Három énekesnő négy, eddig kevéssé ismert dala jelent meg februárban egy kislemezen. A dalok mind a hatvanas évek elején születtek, és közös bennük, hogy a jazz egzotikusabb határvidékéről érkeznek: Toldy Mária, Szirmay Márta és Nadja Beimel dalai erősen elütnek a korszakból leginkább ismert táncdalok világától, a bossa nova, az afro-cuban és az exotica felé kanyarodnak. 

link Forrás

A kislemezen szereplő három énekesnő közül egyértelműen Nadja Beimel a legkevésbé ismert név itthon, alig jegyzett fel róla valamit a magyar jazztörténelem. A bolgár származású énekesnő egy bulgáriai fellépésük során ismerkedett meg Beimel Károly vibrafonművésszel. Az 1962-es turné végén pedig már házaspárként érkeztek meg Magyarországra, azóta is együtt vannak, évtizedek óta Svédországban élnek. Velük a lemezt kiadó Budabeats Records készített interjút.

A jazz az ötvenes években még gyanús, imperialista dolognak tűnt a Párt szemében, Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága 1952-ben például így fogalmazott:

„A borravaló hatása alatt kiszolgálják a polgári ízlésű, vagy akár ellenséges beállítottságú elemek ízlését is. Nem egy szovjet zeneszámot, vagy jó új magyar zeneszámot az amerikai jazzre emlékeztető hangszerelésben, vagy ritmusban adják elő. A zenekarok munkafegyelme is a legtöbb helyen laza. Nem egyszer részegek.” 

A hatvanas évek politikai enyhülése ebben is változást hozott. Ugyan politikai ellenőrzés mellett, de 1962 őszén a belvárosi Dália Eszpresszóban Ifjúsági Jazz Klub néven elindult az első magyar jazz-klub, ahol hetente egyszer találkozhattak a műfaj rajongói. A jazz valahol a tűrt és támogatott között fekvő szürkezónában létezett ekkor, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat évi egy összegző nagylemez kiadását engedélyezte. Közben a legtöbb szocialista országban jóval pezsgőbb jazzélet folyhatott, Lengyelországban például folyamatosan jelenhettek meg lemezek.

Nadja 1962-től kezdett el Magyarországon énekelni, többek között Kovács Andor együttesével, a Négy Baráttal és a Nagycirkuszban a Nők a porondon című előadásban.

Férje, Beimel Károly ekkor már gyakori szereplője volt a pislákoló hazai jazzéletnek. 1957-től a pécsi vendéglátóiparban dolgozott, az uránvárosi Olimpia Étteremben egyszer még Gagarinnak is játszottak, de közben folyamatosan voltak jazzformációi is: Csábrády János, Mátray Tamás, Scholz Péter, Sutus Mihály társaságában felléptek a Dália presszóban tartott hangversenyeken. 1964-pedig már Kovács Andor együttesében játszott. 

A XX. század egyik legnagyobb magyar slágergyárosa, S. Nagy István hallotta meg énekelni Nadját a Cirkuszban, ezután kérte fel egy kislemezre, majd férje közreműködésével megalapították az Azúr együttest. 

„Pesti kollegám, Kékesi János segített összehozni a zenekart, aki klarinéton és szaxofonon játszott. A dobos Tarköi Viktorral pedig ebben az időben együtt játszottam a Budapest Táncpalotában. További tagok: Ráduly Mihály (szaxofon – később a Syrius tagja), Koslik Rudolf (gitár) és Duka Norbert (bőgő). Háttér vokál: Szörényi Levente, Szörényi Szabolcs és én magam. A Szörényi testvéreket nem kell bemutatnom. Akkor még nem voltak ismertek, kellett valaki, aki háttérvokálozik, így beugrottak. Azt hiszem ez volt az első stúdiószereplésük.”

– meséli a zenekar alapításáról Beimel Károly. 

A zenekar mindössze a négy szám felvételére állt össze, több felkérést nem kaptak. Nagy visszhangja nem volt a kislemeznek Károly elmondása szerint, talán a rádió játszotta a dalokat párszor. A projekt egyetlen kézzelfogható eredménye egy akkoriban nagyon menőnek számító Pacsirta típusú rádiókészülék volt, amit a gázsiból vettek. 

A most megjelent kislemezen is hallható Sahara című számban Nadja olaszul énekel, erre azért volt szükség, mert nem volt perfekt magyar. A szöveget Vándor Kálmán szerezte, a dalt magát pedig S. Nagy István és Ullman Ottó.

A bulgáriai turnén összeismerkedő két zenész életében közös volt, hogy bár mindketten nagyon szerették a jazzt, országaikban ekkor még sok mindent nem lehetett hallgatni. Az angol, amerikai, luxemburgi számok Bulgáriában is be voltak tiltva, Nadja is az olasz, spanyol, francia zenéket követte, ezekből inspirálódott. Károly is arról mesélt az interjúban, hogy mivel lemezekhez nem lehetett hozzájutni, éjszakánként a Music USA adásait hallgatták, így igyekeztek magukat fejleszteni, mivel akkor még ilyen irányú oktatás sem létezett Magyarországon.

A zenész pár életében sorsfordító esemény volt a skandináv turné. Az OSZK hívta fel a figyelmüket a Semmelweis utcai klubházukban tartandó bemutatóra, ahol több külföldi impresszárió is részt vett. 

