A Trump család történetét feldolgozó, Ismerje meg a Trumpokat: a bevándorlótól az elnökig című dokumentumfilm olyan, mintha a Keresztapa vagy a Nagymenők történetét magyaráznák történészek és archív felvételek. Az amerikai álom és a bűn egy fantasztikus sikertörténetté áll össze, ahol a gátlástalanság és a korrupció építi ki az utat a mesés gazdagság és a hatalom felé.
A filmet Trump beiktatásakor vetítette a brit Channel 4, angolul itt lehet megtekintetni:
A történet 1885-ben indul, amikor Friedrich Trump, a mostani elnök nagyapja 16 évesen megérkezik New Yorkba, a németországi Kallstadtból. A nevét akkor még Trumpf-nak írták, egy szót sem tudott angolul, és egyetlen bőröndben elfért mindene.
Borbélyként helyezkedett el, majd hat év után spórolt pénzén vett egy vonatjegyet, átutazta Amerikát, és Seattle-be költözött, az USA észak-nyugati részére, ahol a vadnyugati világ utolsóként tartotta magát. Szerencséjüket kereső gyanús alakok özönlöttek akkoriban a környékre. Friedrich Trump a város vöröslámpás negyedében nyitott fogadót, ami kocsmaként, étteremként és bordélyházként is működött.
Friedrich Trump akkor csinálta meg a szerencséjét, amikor a Kondike folyó partján, északon a hegyek között kitört az aranyláz. Otthagyta Seattle-t, és vendéglőt nyitott a Döglött Ló Ösvény mentén: ez volt az a meredek szakasz, ahol az aranyásók lovai sorra döglöttek meg a cudar hegymenetben. Trump kis fogadója többek között a döglött lovak húsából készített burgereket szolgálta fel. A környéken egyáltalán nem volt konkurenciája, az üzlet nagyon bejött. Az elején sátorban főztek, a végén kétszintes fogadója lett, kurvákkal, szerencsejátékkal és melegkonyhával.
Friedrich Trump pont időben és nagy haszonnal szállt ki az üzletből. Amikor az aranyláz véget ért, és a törvényes is rendet elkezdték erőltetni a vadnyugat ezen utolsó szegletében, akkor Friedrich Trump már otthon volt, Németországban.
Megnősült és szeretett volna letelepedni, ám nem kapta meg a német állampolgárságot. Kérelmeit rendre visszautasították, mert annak idején ellógta a sorkatonai szolgálatát, hiszen éppen Amerikában volt. Így visszatért New Yorkba, ahol fodrászatot nyitott a Wall Streeten, aztán éttermet és szállodát vezetett, és ingatlanokat vásárolt Bronxban. A spanyolnátha járvány egyik első amerikai áldozataként halt meg 1918-ban.
A legidősebb fia, Fred Trump vitte tovább a családi üzletet, kezdetben édesanyjával közösen, hiszen még 13 éves sem volt az apja halálakor. Az egyébként is jómódú család Fred idején vált dúsgazdaggá.
Fred már elég jómódú volt, amikor 1936-ban feleségül vette Mary Anne MacLeod-ot, egy szegény skót család 10. gyermekét, Donald Trump későbbi édesanyja a 18. születésnapja utáni nap érkezett meg egyedül, egyetlen bőrönddel New Yorkba. Cselédként dolgozott, amíg Fred Trump el nem vette feleségül. Később sem feledte, hogy minden fillér számít, előfordult, hogy Rolls-Royce-szal járt összeszedni az aprót a család bérházainak mosógépeiből.
Fred Trump a második világháború idején a haditengerészetnek épített barakkokat, illetve családi házakat a katonáknak, majd a háború után a veteránoknak épített állami támogatással rengeteg lakást New Yorkban. Óriási bérházakat is felhúzott a cége, ahová alsó-középosztálybeli polgárok költözhettek.
Fred Trump óriási építkezésihez remek politikai kapcsolatok kellettek. 1954-ben nagy botrány kerekedett abból, hogy kiderült, a veteránok lakásépítésre kapott állami támogatás egy részét valószínűleg elsikkasztotta. Szenátusi meghallgatás is lett az ügyből, tele volt a sajtó a botránnyal, de Trumpék végül megúszták a vizsgálatot.
