezett a ligába, de három év kellett hozzá, hogy hozza az elvárásokat. Igaz, hogy az utóbbi időben kívülről indulva kergeti őrületbe az irányítókat, ahogy ezt Aaron Rodgers ellen is megtette. A fal két szélén a rutinos Brooks Reed és Tyson Jackson található, egyikőjük sem mondható sztárnak, de jó iparosok, nagy valószínűség szerint erre a posztra választ az újoncbörzén a Falcons első körben. Megemlítésre érdemes még Dwight Freeney, aki ugyan limitált játéklehetőséget kap, de amikor a pályán van, akkor megvillantja igazi tudását. A csapatrész Jolly Joker-e Courtney Upshaw, akit gyakorlatilag bárhova bekerülve képes egy jó átlagos teljesítményre.

  • Linebackerek

A Vic Beasley, Deion Jones és De’Vondre Campbell által vezetett egység az atlantai védelem legerősebb része. Beasley parádés második évet tud magam mögött, a ligában legtöbbször ő döngölte földbe az ellenfelek irányítóit (15,5 sack). Szemléltetésképpen, tavaly mindössze négyszer sikerült neki, tehát az előrelépés megkérdőjelezhetetlen. Jones második körös újonc az LSU-ról szintén kiemelkedő évet zárt a maga 108 szereléssel a legjobb lett az újoncok között (mögötte két szereléssel elmaradva a szintén atlantai Keanu Neal végzett), emellett szerzett három labdát, amiből kettőt vissza is hordott. Jones és Neal teljes joggal pályázik az Év Újonc Véje (DRoY) címre. A triumvirátus harmadik tagja, Campbell csendes, de annál hasznosabb évet zárt, takarított, amikor kellett. Elmondhatjuk, hogy az ő kiugró teljesítményére még egyelőre várnak a Falcons drukkerek, talán éppen a döntőben rázza meg magát? A cseresorban már szembetűnő a változás, talán csak Philip Wheeler tekinthető minőségi cserének. Paul Worrilow kiszorult a kezdőből Jones érkeztével, de a speciális egységben kamatoztatja tudását. Összességében nem olyan rossz ez az egység, ahogy a számok mutatják, de mind futás mind passz ellen van mit fejlődnie.

  • Secondary

Amikor az Atlanta elveszítette legjobb szélsőhátvédjét, Desmond Trufantot sokan temetni kezdték őket. Válaszul egy tökéletesen időzített szerződéshosszabbítással megmentették a hátsó védelmi alakzatot a teljes összeomlástól. Amióta Robert Alford kezében ott van az új kontraktus, mintha kicserélték volna. Általában visszafele szokott elsülni, aki nagy pénzt kap, hamar elfelejt focizni. Alford azonban igazi vezérként vezeti a secondaryt. Jalen Collins a szezon eleji eltiltását követően kezdi megmutatni, hogy megérte őt választani a drafton, ugyanis gondolkodik, amikor a pályán van, és nem csak számolatlanul gyűjti a sárga zászlókat. Brian Poole ugyanúgy remek munkát végez, párharca Amendolával vagy Hogannel akár a meccset is eldöntheti. Itt találjuk még az elkapóból cornerbacké avanzsált C.J. Goodwint és a szezon közben felkapott Deji Olatoye és Bridi Wreh-Wilson duót, akik megtestesítik Quinn filozófiáját, miszerint legyél atletikus és üss nagyot. A pályán nem nagyon látnak, de töltelék embernek tökéletesek. A safety páros is remek szinergiát mutat, Keanu Neal és Ricardo Allen sallangmentesen teszik a dolgukat. Érdemes egy percet elidőznünk Neal teljesítménye mellett úgy van 106 szerelése, ebből 72 szólóban, hogy két meccset kihagyott sérülés miatt. Idehozatala az egyik kulcsa a Falcons defense minőségi javulásának.

A Falcons védekezése

Quinn megtalálta a tökéletes átmenetet az alapfelállások között, amivel gyakorlatilag teljes tudatlanságban tartja az ellenfél támadókoordinátorait, hogy mi is történhet a következő játékban. A siker kulcsa, hogy amíg a falban két ex-Clemson, Jarrett és Beasley játszik egymás mellett, a secondaryben Neal mellett ott van Poole Floridából. Ez olyan nyugodtságot adhat a játékosoknak, hogy sikerrel vehetik az akadályokat. A Patriots támadófala nem verhetetlen, ebben a szegmensben esélye lehet a Falconsnak, ehhez azonban szükséges egy Bradyt mindig nyomás alatt tartó elülső hetes. 

A georgiai védelem kezdőjében négy újoncot találunk, az ő teljesítményükön áll vagy bukik a siker. Mondanom sem kell, hogy mi történik, amennyiben Neal vagy Jones playmakerként képtelen lenne a szokásos teljesítményt hozni. Ha Lewis kifog egy olyan napot, mint a Texans ellen, akkor gyakorlatilag temethető a nagydöntő a Falcons oldaláról. Hogan és Amendola levédekezése is kellemetlen perceket okozhat, és ha ez még nem lenne elég, akkor ott van a Gronk-pótlék Bennett, vagy a liga legtöbb futott tédéjét szállító Blount. Az irányító sem elhanyagolandó: a korszakos zseni, Brady bármikor képes bárhová odadobni a labdát. Az atlantai védelem a mestervizsgája előtt áll, és ki ellen tehetnének sikeres vizsgát, ha nem a liga legjobb irányítója ellen.