„Három-négy évente adódott ilyen lehetőség, óriási verseny volt, több hónapon keresztül készültünk e fellépésre, a Nagymező utcai Budapest Táncpalotában tudtunk próbálni. Egy angol nyelvtanárt bíztunk meg, hogy egy pár Beatles szám szövegét leírja. Több szólamú vokális produkciók is szerepeltek Nadja szóló számai mellett műsorunkon. A bemutatónk nagyon jól sikerült, a finnországi Tom Hertell szerződtetett minket, aki akkoriban a Rolling Stones és a Beatles turnéit is intézte Finnországban.”

– meséli Károly. A felállásukban szerepelt Sasváry Attila, aki többek között a Gonda János Jazz Antológia lemezein is szerepelt, a Nebuló együttesből ismert Mészáros Sándor (szintén híres jazz dobos, több felvétele van Fogarasy Janossal is) és Varga János, fiatal gitáros tehetség. 18 hónapon át dolgoztak minden éjjel finn városok szórakozóhelyein.

Ekkor Nadja már beszélt angolul, így Brenda Lee, Diana Ross, Dionne Warvick, Barbara Streisand legnagyobb slágereit is felvette a műsorukba.

Finnországi szereplésük után hamar újabb külföldi  megkeresést kaptak: Nadja a  a tokiói Cézár Palace megnyitójára került szólistaként, három hónapig dolgozott ott, míg a zenekar többi része quartettként zenélt Svédországban egy Kakadu Bár nevű kuplerájban: „Először nem tudtuk, miféle helyre kerültünk. Furcsáltuk, hogy a közönségben csak nők voltak, akik egyfolytában az ajtót pásztázták a szemükkel. Aztán megjelentek a világ minden tájáról jött jól öltözött üzletemberek és hirtelen minden világossá vált.”

1969-ben három hónapnyi koppenhágai szereplésük után a zenekar feloszlott, pedig ekkor már Babos Gyula is velük játszott. A dobosuk ugyanis Károly elmondása szerint egyszerűen faképnél hagyta őket Wiesbadenben, mondván otthon operációra van szüksége

„Ekkor mi Nadjával a wiesbadeni amerikai klubokban kezdtünk dolgozni, de amikor észrevehető lett áldott állapota, ennek is vége lett. Nem engedték tovább énekelni az amerikai törvények szerint. Egyedül folytattam, de szerencsére sok munkám volt, minden este játszottam. Főleg a közeli amerikai katonai bázison állomásozó fehérbőrű tisztek és a feleségeik alkották a közönséget, akik nem igazán díjazták a jazz-t, kénytelen voltam country és Burt Bacharach számokat megtanulni, ezekkel nem lehetett mellé lőni. Egyik este a hely intézője megkérdezte az utcán, hogy mi az a hatalmas H betű a az autómon, honnan jövök, amire én büszkén rávágtam, hogy Magyarországról. Kikeredkedett a szeme, visszakérdezett, hogy a kommunista Magyarországról vagyok-e. Onanntól kezdve csak testőrökkel járhattam a helyre.”

– mesélte erről az időszakról Károly. Nem sokkal később visszatértek Svédországba, és ugyan sosem terveztek konkrétan disszidálni, de amikor a Koncertiroda a hetvenes évek elején felszólította őket az azonnali hazatérésre, ennek nem tettek eleget. Egyrészt meglévő szerződések is kötötték őket, és az 1970-ben született gyermekük miatt sem akartak visszautazni Magyarországra.

Beimel Károlyt távollétében két és fél év börtönre ítélték, ezért csak a rendszerváltás után látogattak vissza Magyarországra. Stockholmban viszont szerencséjük volt, Károly a legfelkapottabb szállodák bárjaiban lett zongorista, időnként pedig még kettesben is felléptek.

A kislemezen szereplő másik két énekesnő jóval ismertebb szereplőnek számított a hazai könnyűzenei életben. Toldy Mária több tucatnyi kislemezen szerepelt, a hatvanas évek második felében többször is elnyerte a Magyar Táncdalfesztivál első díját, filmekben is szerepelt. A kislemezen két dallal is szerepel, a Fázom című bossa nova ritmusra épülő jazzdarab Gilles Peterson (BBC, Brownswood Records) vagy Gerald „Jazzman” Short (Jazzman Records) rádióműsoraiban is elhangzott. 

Szirmay Márta sokáig nem tudott dönteni a jazz és az operaénekesi karrier között. 1964-ben jelent meg első nagylemeze, ez volt a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat első jazzhanglemeze, ezután indították el a „Modern Jazz Anthology” sorozatot. Szirmay a későbbiekben inkább az opera műfajában ért el nagy sikereket és csak a ’80-as évek végén kezdett el újra jazzt énekelni. 

A most megjelent kislemez a Deep, Akt, Musicland és Wave lemezboltokban kapható és lesz egy bemutató estje is: március 14-én a Gólyában, ahol előbb a '60-as évek magyar (jazz)zenei életének érdekességeire koncentrálva beszélget majd Simon Géza Gábor zenetörténész, a magyar jazz történet egyik legnagyobb szakírója és Vályi Gábor (Dj Shuriken), aki amellett, hogy szenvedélyes lemezgyűjtő, mind a jazz, mind pedig a korabeli magyar (tánc)zene szakértője. Utána pedig a magyar zene ismeretlen kincseire koncetráló dj-zés lesz a Brakecsokkerz vezetésével. 

Javítás: a cikk korábbi verziójában azt írtuk, hogy Nadja már a hatvanas évekbeli finnországi turnéján énekelte Whitney Houston slágereit, ez természetesen nem lehet így, valójában későbbi skandináv karrierje során kerültek elő ezek a dalok. A hibáért elnézést kérünk.