A következő nagy botrány 1973-ban érte utol a családot, ekkor már Donald is részt vett a családi cég irányításában. Az igazságügyminisztérium beperelte Trumpékat, mert lakótelepeikbe nem engedték beköltözni a fekete bérlőket. A kormány egyik ügynöksége próbavásárlásokat tartott, és bizonyítani lehetett, hogy az ugyanolyan jövedelemmel és háttérrel jelentkező érdeklődők közül a feketéket elutasították, a fehéreket pedig beengedték a bérházaikba. A Trump család válaszul 100 millió dollárra perelte be az államot hitelrontásért. Két év után megegyezéssel zárult a per, Trumpék vállalták, hogy kifejezetten reklámozzák a lakásiakat kisebbségi érdeklődőknek, a kormány pedig elállt attól, hogy megbüntessék a céget.
Friedrich és Fred Trumpban fontos közös vonás volt, hogy mindketten akkor szakítottak nagyot, amikor sokan bajba kerültek. Friedrich az arany után induló kalandorokon gazdagodott meg, míg Fred a nagy gazdasági világválság elől városba menekülők, és a veteránok lakást kereső ezrein alapozta meg óriási vagyonát, komoly állami segítséggel.
Míg Fred Trump elsősorban Queens-ben építetett rengeteg lakást, a családi céget fokozatosan átvevő Donald Trump Manhattant célozta meg. A városrész a 80-as évek elején eléggé lepukkant volt, a város teljesen eladósodott, így az önkormányzat nagyon olcsón és hatalmas adókedvezményekkel segítette befektetéseit. Az apja által szerzett politikai kapcsolatok saját bevallása szerint is sokat segítettek a terjeszkedésében.
Egy ideig úgy tűnt, hogy Donald bátyja, Freddy Trump lesz a cég feje, ám Freddyt az apja alkalmatlannak ítélte, túlságosan puha hozzáállása miatt. Például jobb minőségű, és így drágább ablakokat akart beépíteni egy készülő lakótelep épületeibe, amit az apa teljes bolondériának tartott. Freddy Trump otthagyta a családot, pilóta lett, és 1981-re halálra itta magát.
Donald az apján kívül még egy emberről mondta azt korábbi interjúiban, hogy alapvetően meghatározta az életét: ő Roy Cohn volt.
Az excentrikus ügyvéd egyszerre volt jogi tanácsadója a New York-i alvilágot egymás között felosztó mind az öt nagy maffiacsaládnak, és ő védte Trumpékat a 70-es években az igazságügyi minisztérium elleni perben is. Roy Cohn egyszerre volt homoszexuális és nyilvános szerepléseikor szélsőségesen homofób, például kikelt az ellen, hogy homoszexuálisok tanárok lehessenek. Az 50-es években Joseph McCarthy szenátor tanácsadója volt, így az egyik eszmei szerzője a baloldali elhajlóként számon tartott művészek üldözésének. (Cohnról a Washinton Post írt remek portrét tavaly nyáron.)
Roy Cohn arra tanította Donald Trumpot, hogy ha érvényesülni akar, akkor a fő szabály ennyi: támadni, visszavágni, és sosem sajnálkozni.
Trump az ingatlanokon kívül kaszinókkal kezdett foglalkozni, és majdnem csődbe ment velük, háromszor is csődvédelmet kellett kérnie Atlantic Cityben lévő hatalmas játéktermeire, de végül mindig sikerült úgy sakkoznia, hogy a vállalkozás életben maradjon. A film szerint Trumpnak inkább látványos, mintsem sikeres befektetései voltak, az apja eredményeit már meg sem tudta közelíteni.
A film szerint Trump három felesége közül leginkább az első, Ivana Zelnickova hasonlított rá a legjobban. A cseh modell legalább olyan törtető és kemény ember, mint Donald Trump, és sokáig nagyon jól kiegészítették egymást, ám végül inkább rivalizálni kezdtek. Később más nőt Trump már nem engedett olyan közel az üzletéhez, mint Ivanát.
A film fő állítása, hogy a Trumpok egyrészt a klasszikus amerikai álom tökéletes példái. A nincstelen, kamaszként érkező nagyapa megcsinálja a szerencséjét a vadnyugaton, az apa New York legfontosabb ingatlanbefektetőjeként mesés gazdagságra tesz szert, a gyerekből pedig az USA elnöke lesz.
Másrészt viszont arra is emlékeztet, hogy a sikerhez vezető út tele van a bűn és a törvényesség határán ingadozó elemekkel: a Trump-birodalom végső soron egy bordélyházzal kezdődött, gyanús állami megrendelésekkel lett igazán naggyá, és elképesztő hazugságokkal teli kampány után lehetett politikai sikerre váltani a gazdagságot.
Trump egy választási naggyűlésen Michiganben azért sajnálkozott, hogy mostanra az amerikai álomnak befellegzett, de ő majd újra naggyá teszi Amerikát. Ha valaki tudja, hogy mit jelentett ez az álom, akkor az pontosan ő.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.