• Bevezetésekor a CD-t elpusztíthatatlannak hitték.
  
• Pedig már a 80-as években kiderült, hogy a rossz minőségű alapanyagok miatt akár 8-10 éven belül is megsemmisülhetnek.
  
• Különösen a CD-R lemezek sérülékenyek.
  
• Ilyeneken tárolnak egy csomó közös tudást a világ közgyűjteményeiben.
  
• Ernie Smith a Motherboardon remek összefoglalót közölt a lemezrohadásról, a pusztító jelenségről, ami kinyírhatja a film- és lemezgyűjtemenyedet.
  

"Idegtépő rémálom volt ez egy hozzám hasonló gyűjtő számára."

Jesse Mysterius, a játékgyűjtő, akit a gamerközösségben "slackur"-ként is ismernek, egy nap saját rémálmára ébredt. Amikor először hallott a lemezrohadásról, sietve átnézte több száz darabos SEGA-játékgyűjteményét, hogy aztán több tucatnyin is felfedezze az első rémisztő jelet, egy gombostűfejnyi átlátsztó lyukat az optikai lemez fényvisszaverő felületén.

"Egy csomó drága játékom gyári állapotban volt, leszámítva, hogy ha fény felé tartottam a lemezeket, egy vagy több apró pötty bizonyította, hogy a játék sérült. Némelyiket hosszú évek után újra kipróbáltam. Lefagytak, néha el se indultak. Voltak köztük lezárt, bontatlan csomagolású játékok is" - írta 2010-es blogbejegyzésében, amit afféle közhasznú tájékoztatásnak szánt.

A 80-as években, a technológia hajnalán a kompakt diszkeket gyakorlatilag elpusztíthatatlannak tartották. "Elképzelhetőnek tartom, hogy ha késsel karcolgatod a felszínét, azzal nem teszel jót. Akár el is pusztíthatod, ha elnyomsz rajta egy szivart. De ha lekvárt borítasz rá, nem lesz semmi baja" - reagálta például az EMI egyik szóvivője az első brit CD-gyártó, a Nimbus lemezkiadó saját kutatásaira. A Nimbus vizsgálatai során arra jutott, hogy a lemezek többsége nyolc-tíz éven belül magától megsemmisül.

A Nimbus már ebben a kutatásban leírta a jelenség két legszembetűnőbb tünetét, a lemez felöletének elfelhősödését vagy szilánkosodását. És az okot is megtalálták a fényvisszaverő optikai réteg lebomlásában. Ezt a réteget ugyanis gyakran lebomló festékanyagból készítették. A fényvisszaverő felület tulajdonságainak megváltozása pedig lehetetlenné teszi a CD használatát. A lejátszó nem tudja leolvasni a lemezen tárolt adatokat, mert a lézerfény nem verődik vissza az olvasóra.

Ez a probléma különösen gyakori az írható CD-knél, mert ezekben szerves festékanyagokat használnak. A DVD-R lemezek ezen belül is különösen sérülékenyek, mert ezeknek nagyon fényérzékeny az adattároló felületük. Az ilyen lemezek élettartamát nagyban meghatározza, hogy hogyan rögzítették tartalmukat. A gyengébb minőségű felvételek gyorsabban semmisülnek meg.

A DVD-k fényvisszaverő felülete amúgy tartósabb, ezekkel más probléma adódhat. Ezekben a fényvisszaverő rétegeket polikarbonát lemezre nyomtatják. De a fényvisszaverő felület és a polikarbonát váz közti kémiai kölcsönhatás miatt a rétegek szétválhatnak.

A lemezrohadás komoly probléma. Nem becsülném le azokét sem, akik mondjuk fényképeiket archiválták CD-ken, pláne azokét, akik drága pénzen vásárolták össze lemez vagy filmgyűjteményüket, de egyéni veszteségeken túl ez a közvagyont is érinti. Az elmúlt évtizedekben közgyűjtemények százai archiválták CD-ken, vagy egyenesen konvertálták CD-kre gyűjteményüket. Mint például a New York-i közrádió, a WNYC, ami 2000-2007 között kizárólag a mai tudásunk alapján már a legsérülékenyebbnek tűnő CD-R formátumban archiválta adásait.

Ők most egy nagyprojekt részeként mentik le az adatokat ezekről a lemezekről, a folyamat során új ismereteket szerezve a lemezrohadásról is, hiszen egy több mint húszezer, azonos márkájú, ugyanazokkal a beállításokkal rögzített, megfelelő körülmények között tárolt lemezt elemezhetnek ki az átírás során.

A közgyűjteményekben dolgozó levéltárosok szerencséjére a tapasztalatok szerint még egy sérült lemez se menthetetlen. Michele Youket, az amerikai Kongresszusi Könyvtár konzerválási szakértője szerint még ha javíthatatlan meghibásodás is van a lemezen, az adatok javát vissza lehet állítani. Sőt, nagy részük még le is játszható, mondta Smithnek. Ez jól jöhet akkor, amikor átírják biztosabb formátumra a tartalmukat.

Hogy ez a formátum mi lehet? Youket szerint léteznek "levéltári szintű" írható lemezek, vagyis olyanok, amelyek megfelelő körülmények között tárolva évtizedekig is eltarthatók. Kollégája, Peter Alyea a Kongresszusi Könyvtár digitális átírási szakértője viszont azt mondta Smithnek, hogy a szórakoztatóelektronikai cégek aligha fogják hosszú távon támogatni ezt a formátumot.

Gazdaságilag kevés okuk is volna rá. A fogyasztók többsége nem gyűjtő, így a többség hamar átáll a következő formátumra. jelen esetben a felhőben tárolt adatra, amihez különböző szolgáltatásokon át férhet hozzá. "Azzal, hogy fogyasztói szinten kiszorulóban vannak a fizikai hordozók, nem hiszem, hogy a cégek nagyon tépelődnének ezen" mondta Alyea.